Szabályszegők Előrendelhető!

4. fejezet

Lucy üzenete: Ezek szerint jók a megérzéseid.

Dominic üzenete: Kit kerestél akkor?

Lucy üzenete: Nem tartozik rád, Dom.

Dominic üzenete: De érdekel.

Lucy üzenete: Ne érdekeljen.

Dominic üzenete: Na, gyerünk. Áruld el!

Felsóhajtottam, mielőtt viszont elkezdhettem volna gépelni a válaszom, a busz csikorogva megállt én pedig rákényszerültem, hogy felkeljek a helyemről és kilépjek a jármű biztonságot adó, világos kabinjából.

Iparkodva szedtem a lábaim, folyamatosan magam mögé pillantgatva. Utáltam este hat után erre fele mászkálni, főleg mikor hamar sötétedett. Kirázott a hideg a gondolatra, hogy bármikor megjelenhet valaki mögöttem, de miután a házam elé értem furcsa alakok felbukkanása nélkül, megnyugodtam. Az ajtót gondosan bezártam, majd hátamat a falapnak döntve kifújtam a benntartott levegőt.

A csendet egy pillanat alatt törte meg a telefonom rezgése. A táskámat a földre hajítottam, majd a kis szobámba lépve az ágyra feküdtem, miközben feloldottam az ujjlenyomatommal.

Dominic üzenete: Na, gyerünk. Mondd el, Lucy!

Dominic üzenete: Most megint azt fogod játszani, hogy nem válaszolsz?

Dominic üzenete: Most mi rosszat mondtam?

Dominic üzenete: Elismerem, hogy tegnap egy kicsit talán túlzásba estem, de most semmi durvát nem mondtam!

Lucy üzenete: Itt vagyok, csak most értem haza.

Dominic üzenete: Készülj, mert felhívlak.

Alig volt időm elolvasni, már meg is jelent Dominic neve a képernyőn. Rányomtam a zöld ikonra és a fülemhez emeltem.

– Mit szeretnél? – kérdeztem mogorván.

– Választ a kérdésemre. Kit kerestél, ha nem engem? Nem gondolnám, hogy bárki mást is ismernél a csapatból rajtam kívül.

– Igazából még téged se ismerlek – motyogtam elhúzott szájjal. Továbbra se tudtam eleget róla, hogy ezt állíthassam magamról.

– Hát akkor gyere el velem holnap kávézni és beszélgessünk!

Meglepett az ajánlata, olyan hirtelen ért, mint amilyen hirtelen érhette őt az enyém egy héttel ezelőtt. A hátamra fordultam, majd a kopott, ocsmányzöld tapétát kezdem el tanulmányozni, miközben gondolkodtam.

– Hahó! Itt vagy? – törte meg a csendet a vonal túloldaláról. Egy pillanat alatt feleszméltem. A válaszom éppen csak megfogalmazódott bennem.

– Itt vagyok. És nem nagyon akarom húzni az idődet, Dom. Neked is biztos van jobb dolgod és én is tudok keresni magamnak más elfoglaltságot – hadartam.

– Tudod mit súg most a megérzésem? – kérdezte kicsit élesebben, mint korábban. Próbáltam a torkomban keletkezett gombócot lenyelni, de nem tűnt ilyen egyszerű mutatványnak.

– Mit?

– Tényleg nem azért voltál ott az edzésünkön, mert rám voltál kíváncsi, hanem mert most már másra fáj a fogad, ugye? Új kiválasztottad van, miután nemet mondtam neked. – Nem tudtam eldönteni, hogy a hangjából a sértettség vagy inkább a megvetés hallatszódott-e ki. Bármi is volt, nem a derűségről árulkodott.

– Ha így lenne sem lenne hozzá semmi közöd, Dom. Megkerestelek egy kéréssel, de te elutasítottad. Ennél fogva nincs közünk egymáshoz és nem értem, miért érdekel ennyire, mikor te nem akartál ebbe belemenni. Csak nem gondoltad azt, hogy nem fogok mást keresni helyetted?

– Ki az? – Dom kérdése túlságosan is követelőző volt, hogy beérje válasz nélkül.

– Zane – adtam a rövid választ szemforgatva, bár ő ezt nem láthatta. Tekintetemet a plafonra vezettem és ajkamba harapva hallgattam, ahogy élesen beszívja a levegőt.

– Zane? Komolyan? A feladónk érdekel? Mégis hogy esett pont rá a választásod? Egyáltalán semmi köze sincs a társadalomtudomány karhoz!

– Most tényleg erről akarsz beszélni? – kérdeztem, miközben homlokomra emeltem a kezem, térdeimet pedig felhúztam.

– Igen! – vágta rá egyből, türelmetlenül, mire kicsit meglepődtem. Soha senki nem kiabált még rám, ez pedig némi bátorságot adott. Az adrenalin átjárta a testem, kellemes bizsergést éreztem az ujjaimban, amikkel a telefont fogtam.

Ha ő így beszél velem, akkor én sem fogok finomkodni!

– Az érdekel, hogy hogy figyeltem fel rá? Jól van, hát akkor tessék! Az utolsó órán Erikáék pont róla beszéltek és a fülembe jutott, hogy csak alkalmi kapcsolatokra tart igényt, vagyis ugyan arra, amire én is, és úgy voltam vele, hogy az elutasításod után ez biztos egy jel. Gondoltam utána járok egy kicsit, ezért mentem el az edzésetekre. Nem miattad, Dom és értékelném, ha a későbbiekben nem kérnél számon mindenért!

– Uhum... – hümmögte, de mást nem fűzött hozzá a gondolatomhoz. Percekig csak hallgattuk egymás halk lélegzetvételét, mire megtörte a csendet. – Volt egy ajánlatod és most nekem is van egy a számodra.

– És mi lenne az? – kérdeztem lehunyt szemekkel.

Szörnyen fáradt voltam, az aggodalom, melyet ez a környék váltott ki belőlem, mindig gyorsan kimerített. Nem viseltem olyan jól a stresszt, mint szerettem volna. Hiába éltem itt már két hónapja, nem sikerül hozzászoknom. Folyamatosan ott motoszkált bennem a félelem. Vajon mikor törnek be hozzám? Mikor botlok bele egy fura alakba haza fele jövet?

– Holnap elmondom egy kávé keretein belül. Meghívlak, nem kell semmit se hoznod, csak magadat, oké?

– Nem, nem oké, Dom. Őszintén, mégis mit akarsz tőlem? Kihátráltál, de mikor más kerül a képbe, vissza akarsz jönni? Nem értelek!

– Kihátráltam igen, mert úgy gondoltam, hogy nem vagy biztos benne. De az, hogy már más kiszemelted van, egyértelmű, hogy tényleg akarod. Szóval benne vagyok. De lenne pár feltételem – közölte, és meg mertem volna rá esküdni, hogy mosolyog magában.

– Mik lennének azok a feltételek? – érdeklődtem gondterhelten.

– Holnap kiderül, szivi.

Ha tetszett, kérlek jelezd egy csillaggal és kommenttel! 🥰

ELŐRENDELHETŐ AZ ELLENSÉGES SZOBATÁRS CÍMŰ KÖNYVEM!

A PROFILOM ALATT MEGTALÁLJÁTOK A LINKET! ❤

Ha nem akarsz lemaradni semmiről, kövess itt is:

Ig.: vorosviktoriawriter - a fejezetek érkezésével kapcsolatosan itt osztom meg a tudnivalókat. <3

Tiktok: vorosviktoria_ - kedvcsináló, helyenként spoileres videókat gyártok, szóval érdemes figyelgetni, ha szereted az ilyen tartalmakat. :D

2023.05.27.