𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄
Reggel a legjobb érzés volt, hogy a karjaimban érezhettem a spanyol lányt. Beszívtam az orchidea illatú parfümjét, amire elöntött a melegség. Elmosolyodtam.
Paisleevel vidámparkba mentünk. A ferrarim helyett most a Land Roverembe pattantam.
A lány teljesen el volt nyűgözve. Önfeledten nevetgélt, játszott a vidámparkba - amivel szerzett magának egy kis pingvin plüsst. - Levakarhatatlan volt a mosoly az arcáról, ahogy az enyémről is.
Biztos voltam abban, hogy el kell mondanom neki, hogy pilóta vagyok. Nem szabadott volna neki hazudnom eddig sem. De féltem. Féltem mi lesz akkor, ha ezt elmondom neki. Nem akartam elhesegetni azt a boldogságot amit éreztem. Legkésőbb szerdán el kell indulnom Ausztriába, a következő versenyhétvégére. Tehát lazán van négy napom az egészre. Zseniális.
– Pas! Mondanom kell valamit! –állítottam meg a lányt, aki épp a hullámvasútat nézte.
– Igen? –fordult felém egy mosollyal, majd elengedte az eddig összefonódott kezeinket. Nem mertem neki elmondani. Nem tudtam, nem csúszott ki a számon.
– Boldog vagyok, hogy így látlak –közöltem vele. Nem ezt akartam mondani, de féltem. Nem akartam, hogy elvesszen ez a pillanat kettőnk között.
– Hogy?
– Ilyen boldogan –vontam vállat, amire felnevetett és újból megragadta a kezem, majd összekulcsolta a mancsaink. Pár perc múlva, egy fényképezőgép fényét láttam meg pár méterre tőlünk. Paparazzik voltak, és minket fotóztak. – Figyelj, nem megyünk haza? Nézhetnénk filmet –húztam magam elé a lányt, így az én arcom nem látták mert háttal álltam, az övét meg eltakartam én.
– Nekem mindegy. De mennyi az idő? –kérdezte, amire azonnal a karórámra pillantottam.
– Tíz múlt –válaszoltam neki. Már sötét volt, szinte az egész délutánt itt töltöttük és úgy látszik többet is.
– Akkor inkább hazamegyek már –ásított egyet. – Holnap úgyis találkozunk.
– Holnap lesz a családi ebédünk –fordultam meg vele, majd egyenes a kocsim felé vettük az irányt.
– Ha arra utalsz, hogy én is menjek a válaszom nem.
– Biztos? Pedig anya szerintem kicsattana az örömtől –pillantottam felé.
– Túl friss még ez. Meg gyors. Megszeretném ismerni őket, de nem most. – Elváltunk, hogy beszállhassunk a kocsiba. Körülnéztem, ahol hála az égnek semmi paparazzi nem volt.
– Oké –értettem vele egyet miután beültünk az autóba, én pedig villámsebességgel hajtottam el.
Fél órán belül megérkeztünk az apartmanukhoz, ahol még kérdezgettem, hogy nem-e alszik nálam, de továbbra is ellenkezett.
– Holnap délután? Filmezhetnénk –ajánlottam fel.
– Oké. Szólj mikor van vége az ebédnek.
– Szólok –erősítettem meg őt, majd kinyitotta az ajtót vele együtt pedig én is ezt tettem. Megkerültem a kocsit, hogy vele szemben legyek.
आप पढ़ रहे हैं
Régi Barátok || Charles Leclerc ff.
फैनफिक्शनPaislee Dankworth nem éppen egy boldog családból származik. A lány a legjobb barátnőjével, nyáron egy nyaralást tervez. Meglepően, egy hirtelen jött ötletből Paislee szülővárosába utaznak el. Ugyanis Monaco egy gyönyörű város. Egy véletlen séta sorá...
