𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Harmadik

-         Nehogy azt hidd, egy kis csajozásra mindig van időm, persze nincsen párkapcsolatom, egyszerűen nem vágyok rá. De, Te előtted mindig nyitva áll az ajtóm. – mondja teljes komolysággal, én meg ledöbbenve nézek rá.

-         Vicceltem, Ethan élve megnyúzna, ha bepróbálkoznék nálad, vagy ha bármi komolyabb lenne köztünk. Nekem mindig is bejöttél Zoja, de inkább vagyok a fiúbarátod, mintsem a pasid, akivel bármikor vége lehet, a barátságod többet ér. A bátyámat meg tisztelem, ezért vagy nálam a tiltó listán. –árulja el.

-         Ethan tudja, hogy itt vagyok? – bukik ki belőlem a kíváncsiság.

-         Körülbelül egy hónapja nem tartózkodik itthon, ez meg nem telefontéma. Amint hazajön, elmondom neki, ha addig nem futtok össze valahol. Ethan kiszámíthatatlan, sosem mondja meg előre, mikor utazik és hova, vagy, hogy mikor jön vissza. – az összefutás gondolatára teljesen görcsbe rándul a gyomrom. – De annyit biztosra tudok, hogy az eljegyzési vacsorán részt fog venni. – erre csak egy hatalmasat nyelek.

Számíthattam arra, hogy Ő is ott lesz, hiszen Joshua legjobb barátja Ethan.

-         Na és mikor mutatsz be életed szerelmének? – kérdezi egy kis cinikussággal megspékelve.

-         Oli, állj le. Különben már terveztem, mi lenne, ha átjönnél hétfőn vacsorára?

-         Benne vagyok, hétfőn majd azért még hívj fel, hogy aktuális-e.

Az este többi része már nem a magánéletünkről szól, hanem mindenféle hülyeségről, Oliver tudja, milyen témákat kell bedobnia, hogy teljesen elengedjem magamat és jókedvre derítsen. Mindketten már eleget ittunk ahhoz, hogy hazainduljunk, már ha eltudunk indulni, engem valamiért nem akarnak vinni a lábaim és felállni se nagyon tudok. Ő feláll, és próbál határozottan felhúzni, de nem megy neki, mert elveszti az egyensúlyát, és teljes testével rajtam köt ki. Egy darabig nézünk egymás szemébe, Ő már rég nem úgy néz rám, ahogyan egy barát tenné, az arcomat megsimogatja, és a húsos ajka vészesen közelit az enyémhez.

-         Itt vagy Öcskös? A haverjaid ide küldtek fel, azt mondták egy csajjal vagy, de ez halaszthatatlan, fontosabb, mint egy dugás. – jön egyre közelebbről a hangforrás.

Tudom jól kié az ismerősen csengő hang, de nem létezhet, nem állíthat be pont most, amikor ilyen idióta helyzetbe kerültem az öccsével. Próbálom ledönteni magamról Olit, de nincsen akkora erőm, és pontosan Ő is lefagyott, ahogyan én is. Nem csináltunk semmit sem, de már most bűnösnek érezzük magunkat.

-         Ez mégis mi a faszt jelentsen? – tornyosul fölénk Ethan, szikrákat szóró szemekkel, aztán Olivert szabályosan úgy kapja le rólam.

-         Félre érted a helyzetet, mi csak berúgtunk és segíteni akartam Zojának felkelni, de ráestem. – kezd bele a magyarázkodásba, kétségbeesetten.

-         Ennél jobb hazugságot is összekreálhattál volna. – mondja fej rázva.

-         Nem hazudik, tényleg minden egyes szava igaz. – állok elé ingatagul, a szemébe nézve, ami most dühösen és csalódottan mered rám. – Oli a legjobb barátom, nem feküdnék le vele, annál sokkal többet ér a barátságunk. Ráadásul téged is tisztelünk annyira, hogy nem csinálnánk ilyet. Másrészt, van valakim. – mondom a fejemet lehajtva, mintha szégyellném előtte, hogy van valakim, mert jelenleg ezt érzem.

-         Hazaviszlek! – jelenti ki, ellentmondást nem tűrően.

-         Vigyázz rá! – szól utánunk az Öccse, amire ő röhejesen, beképzelten felhorkan.