Ebben a történetben egy vándor szemszögéből látjuk a világot, miként járja be azt, hogy elérje a célját és a vele történt események megismerésével gazdagodhatunk. A történet főszereplője Daiko egy harcos vándor akinek a célja megtalálni kérdéseire a...
A hotelbe érkezve Daiko elé egy gyönyörű, de furcsa látvány tárult. A hotel kívülről nem volt olyan gyönyörű, ám belülről mintha egy palotába lépett volna be. Nem volt olyan tárgy ami ne csillogott volna, viszont egy lélek sem volt itt. Se egy recepciós, se egy ember. Gondolta biztos máshol vannak így hát amennyi bankót a férfi adott neki letette a pultra és kiválasztott tetszése szerinti szobakulcsot végül elindult fel megkeresni a szobát. - /érdekes, senki nincs itt./ gondolva magában a fiú sétált egy hosszú vörös szőnyeggel ellátott folyosón. Míg végül megtalálta az általa választott szobát. -ez az 57-es. Mondta Daiko majd a kulcsot be csúsztatva a lyukba elfordította azt eközben másik keze lenyomta a bilincset. Az ajtó lassan kinyílt es a fiú belépett. -hű.. mondta halkan a fiú, miután körülnézett. A szoba egy hatalmas vízágyat egy szekrényt, 2 kis polcot valamint egy Komódot tartott magában, a komódon egy lapos tévé volt. Daiko leült az ágyra és lehunyta a szemét. Mikor felébredt a falon logó órára nézett ami este 7 órát mutatott. - hát csak elaludtam.. mondta Daiko majd felkelve lemegy, hogy körülnézzen. Leérve meglepetten észre vette, hogy a pénz amit a recepción hagyott eltűnt. /valaki van itt?/ gondolva a kérdést magában Daiko folytatta a felderítést. A konyhába érve egy csomó ételt vett észre, leült egy székhez és random választott valamit. A választása egy tányér levesre esett. A mind megfogta elkapta a kezét onnan. -/ez forró!/ gondolva magában újra megpróbálta mostmár óvatosan magához húzni a tányért. -Hé te! Csapta meg Daiko hangját egy ismeretlen férfi hang. - ki vagy te mit keresel itt?! Daiko a az ismeretlen hang irányába fordult aki tette fel a kérdést. Egy férfi volt, vörös ujjatlan mellényt viselt szürke kapucni takarta feje nagy részét hosszú lelapult haj korona díszítette fejét, orrát és száját egy fekete maszk takarta, fekete melegítő volt rajta és barna szememben a meglepettség volt kiolvasható. - én csak egy vándor. Nekem kivel lehet tiszteletem találkozni? Kérdezte Daiko vissza, felállva helyéről. - a nevem Leeyami. De hívj Lee-nek. Válaszolt a férfi. Korban Annyi volt, mint Daiko. - egyedül élsz itt? Kérdezte Daiko Lee-től. - nem, de a többiek távol vannak és lesznek hosszú ideig. Tőlem maradhat az de egy feltétellel. Ha le tudsz győzni. Mondta Lee. -rendben van. Mondta Daiko, végül Lee elindult Daiko pedig követte az udvarra. -Kész vagy? Kérdezte Lee. -igen. Válaszolt Daiko. -akkor mehet! Mondta Lee, és a két férfi egymásnak ugrottak, az ökleik összeütköztek. Egy nagy harc vette kezdetét, ütések-ütéseket követtek. A fűszálak, hogy küzdöttek egymással szakadtak ki a légnyomás miatt. Ezt a kis csatát egy ütés zárta le, mind a ketten egymás arcát találták el.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Lee lihegve féltérdelt Daikoval szembe, aki Lee példáját követte. - azt hittem könnyen elverlek, de kellemesen csalódtam. Mondta mosolyogva Lee. -hát igen én is így voltam vele, de örülök egy ilyen kemény ellenfélnek. Mondta mosolyogva Daiko, végül mindketten bementek és leültek enni. Komolyabb sérülések nem voltak rajtuk így nem kellett ellátni őket. -és egyébként miért lettél vándor? Kérdezte Lee a fiút. -hát.. Mikor kisebb voltam akkor egy két falu közti kis templomban éltem. És ezt a templomot egy nap megtámadták. Még kicsi voltam mikor a szemem láttára halt meg mindenki. Anyám utolsó leheletével egy csomó tekercset adott nekem, hogy tanuljam meg őket. Mire feleszméltem mind kettő falu porrá égett testek már sehol nem voltak csak vér. Mondta Daiko. -úristen, milyen lények képesek ezt tenni? Kérdezte vissza Lee -..vámpírok. Mondta Daiko, Lee szeme tágra nyílt. -minden rendben? Kérdezte Daiko Lee-t. -p..persze, menjünk pihenni. Mondta Lee. A 2 fiú végül lefeküdt, másnap reggel Daiko készült menni a következő állomásra. -köszönöm a szállást. Mondta Daiko a fiúnak. -szívesen.. viszont úgy döntöttem veled megyek. Mondta Lee vissza. -miért? Nem kell. Mondta Daiko vissza. -a történeted meghatott, szeretnék segíteni, mondta Lee. -/ennyivel tartozok neki./ gondolta Lee magában, ekkor Daiko már szembe állt vele és bólintott. -akkor induljunk. Mondta Daiko, végül felkapta táskáját amit kapott és elindult Lee-vel a következő céljuk felé.
