New York-i hajsza

12. •Nem kell, megoldom•

- Sarah, ideje indulnod. - jön be Paul. Ellépve Chris elől kimegyek a szobából és felveszem a cipőmet. Mint egy komplett idióta, úgy nézek ki. Egy sportcipő és egy koktélruha nem éppen összeillő szett. Más lányokon jól néz ki. De rajtam ez a kombináció úgy fest, mint aki elhagyta egy buliban a cipőjét és másnapos. Épp nyitottam volna, mikor csöngetnek.

- Ez...? - meg akartam kérdezni, hogy ez ő-e, mikor Paul befogja a számat és behúz a fürdőszobába. A szája elé teszi az ujját jelezve maradjak csöndbe.

- Mi a franc történt? - hallom a főnökük hangját, ahogy köszönés nélkül rá is rontott Chris-re. Bele sem gondoltam, hogy mit fognak mondani. Hogyan szerezte Chris a lövést? Mit fog rólam mondani?

- Itt a telefonom. - adja át a készüléket Paul. - Hívlak, ha elment. - suttogja tovább és mindketten az ajtóra tapasztjuk a fülünket.

- Rám lőttek Steve.

- Morgan, tisztes jelentést szeretnék hallani.

- Nem voltál a helyszínen?

- De voltam, de attól még nem tudom mi történt pontosan.

- Mit fog mondani? - kérdezem Paul-t, aki csak megvonja a vállát.

- Sarah Evans. - Paul-ra nézek, aki csak egy nyugtató pillantással néz vissza rám. - Aki után nyomozunk...

- Akit még mindig nem sikerült elfognod. - vág közbe. - Azért jelöltelek erre az ügyre, mert te vagy a legjobb.

- Egy hét telt el.

- Kellett már neked kevesebb idő is. Mi történt?

- Nyomot fogtunk és meg is találtuk.

- Hol van? - megint közbe szól.

- Befejezhetem vagy inkább kitalálod a történteket? - kicsit meglep, hogy Chris így beszél a saját főnökével. De, ha ő a legjobb, akkor az azt jelenti, hogy ő a legjobb. Hülyeség lenne kirúgni. - Aztán megjelent két fickó, akik őt keresték. Meglőttek, megléptek.

- Sarah?

- Ő is elhúzott. - bármennyire is ők kérték, tényleg ez történt. Elhúztam a helyszínről, Chris pedig belesétált a hálóba, amit én szőttem, mikor megszöktem otthonról.

- Paul hol van?

- Bevezetem a konyhába halkan, ki kell menned. - suttogja, egy bólintással jelzem, hogy megértettem, majd lehúzva a wc-t kilép a mosdóból. - Hello Steve, nem tudtam, hogy ilyen hamar érkezel. Kipingáltam volna magam. Kávét?

- Kérek. - megnyitom az ajtót, hogy lássam, mikor fordít nekem hátat. Aztán eszembe jut, hogy a táskám, amibe a pénz van Chris szobájában pihen. Chris és Paul a pult mögött állnak, így teljesen rám látva, míg Steve nekem háttal támaszkodik a márványozott pultnak. Paul-ra nézek, aki óvatosan oldalra fordítja a fejét olyan ,,mit csinálsz" stílusban. De nem törődve vele ellépkedek Chris szobájába. Felveszem a hátamra a táskát majd kihajolva megnézem a hadnagyot, aki még mindig ugyanúgy van. Chris végig követi minden lépésemet, ami azt eredményezi, hogy a rendőrfőnök megfordul. Én abba a minutumba bújok be a fal mögé halkan kiengedve a levegőt. Mikor hallom, hogy megmozdul a szék, arra következtetek, hogy felállt onnan. De aztán elkezd a beosztásról beszélni, így halkan lenyomva a kilincset kimegyek az ajtón. Immár hangosan kiengedve a levegőt indulok a lift felé. A baseball sapkám is véres lett, így az is a kukába végezte. De így nincs mivel az arcomat takarni.

Kilépve a hotel bejáratán megborzongok. Hideg van. Így pedig főképp. Pedig mikor New York-ba értem kellemesen meleg volt, még este is. Az utcán a furcsa tekintetek mellett még megkaptam néhány munkás fütyülését is, ami hidegen hagyott. Próbálkozzanak, majd egy cső végzi a torkukba, aztán fütyülgessenek.