Halley's Comet

Halley

Párizsban ilyen idő tájt már sütni szokott a nap, ennek ellenére most mégis úgy esik mintha dézsából öntenék. Halley egész úton kezében szorongatta az élénk piros esernyőjét, mégis bőrig ázott. A lány sosem szeretett buszozni. Véleménye szerint a világ azért van, hogy megismerjük és azt egy buszról nem lehet.

Csurom vizesen lépett be Blue Bird kávézó ajtaján, amit egy kedves ír lány vezetett, aki mindig mosolyogott akárhányszor belépett ide. Kedvelte ezt a helyet, mert ahhoz épp elég tágas volt, hogy el lehessen férni, viszont nem fért be annyi ember, hogy kényelmetlenül érezze magát.  Kikérte a szokásosat, egy mentás kapucsínót.

Leült a megszokott helyére: a kerek fa asztalhoz az ablakkal szemben. Bordó kabátját a szék táblájára akasztotta. Leült. Belekortyolt az italba. Érezte a kávé illatát, ahogyan,  annak erőteljes illata keveredik a menta frissességével. Az íze pedig csodálatos! – gondolta a lány. Halley megkavarta a kávéját a kanalát neki kocogtatta a csésze szélének majd letette a szalvétára.  Elővette laptopját és munkához látott.

- Halley? – szólt egy rejtélyes férfihang, aki csak egy szürke láthatott.

Valaki tényleg szólt hozzám? Vagy csak képzelődőm?

A lány felnézet a laptopja mögül.  Egy férfi ült elötte, sápadt volt fekete hajú, szemüveges.  Kék öltönyt viselt, látszott, hogy ad magára.

- Brian? - a lány lecsukta a laptopot, és kedvesen rá mosolygott az elötte ülőre

Remélem Brian vagy. Kérlek mond, hogy Brian vagy!

- És amúgy, hogy vagy? – kérdezte fiú mosolyogva a lány szemébe nézve

Á, már tudom ki vagy! Sexis Brian a főiskoláról, aki leakart fektetni az érettségi bálon. Mentségedre szóljon akkoriban teljesen beléd voltam esve. Hűha, most, hogy jobban megnézlek még mindig elég jól nézel ki.

- Jól köszönöm!

Ezután hosszú pillanatok következtek. Nevetéssel, vallomásokkal és boldogsággal. Halley mindig is egy naiv lány volt, ezt jól tudta magáról, de sajnos a memóriája szintén nagyon jó volt. Emlékezett a jó dolgokra, az első randijukon az Éjjeli napfényt nézték meg, pedig Brian utálja a romantikus filmeket. Azon az estén csókolózott Halley Clark életében először. De lány nem tudhatta mit is érez abban pillanatban, hisz még hasonlóban sosem volt része.
Ilyen lenne a szerelem? Ahhoz az érzéshez hasonlít leginkább, amikor a főiskolán kipróbáltam a marihuánát, és annak nem lett valami jó vége.

- Jó volt látni Halley! – mondta fiú mosolyogva, és még mielőtt végleg eltűnt volna az ajtóban még egyszer visszafordult – Legközelebb én hívlak meg kávézni! – mutatott lány felé.

- Szavadon foglak! – integetett a lány.

Halley az órájára pillantott. Már rég beesteledett, ideje volt haza indulni. Boldogan hagyta el kávézót. Aznap este senki sem lett volna képes levakarni Halley Clark arcáról azt az imádni valóan édes mosolyát, hiszen szerelmes volt.