Titkok hálójában // H.S. /

Harmincharmadik fejezet

- A szerkesztőségben minden nővel volt már egyéjszakás kalandod? - húztam fel a szemöldököm. Próbáltam elhessegetni a féltékenységet, ami olyan szinten elkapott, hogy remegve álltam előtte.

- Nem - vágta rá kapásból.

- Ezt nehezemre esik elhinni, Harry. Lassan bárki mellett elmegyek az utcán, kiderül róla, hogy aludt már nálad - sütöttem le a szemem. Harry idegesen megrázta a fejét, miközben az arcomhoz nyúlt.

- Te vagy az egyetlen, aki nálam aludt. Sosem vittem fel magamhoz őket - bizonygatta.

- Hogyan kellene hinnem neked? - kérdeztem sóhajtva.

- Sosem hazudnék neked, April. Őszinte vagyok a múltammal kapcsolatban. Sok mindent mondhatsz rám, de te vagy az egyetlen, aki ismeri a teljes történetemet. Te sokkal többet jelentesz nekem, mint egy egy éjszakás kaland - hajolt közelebb hozzám végig a szemembe nézve. Amikor az ajkát elsúrolta az enyém felett, hátra húzódtam.

- Nekem ez most nem megy, Harry - ráztam meg a fejem. Sóhajtva végigszántott a haján, majd bólintott.

- Előbb-utóbb el kell fogadnod, hogy milyen voltam, April. Ötre ott vagyok érted - mondta, majd figyelembe sem véve az előbbi tiltakozásomat, nyomott egy puszit a homlokomra. Aztán ezzel a végszóval kisétált az irodájából, én pedig csak néztem az egyre távolodó alakját.

Mire bekövetkezett a találkozásunk aznap, már sikeresen lenyugodtam. Illetve életem ezen területén sikerült elfogadást találnom, azonban a családommal való találkozás nyugtalanított. Harry viszont ezt nem tudta, így vonakodva ült be mellém, majd szinten lassított tempóban indultunk el. Még a rádiót sem kapcsolta be, az ujjai mereven ültek a kormányon, ő pedig teljes mértékben az útra koncentrált. A címet már előzetesen leírtam neki, így a gps hangja töltötte be a közénk ékelődő csendet.

- Egész hétvégén nem fogsz hozzám szólni? - fordult felém egy keserves fél óra után. Sóhajtva szakítottam el a tekintetem az ablakból, és felé fordulva kétségbeesett zöld szempárba ütköztem. Már szólásra nyitottam a számat, amikor megelőzött. - Hidd el, ha megváltoztathatnám a múltam azért, hogy neked könnyebb legyen elfogadnod, megtenném. Tudom, hogy nem lesz egyszerű megszereznem a bizalmad, de esküszöm April, hogy rá sem néztem másra mióta az életem része vagy - mondta szinte levegővétel nélkül. Óvatosan a keze után nyúltam, és összekulcsoltam az ujjainkat. Meglepve figyelte a kezem, de nem húzta el a sajátját.

- Az idegesített fel, hogy olyan nyíltan flörtölt veled, Harry. Nehéz hozzászoknom ahhoz, hogy mindenki ezt csinálja - vallottam be halkan.

- Engem nem érdekel senki más. Csak te - vágta rá gondolkodás nélkül. Nem tudtam visszatartani a mosolygásom, ami egy megkönnyebbült sóhajt váltott ki belőle. - Nem tudom hova tenni ezt a bizonytalanságot. Nem akarom elrontani azt, ami kettőnk között van, mégis mindig sikerül - fordította vissza a tekintetét az útra.

- Nem rontottál el semmit - próbáltam biztosítani, de csak egy hitetlen pillantást kaptam válaszul.

- Ne hazudj. Itt ültünk fél óráig néma csendben. Már azt hittem meg fogsz kérni rá, hogy forduljak vissza - ismerte be.

- Ideges vagyok - sóhajtottam fel.

- Tudom. Annyira sajnálom - mondta szomorú mosollyal.

- Nem miattad vagyok ideges, Harry. A családom miatt - javítottam ki magam. Összeráncolt szemöldökkel figyelt maga elé, majd mintha megvilágosodott volna, nyugodt arckifejezést erőltetett magára.

- Nem tudom, mire számíts. Abban reménykedek, hogy előttem nem akarnak majd jelenetet rendezni - pillantott rám.

- Basszus - hunytam le a szemem szitkozódva.