Szerelem egy pszichopatával[befejezett]

2.

A kocsiban valószínűleg beüthettem a fejem, mert nem emlékszem semmire. Ezután egy sötét szobában találtam magam egy székben ülve, lekötözve. Szinte semmi fény sem volt, így semmit sem láttam, majd egy halk ajtó nyitásra lettem figyelmes. Mivel az ajtó mögül fény jött be, rájöttem hogy nem egy szobában, hanem egy pincében.

-Hallom felkeltél- jött le a fura alak, akit mostmár jobban láttam mint azelött.
-Honnan tudtad hogy felkeltem?- kérdeztem félve, majd lehajtottam a fejem.
-Kamerák vannak rögzítve az egész pincében, azért hogy láthassam mit csinálsz.- mondta és jött egyre közelebb hozzám.
-Mit akarsz tőlem?- mondtam kicsit felemelve a hangomat.
-Az egyenlőre még titok, de ha eljön az ideje akkor mindent megtudsz.- állt meg elöttem.

Ekkor felnéztem és láttam mostmár teljesen az egész arcát. Egy magas férfi, vörös hajjal és sárga szemmel. Az arcán egy csillag és egy vízcsepp volt. Kicsit úgy nézett ki mint egy bohóc. Ezután lehajtottam újra a fejemet, mert féltem hogy ha tovább nézem, akkor talán meg is öl.

-A nevedet azért tudhatnám?- kérdeztem félve, de mégis kicsit magabiztosan. -Vagy hívjalak bohócnak?
-A nevem Hisoka, Hisoka Morrow.- mondta majd közelebb lépett hozzám,  és a kezét a nyakamra tette. -A bohócot inkább felejtsd el, jobban szeretem ha mágusnak hívnak. -mosolygott ilyesztően majd az ajtó felé vette az irányt.
-És engem most itt hagysz?- kérdeztem felemelve a hangomat.
-Egyenlőre igen. -mondta majd kilépett az ajtón.

Újra sötétség lett, hiába akartam volna valamit keresni, ami hozzájárult volna a kiszabadulásomhoz, nem láttam semmit és tudtam hogy a kamerákon keresztül néz engem (Persze ha tényleg ott vannak azok a kamerák). Ezután eszembejutott a barátnőm. Azt fogja hinni hogy elfelejtettem a szülinapját és hogy direkt ezért nem mentem suliba. Sokat gondolkodtam és csak úgy jöttek a gondolatok, és mindent átértékeltem. Vajon itt fogok meghalni és sosem látom újra anyám? A sok gondolkodás kimerített és álomba merültem. Arról álmodtam hogy kiszabadulok és elmegyek a barátnőm szülinapjára. Majd felriadtam egy hangos puffanásra.
Próbáltam kiszabadulni, mert nagyon féltem, és végül sikerült is valahogy elszakítanom a kötelet. Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz majd kinyitottam. Ezután lesokkolt az a dolog amit láttam.

-M-m-mégis mi történt?- kérdeztem dadogva, nagyon halkan, hiszen a félelem végigfutott az egész testemen, miközben bámultam az elöttem heverő hullát.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj.- mondta Hisoka majd odalépett hozzám.
-De hiszen itt egy hulla, hogy tudnék lenyugodni?- kérdeztem tőle, majd hátra léptem elfelejtve hogy mögöttem lépcső van. De Hisoka még időben megfogta a kezem így nem estem hátra.
-Vigyázz magadra a végén még összetöröd magad!- mondta majd megfogta a kezem és leültetett a kanapéra. -Hogyan tudtál egyáltalán kiszabadulni?- kérdezte.
-Nem tudom, csak valahogy sikerült.- mondtam miközben még mindig a hullát bámultam.

Eközben Hisoka hozott egy fehér plédet amivel betakarta a hullát, majd felemelte és elvitte. Ekkor lehetőségem lett volna elszökni de annyira sokkban voltam hogy még gondolni sem tudtam arra hogy elszökjek. Pár perc múlva visszajött és leült mellém. Ekkor mégegyszer rákérdeztem:

-Mi történt?
-Hát tudod a fickó nem volt százas és le akart szúrni mert nem adtam meg neki a tartozásomat, szóval csak önvédelemböl öltem meg. -mondta és elkezdett halkan nevetni.
-Önvédelemből?!- néztem rá rémülve és nem hittem a fülemnek.
-Igen önvédelemből, bár lehet azért is mert egy kedvenc hobbim embereket ölni. -mosolygott és fogta meg a kezem. -De nyugi, téged nem foglak bántani, kivéve akkor ha nem fogadsz szót.

Ezután bevitt egy szobába, ami nagyon otthonos volt. Ekkor a félelmem a felére csökkent