𝕪𝕠𝕦𝕣 𝕖𝕪𝕖𝕤 𝕥𝕖𝕝𝕝 𝕞𝕖 - 𝕛𝕦𝕟𝕘𝕜𝕠𝕠𝕜

part1

9 évvel később

𝕜ü𝕝𝕤ő 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫ö𝕘

-Szervusz Jungkook! - intett Aomi nevelő a fiatal férfinak, aki a pillanaton lépett be az ajtón. - Hogy megnőttél drágám! - nyomott két puszit Jungkook arcára. 
-Hát igen, telik az idő - nevette el magát  a fiú. 
-És miért jöttél, ha kérdezhetem? 
-Szeretnék örökbefogadni egy lányt - csúsztatta be kezét a zsebébe, ezzel utalva rá, hogy benne lenne az üzletben. 
-Oh vagy úgy... Hány éves is vagy? - ment el azonnal a nő kedve. Tudta, hogy intézményének pénzügy gondjai vannak, ezért van, hogy lányokat adnak el jó pénzért, azonban még mindig nem veszi jó néven, ha ez megtörténik. 
-21 - felelte magabiztosan Jungkook. - Egy 17 éves lányt szeretnék magamhoz venni, akit Opheliának hívnak. Nincs itt véletlen ilyen? - hajolt közelebb, hisz pontosan tudta kit keres, ahogy azt is, hogy pillanatokon belül az övé lehet. 
-Azzal a feltétellel adom el neked, hogy havonta kapok róla információt, képekkel, és bizonyítékokkal, hogy jól van. Különben elmehetsz... - mondta szigorúan. - Az a lány olyan dolgokon ment keresztül, amit elképzelni se tudnál - sziszegte és bementek az egyik terembe.
-Hercegnőként fogok vele bánni, megígérhetem - suttogta az izgatott fiú.
-Ophelia drágám, ide tudnál jönni légyszíves - intett egy hosszú világosbarna hajú lánynak, aki kedvesen oda andalgott hozzájuk. - Azt hiszem, akadt valaki aki szeretne téged - mondta kelletlenül és odébb állt, hogy Jungkook ki tudjon jönni mögüle. 
-Üdv - intett zavarában és illedelmesen meghajolt. 
-Jungkook, Jeon Jungkook - nyújtotta felé jobbkezét  a fiú. 
-Seong Ophelia - rázta meg a lány. 

-Rendben, akkor gyere Kook, írd alá a papírokat és mehettek - forgatta meg a szemét Aomi majd elment pár percre Jungkookkal. Ophelia kínosan álldogált az előtérben falatnyi cuccával és azon gondolkozott, hogy mégis hogy tudja egy vele egykorú fiú örökbefogadni őt. 
-Vigyázz magadra - hallott egy erőtlen kislány hangot. Körbefordult és meglátott egy 10 év körüli szőke, babaarcú kislányt a váró székein. Tőlük nem messze egy megtermett, magas férfi beszélt elég indulatosan az egyik nevelővel. 
-Baj van? - guggolt le elé Ophelia. A kislány próbálta a könnyeit visszatartani és szipogott párat. 
-Az... Az a bácsi, az apukám.. De bántott, sokat... És most visszahozott... - sírt keservesen és Ophelia vállába fúrta a fejét, miközben apró kezeivel szorosan átkarolta a nyakát. 
-Hogy érted, hogy bántott? - tolta el magától egy picit, hogy a szemébe tudjon nézni. 
-Azt mondták az ott lévő lányok, hogy pénzt fizetett értünk, és ezért megteheti - folytatta halkan. Ophelia ebben a pillanatban nézett hátra, ahol épp Jungkook és Aomi számolták az anyagiakat. Azonnal fejbe vágta a tudat, hogy ő is el lesz adva perceken belül. 
-Kihozlak innen - nézett vissza a szőkére és biztatóan megszorította a kezecskéjét. - Amint tudlak kihozlak innen - nyomott egy puszit a homlokára és lehajtott fejjel odakullogott a férfihoz. Aomi időközben már elvonult, mivel észrevette, hogy a lány kiszúrta őket. 

-Mehetünk? - kérdezte kedvesen Jungkook. Ophelia megvonta a vállát és elindult kifelé, azonban még egy utolsó pillantást vetett a megtört tekintetű kislányra és rákacsintott. - Ő a barátod? - érdeklődött a férfi. 
-Nem, viszont mondott érdekes dolgokat - mondta halkan. 
-Igen? És miket? - indította be Jungkook az autót és megindultak a hosszas hazavezető útra. 
-Hogy Ön fizetett értem, hogy utána bántani tudjon. Igaz ez? - fordult felé idegesen. - Csak, hogy tudja engem már kiskoromba megpróbáltak megtörni, feleslegesen, úgyhogy akár vissza is vihet.. - nem kapott választ csak egy gonosz kuncogást  és az autó gyorsulását.  
 Hamar meg is érkeztek egy eldugottabb házhoz. Igaz, a város szélén volt, de mégis mintha az a ház csak magában állt volna. 
-Tetszik? - kérdezte Jungkook a lánytól, aki csodálkozva nézte az épületet. 
-Nem rossz - vonta meg a vállát Ophelia. Próbált nemtörődöm lenni és úgy tenni, mintha magasról tenne az egészre, azonban gyomra már azóta görcsben állt, mióta a szőke kislány elmondta, hogy mi fog vele történni. Nem akarta újra átélni azokat a szörnyű dolgokat, amiket gyerekkorában kellett. 

Jungkook megfogta a lány karját, amitől az űgy rezzent össze, mintha legalább megütötték volna. 
-Miért félsz tőlem? - egedte el bánatosan a fiú. 
-Mert rossz ember vagy. Megérzés - hajtotta le a fejét és várta a reakciót.
-Neked aztán felvágták a nyelved - nevetett rá nyuszi fogaival Kook. - Na gyere, megmutatom a házat - biccentet fejével a lakás felé.