Bérgyilkosból testőr

A majdnem vég

Elvira a Tonkin házban ébredt. Amikor felült az ágyán nem tudta hol van, hogy került oda. Azt hitte az egész csak egy álom volt, és még mindig Finnél van.
- Helló, Csipkerózsika! – mosolygott rá az összevert James, Elvira ágya szélén ülve. – Lám a szerelmes csók tényleg beválik. – kacsintott rá a lányra, de Elvira dühöst tekintetét látva gyorsan hozzátette. – Nyugi. Csak vicceltem.
A lány visszadőlt az ágyra és a plafont bámulva gondolta végig a történteket. James hangja zavarta meg újból.
- Hogy érzed magad? – kérdezte aggódva.
- Jobban, mint ahogy te kinézel. – válaszolt ridegen a bérgyilkos.
- Milyen kedves vagy. Pedig azt hinné az ember, hogy kétnapnyi alvás után kedvesre pihented magad. Ezek szerinte mégse. – húzta gúnyos vigyorra a száját a Black fiú.
- Két nap? – ült fel hirtelen Elvira újra.
- Igazából csak másfél. – nyugtatta meg a lányt James. – Mr. Tonkin ma este akart hívni orvost, de úgy tűnik, nem kell.
- Mi történt két nap alatt? – kérdezte félve, de sietve Elvira.
- Miután elájultál Jacobnak sikerült leráznia magáról az egyik fekete ruhást. Jake miután elbújtatta a családot, visszajött segíteni. Mr. Tonkin közben hívta a rendőrséget. Grahamék még előttük leléptek. – magyarázta a fiú. Aztán hozzátette: - Azóta sem találják őket sehol.
- Nem is fogják. – mászott ki Elvira az ágyából.
Minden tagja fájt, teste tele volt zúzódásokkal, alig bírta el a saját testsúlyát, mégis egy pisszenés vagy hirtelenebb levegő vétel nélkül sikerült felállnia és elbattyognia a szekrényéig. Meglepődve tapasztalta, hogy egy fekete férfiing van rajta pizsama gyanánt. Azonnal meg is fordult és kérdőn nézett Jamesre, miközben a mellkasánál összecsípve kicsit megemelte az inget.
- Jakeé. – válaszolt. – Ő is öltöztetett át. Nekem nem hagyták. – villantott egy perverz mosolyt.
Elvira felvont szemöldökkel állt előtte. James felnevetett és védekezőn felemelte kezeit.
- Jacob úgy gondolta, jobb, ha olyan öltöztet át, akit nem utálsz annyira nagyon, és úgy vettük észre, hogy ez az ember Jake. És bár én is és Liam is nagyon szívesen feláldoztuk volna magunkat, mégis Jakere hárult eme megtiszteltetés. – viccelődött a Black fiú, mire egy gyilkos pillantást kapott Elvirától. – Ne nézz így rám! – ingatta a fejét. – Ha nem látod magadon, hogy mennyire elképesztően szexi vagy, akkor pszichiátrián a helyed. Vagy minimum egy pszichológusnál.
Elvira csak a szemeit forgatta, aztán a szekrény felé fordult, háttal Jamesnek és elkezdte kigombolni az inget.
- Grahaméket nem is fogják megtalálni a rendőrök, hacsak nem Spencer azt akarja. – tért vissza az előző témához a bérgyilkos. – Amire, lássuk be, eléggé kicsi az esély. Persze az is megeshet, hogy valami beteg, szadista ötlete van, amibe beletartozik az is, hogy a rendőrök megtalálják őket. De annyira még ő sem idióta. Tudja, hogy azonnal mindenkit lecsuknának.
Időközben Elvira átöltözött, James pedig nem igazán figyelt arra, amit mond a lány. Elvira visszafordult, James megrázta a fejét, hogy visszahúzza magát a valóságba.
- Lehet. Minden esetre Mr. Tonkin beszélni akar veled. – lépett az ajtó mellé James, és kinyitotta. Elvira elviharzott mellette és a dolgozószoba felé vette az irányt. James a nyomába eredt.
A szoba előtt megálltak, James bekopogott, majd mikor megkapták az engedélyt, beléptek.
- Elvira. Nagyszerű. – állt fel az asztalától Mr. Tonkin. – Hogy érzi magát? – érdeklődött kedvesen a férfi.
- Jól. – hazudta a lány. Ugyan mégis, hogy érezné magát?
- Akkor jó. James említette miért akarok önnel beszélni? – Elvira megrázta a fejét. – Nos, – kezdett bele Mr. Tonkin az asztalának dőlve. – először is megköszönni szeretném. Valószínűleg elkaptak volna minket, ha maga nincs. Másodszor pedig ki van rúgva.
Elvira álla leesett. Ott állt tátott szájjal, értetlenül, sajgó tagokkal.
- De hát megmentettem az életüket. – mondta kicsit idegesebben, mint ahogy azt akarta volna. Vett gyorsan egy mély levegőt, majd nyugodtan és rideg hangon folytatta. – Az előbb mondta, hogy ha én nem vagyok, akkor megölték volna magukat. Nem értem, hogy akkor mégis miért rúgna ki.
- Mert habozott. – válaszolta egyszerűen Mr. Tonkin. – Láttam, amikor a Graham fiú ajánlott magának valamit, és elgondolkodott rajta. Honnan tudjam, hogy nem azt ajánlotta, hogy dolgozzon nekik és szállítsa el a gyerekeimet Grahaméknek? – kérdezte. Elvira már nyitotta a száját, amikor James megfogta a karját és közbe szólt.
- Uram. Elvira megölt több fekete ruhásat is és majdnem halálra verték. Kétlem, hogy nekik dolgozna.
- Hagyd James. – rántotta ki a karját. – Amúgy is utálok testőrködni. Inkább elmegyek, és hagyom, hogy Grahamék tényleg felbéreljenek, hogy vigyem el nekik Annelint vagy Liamet.
Azzal Elvira kiviharzott a szobából. Már a cuccait pakolta össze, amikor Jacob rontott be a szobájába. Haja kócos volt, arca kétségbeesettséget sugallt, szemei viszont ugyan olyan határozottak voltak, mint eddig.
- Nem mész sehova! – szögezte le azonnal. – Viszont most kell a Graham ismereted és az eszed. Szóval azonnal gyere a dolgozószobába.
A lány egy pillanat alatt összeszedte a fegyvereit és minden cuccával együtt rohant Jacob után. Ő volt az utolsó, aki leért.
- Mi történt? – kérdezte azonnal. Végig futtatta szemeit a jelenlévőkön. Mindenki aggódott. – Hol van Annelin? – kérdezte, amikor nem találta sehol a lányt.
- Eltűnt. – válaszolta Liam. Dühös volt, elképesztően dühös. – Miattad. Mert nem figyeltél rá. – sziszegte a fogai közt. – A húgom eltűnt, azért, mert képtelen vagy normálisan végezni a feladatodat. – kiabált rá a lányra.
Elvira szeme elsötétült, teste befeszült, azonnal a combjára erősített tőrt kezdte el szorítani.
- Először is, - lépett közelebb Liamhez – megmentettem az életedet az erdőben te seggfej. A tiédet is, a szüleidét is, a húgaidét is és a testőreidét is, szóval esetleg megköszönhetnéd. Másodszor is, - ment még közelebb – nem ez a feladatom. Bérgyilkos vagyok és nem testőr. Nem az a feladatom, hogy megvédjelek. Se téged, - bökött a fiú mellkasára – se a húgodat. Harmadszor is, - újabb lépést tett meg a Tonkin fiú felé – az apád, - mutatott rá a nevezettre – nagyjából negyedórája rúgott ki. – mosolyodott el Elvira – Szóval ez már nem az én bajom. – vonta meg a vállát, majd megfordult, felvette a bőröndjét és elindult kifelé. Menet közben még hozzátette: - Jó keresést. Ha tényleg Grahamék rabolták el, akkor én már szervezném a temetést. Na csá! – azzal becsapta maga után az ajtót.
- Utánam fognak jönni. – gondolta magában. – Nélkülem jövő hétre kihal a család.
Már épp az ajtót nyitotta, hogy elhagyja a házat, amikor utána jött Mr. Tonkin és Jacob.
- Elvira! – szólt utána Mr. Tonkin. Elvira megállt, de kezét nem vette le a kilincsről és vissza sem fordult. – Nincs kirúgva. – mondta a családfő. Elvira a szemét forgatta és lenyomta a kilincset.