sinstagram [ls au]

PROLÓGUS

Louis és Zayn a hátukon fekve bámulták a plafont. A háttérben The Fray ment Louis kívánságára, mivel ez ma az ő zene-napja volt.

- Volt már valaha – kezdte az idősebbik – hogy annyira szétuntad az agyad, de úgy tényleg, hogy már se az Instagram, se a Facebook, se a Twitter nem dobott fel, emberek közé nem mertél menni mert elszigeteltebbnek érezted magad tőlük mint amennyire valójában voltál, egy társalgást nem tudtál irányítani mert a gondolataid elsüllyedtek és hazavágytál – de otthon túlságosan egyedül érezted magad ahhoz, hogy aludj, vagy létezz, és ezért inkább semmit sem csináltál csak voltál... lebegtél a semmiben?

- Nem. – Zayn ránézett a szempillái alól, egyszerű válasza nevetésbe torkollt a pillanatban, ahogy meglátta haverja arcát. – Te?

Louis felsóhajtott. – Minden kibaszott nap.

- Ez mély. Ultramély. A Sinstagramot is unod? Mert akkor nagy bajok lehetnek nem csak a fejeddel, de a libidóddal is. – Louis nevetve megrázta a fejét.

- Nem, mondtam már, hogy nem baszakodok ilyen hülyeségekkel.

- Meztelen testekkel?

- Kurvákkal?

- A haveroddal? – kiskutya szemet meresztett rá. – Nem tudtam, hogy ez vagyok a te szemedben.

- Nézd. – meredt a lebiggyesztett ajkú fiúra. – Nem, nem vagy az, tényleg. De már vagy fél éve tolod ezt a dolgot az arcomba, és eddig mindig csak nem volt a válaszom.

- Talán csak azért, mert nem élsz elég szexuális életet.

- Azért, melyik? – egymásra néztek.

- Azért vagy magányos, és azért mondasz rá nemet. Mindkettő. Várj, mutatok valakit. – előhúzta a telefonját a zsebéből és pár pillanat múlva Louis elé tárult egy kép egy csodálatos arcról, amint az a napfényben úszva mosolyog a virágok között. – Michelle Guth. Ezt nézd. – lejjebb tekert, hogy egy újabb képet láthassanak; ez most a lány meztelen melleiről készült. Louis nagyot nyelt.

- Mióta is vagy fent ezen a szaron?

- Nem tudom, egy éve? Amikor kijött.

- Értem, hogy a meztelenség a természet rendje, és tudod, hogy vallom is ezt... de nem volt azóta már pár barátnőd, mondjuk olyan, aki szívesen kutakodott volna a telódban, aztán sértődve kérette volna magát, csak hogy legyőzze ezeket a lányokat? Vagy esetleg szakított volna veled emiatt? – Zayn rá se hederítve megvonta a vállát, valami kommentet írt egy teljesen másik, random poszt alá.

- Add a tiéd. – kinyújtotta a kezét.

- Mi?

- Kérem. A telefonodat. – Louis hevesen megrázta a fejét.

- Tuti, hogy nem kapod meg... – a fekete hajú felvont szemöldökkel nézett rá.

- Add ide, vagy kitépem a kezedből!

- Nem teheted! – felsikított, a magasba tartva a készüléket és a konyhába rohant. Zayn követte őt, végig a nappalin át, aztán a fürdőbe, ki az ablakon a kertbe, a teraszra, ismét a konyhába, míg végül a nappaliban el nem kapta őt. Megszereszte a telefont magának és egy mozdulattal feloldotta; aztán sietve letöltötte az alkalmazást, és pár perc múlva a halálos tekintetű Louis email címét kérte. – Zayn, most komolyan.

- Légyszi. – megint bevetette az ellenállhatatlan pillantását és a másik szinte azonnal beleegyezett. Csak nem lehet olyan rossz az egész. – Köszönöm. És most mutatok pár embert, hogy kiindulj valahonnan, okés? – rákattintott egy csaj profiljára – Például ő.

- Aha, szép.

- Kurva élet, hogy ő a legdögösebb ember, akit valaha láttam. - mondja Zayn összehúzott szemöldökkel, aztán felnéz a másikra.

Louis döbbenten oldalra billenti a fejét. - Várj, ő nem egy fiú?

- Mit tudom én... csak kövesd be. Biztosítom, hogy nem bánod meg.

Louis sóhajtott és beleegyezett. Mindig enged Zaynnek, a rohadt életbe.