Tiltott Vonzalom |H.S|

03

A liftben Mr.Styles irodája felé idegesség kapott úrrá rajtam. Éreztem, hogy nem jól cselekszek. Valahogy ez az egész szituáció furcsa volt. Ráadásul haragudtam magamra. Nem azért tanultam, körmöltem sok éven át, hogy  asszisztens legyek. Egyszerűen mégis kénytelen voltam elfogadni ezt a munkát, hisz a megélhetésem múlik ezen. Ha ide nem vettek volna fel semmilyen posztra sem, őszintén fogalmam sem lenne, mit ennék és hol aludnék.
Egyre közelebb értem az ajtóhoz, aminek a kezében a sorsom múlott. Az enyhén remegő kezemet az ajtókilincsre helyeztem, majd két mély levegővétel után bekopogtam.
-Jöjjön csak be-hallottam érdes, mély hangját, így hát beléptem. Mr.Styles az ablaknál állt, enyhe terpeszben. Az egyik keze a zsebében, a másikban pedig a telefonját fogta. Épp telefonált, azonban nem értettem mit beszél ,ugyanis ha jól hallottam éppen franciául kommunikált. Megfordult, rám nézett és kezével intett az asztala előtti bőrfotelre, jelezve, hogy üljek le.
Így is tettem, és rá pár percre a beszélgetés megszakadt. Leült velem szembe, kicsit babrált a gépével mire rám nézett.
-Üdvözlöm Ms.Anderson. Reméltem, hogy eljön.
-Mr.Styles. Igaz, hogy nem épp amiatt jöttem vissza, amiért eredetileg szerettem volna, de jobb mintha egyáltalán el sem jöttem volna.-mondtam magabiztosságot színlelve. Olyan ideges voltam, hogy majdnem kirobbant a szívem a helyéről.
-Helyes. Nos, ideje a tárgyra térni. Az ajánlatom az, hogy az asszisztensemként el kell, hogy kísérjen jótékonysági estekre, bálokra. Szükségem van Önre nulla-huszonnégyben. Ha hajnali háromkor hívom, fel kell, hogy vegye. Ha azt mondom este tízkor, hogy túlóra akkor itt kell maradnia. Gondolom ért bizonyos számítógépes programokhoz, így azokkal is lesz feladata. Papírmunka, társasági események, tapasztalatszerzés röviden.-dőlt hátra a székében, két mutató ujját az álla előtt összekulcsolta, és igéző zöld íriszeit kérdően rám emelte. Én pedig csak ültem. Tudatlanul. Kérdésekkel megtelve. Vajon megéri e ez nekem?
-A fizetés az, hogy..-kezdtem bele, mire felnevetett és előre dőlt, ekkor pedig megcsapott a édes parfümjének aromája. Hirtelen egy pillanatra, mintha elakadt volna a lélegzetem. Mikor felnéztem a szemébe, akkor pedig a légzést is elfelejtettem és nem csak egy pillanatra. Csak néztem,  abba a bizonyos szempárba. Azonban, felébredtem mámoromból, és profin kihúztam magamat.
-Természetesen a fizetés a lényeg Önnek is mint a többieknek-kacagott fel.
Hogy tessék?! Várjunk! Jól hallottam? Mi a fene. Mégis hogy képzeli?! Nekem nincs egy menő vállalatom amivel hetente több milliót keresek basszameg.
-Már elnézést Mr.Styles, de ha valakinek a megélhetéséről van szó, igenis a pénz játszik döntő szerepet.-mondtam kicsit mérgesen. Mégis kinek képzeli magát? Ekkora egoista,felfuvalkodott barmot még sose láttam.
Bárcsak belül is olyan gyönyörű lenne mint kívűl.
-Kérem, bocsásson meg, ha megbántottam. Nem állt szándékomban. Én úgy hittem a szakmaszeretete miatt jön, nem pedig a pénz miatt.-néz rám szkeptikusan.
-Igen, de most nem abba a munkakörben vagyok, aminél a munkaszeretetet többre tartom mint a pénzt!-mondtam magabiztosan.
Hitetlenkedően nézett, mintha egy percig azt hinné "Az igen.." Aztán hirtelen elnevette magát.
-Igaza van Ms.Anderson. Igaza van. Hát, holnap reggel nyolckor találkozunk. Mára nincs szükségem Önre. -mondta, felvéve a póker arcát, majd elkezdett pakolgatni az asztalán. Gondolom jelzi, hogy ideje elmennem.
-Köszönöm a lehetőséget Uram.-álltam fel, lesimítottam a szoknyámat, majd a kezemet nyújtottam fele.
Ránézett a jobb kezemre, és mintha egy percig eltűnődött volna, hogy kezet rázzon e velem. Váratlanul felállt, zöldjét rám emelte, és megrázta a kezemet.
-Öröm lesz a közös munka.-mondta, majd elengedte a kezemet, én pedig kifelé indultam. A kilincsre raktam a kezemet, lenyomtam, majd kiléptem.
Fogalmam sincs jó ötlet volt e ez. Nem tagadom vonzódom hozzá...minden porcikám azt sugallja, hogy nagy ostobaságot tettem.