Shameless Slytherin [Scorpius Malfoy AUFF]

Négy

'' - gyomorszájadban a süllyedő érzésben,
hogy már nem tudsz kiszállni a történetből. ''

~Závada Péter

Óvatosan, félve fordulok meg, és apa zöld szemeivel találom szembe magam.

Leejtem a vállaim.

Francba...

-Apu... - kezdem.

-Csináljátok a dolgotokat! Prefektusok vagytok, Merlinre! Már rég nem itt volna a helyetek! - Igazán dühösnek tűnik.

Összerezzenek. Mindig ez van, ha apa kiabál, hisz olyan ritkán teszi. Nagyot nyelek.

-Utánam! - Hasít Scorpius mély hangja a levegőbe, és már lobognak is a talárok. Olyan, mintha egy fekete hullám söpörne végig a folyósón, engem pedig kiráz a hideg, Scorpius parancsoló hangjától.

-Csalódtam benned, Lily... - csóválja a fejét és lassan indul vissza az irodája felé.

Utána lépek, de aztán megtorpanok.

-Apu...

-Igen? - néz rám, de nem fordul felém, csak hátrapillant. Fekete hajába már ősz hajszálak vegyültek, de még mindig ugyanazt a szemüveget hordja, és minden második nap megborotválkozik. Régen láttam a mosolyát, de biztos vagyok benne, hogy az sem változott meg.

-Szeretlek...

-Én is szeretlek, Lily. Szaladj Malfoyék után...

Enyhe gúnyt vélek felfedezni a hangjában, de nem teszem szóvá. Így is eléggé haragszik rám.

Bólintok.

*

-Rohadtul utállak. - vágom a fejéhez, mikor a tanterembe lépünk. Bájitaltantermet takarítani a gólyák órája után, tényleg igazi büntetés, főleg, hogy Malfoy-jal kell csinálnom. Ráadásul le kellett adnunk a pálcánkat.

-Csalódtam benned, Lily! - mondja elváltoztatott hangon. Elfut a düh, és hozzávágom az első dolgot ami a kezem ügyébe kerül. Egy fakanalat, persze könnyedén elkapja, hisz ő a kviddics csapatunk kapitánya és fogója. - Jaj ne, megdobtál! - Gyúnyolódik tovább.

-Fogd be, Malfoy! - Rivallok rá.

-Merlin szakállára! Tudod a nevemet. Mindjárt beindulok - ajkai kaján vigyorra húzódnak és rám kacsint.

Elönt valami ismeretlen, hülye melegség, aztán kiráz a hideg.

-Apu... - nyekegi lányos hangon. - Szeretlek! - Teszi hozzá ugyanolyan hangszínnel, kicsit nyávogva és grimaszol hozzá.

Elfut a méreg. Ha itt lenne a pálcám biztosan felgyújtanám, azt a hülye tejszőke haját! Még a szemöldökét is felgyújtanám.

Összeszorítom a fogaim, és kezeim ökölbe szorulnak.

Annyi mindent tudnék kezdeni Scorpius Malfoy-jal.

-A kis Lily Potter dühös... - kihúz egy széket a padsorból és kaján vigyorral az arcán leül elém. - Csináld még! - Kényelmesen hátradől.

Szemei veszélyesen csillognak.

Nagyot nyelek, miközben újra kiráz a hideg.

-Ó igen, mindig imádtam ezt a látványt - vigyorog elégedetten.

-Miről beszélsz? - Kérdezem értetlenül. Zavarbahoz a bámulása.

-Amikor dühös vagy. Igazán elbűvölő. Elvörösödsz meg minden. - Vigyorogva felegyenesedik a széken. - Miért nem ülsz ide? - veregeti meg a térdét.