Condominium [L.S]

129.

Este elmentünk az Eiffel toronyhoz, ami gyönyörűen ki van világítva.

-Egyébként, hogy-hogy itt vagyunk? Azt hittem megyünk haza..

-El akartam jönni ide.. Tudom, ez a két nap nem sok, de mégis Párizs.. - Vonja meg a vállát.

-Köszönöm a rózsát. - Mosolyogtam rá. -Köszönök mindent. Köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy, kedves, romantikus.

-Én azt köszönöm, hogy van kivel megosztanom ezeket. Legfőképpen azt, hogy vagy nekem és, hogy veled oszthatok meg ilyen dolgokat.

Lefeküdt a fűbe, így a mellkasára hajtottam a fejem és össze kulcsoltam az ujjainkat.

-Nem akarok haza menni.. - Sóhajtottam fel.

-Én se.. Legszívesebben bárhova máshova mennék, csak ne haza kelljen..

-Várnak rád a rajongók! Hú, mennyien meglehetnek halva érted! - Kuncogtam.

-Na, ez az! A sok tinilány, akik azt akarják, hogy vegyem el őket feleségül.. - Nevetett fel.

-Bocsika, az én kezem kérted meg! - Simítottam végig a gyűrűn.

-Hülye lettem volna, ha nem. Hülye lettem volna, ha nem szólok hozzád aznap. Hülye lettem volna, ha nem viszlek el abba a klubba, ahol azt hazudtam, hogy el kell játszanunk, hogy járunk, csak azért, hogy megcsókoljalak.

-Hülye lettem volna nem beléd szeretni.

-Hülye vagyok, amiért a munka fontosabb volt..

-Hülye vagy, de már megoldottuk.

-Szerencse.. Ha nem oldottuk volna meg, mindennap az ajtóban térdelnék egy rózsacsokorral és azt kántálnám mennyire szeretlek.

-Ha nem oldottuk volna meg, próbáltam volna rád haragudni, de mindketten tudjuk, hogy nem lehet rád haragudni.

-Lehet rám haragudni, csak túl jószívű vagy.

-A jó fiúkra nem lehet haragudni.

-Miért is vagyok jó fiú?

-Sose csinálsz semmi rosszat. Nem rabolsz ki egy bankot, vagy akármi..

-Szereted egyáltalán a jó fiúkat? - Kuncog.

-Téged szeretlek. - Pusziltam meg.

-Nálad aranyosabb, nagyszájúbb, szexibb fiúval meg nem találkoztam.

-Én sem találkoztam még nálad helyesebb, tökéletesebb, szexibb, tehetségesebb fiúval. - Túrtam a hajába.

-Maradjunk itt örökre.

-Benne vagyok.