Condominium [L.S]

37.

Este hét lehetett, mikor hazaért Harry. Eléggé fura volt, ahogy oda jött hozzám a nappaliba és minden  szó nélkül hozzám bújt. 

-Hé, hé, mi a baj? - Simogattam a fejét. Nagy nehezen feltápászkodott rólam, és leült mellém. A hajába túrt, majd felsóhajtott. 

-Gemmával találkoztam.. A nővérem. - Tette hozzá. -És annyira szeretné, hogy híres legyek, hogy megbeszélt a helyi bár főnökével egy találkozót, leszerződtettem vele, ezáltal reklámozzuk úgymondd egymást, de neki ez sem elég, mert azt akarja, hogy mindenki ismerjen, de én nem akarok híres lenni! - Túrt a hajába felzaklatottan. 

-Kicsim, ha Gemma azt akarja, hogy híres legyél, nélküled nem fog semmire menni, hisz te ezt nem akarod!

-Tudom, de ismerem, és bármit megtenne, hogy elérje amit akar, mégha az én érdekemben is.. De nekem nincs erre szükségem! Nincs szükségem felhajtásra! Imádom a nyugis életem! - Nézett rám. 

-De ugye tudod, ha valaki erre felfigyel akkor nem fogsz egy könnyen szabadulni? 

-Tudom persze! Egy darabig elvállalom ezt, kell a bárnak bevétel, népszerűség, mert ez volt a lényeg, de az, hogy ez engem mennyire fog befolyásolni a hozzáállásomban azt nem, viszont azt csak remélni tudom, hogy nem leszek olyan hülye és kiállok a józaneszem mellett! 

-Ha nem engeded, hogy belédférkőzzön a varázsa a dolgoknak, akkor fogsz majd tudni dönteni, addig viszont sodródj az árral és ismerd meg a dolgokat! 

-Ha mégsem úgy alakulnak, majd a dolgok.. Ugye mellettem állsz majd? 

-Harry.. Mindenben melletted állok és fogok is, mert szeretlek! - Öleltem meg.

-Én is szeretlek téged! - Csókolt meg.