Talán túléljük

3. fejezet

Amikor visszaértünk, hátra mentünk a kertbe a többiekhez, és visszaültünk a szabad székekre.

- Na minden oké? – kérdezte Kitti, látszott rajta, hogy magát hibáztatja a történtekért.

- Igen, már jól vagyok – mosolyogtam rá. Ettől kicsit megnyugodott. – Nem mellesleg, megtudtunk egy igen érdekes dolgot Rolandról – sandítottam először Ninára, majd Rolandra.

A fiú egyből felkapta a fejét, felpattant a napozószékből és belekezdett a magyarázkodásba.

- Na... na jó igen, félek a tűtől ez van, kis korom óta, de nem olyan vészes, ítéljetek csak el, ha akartok, de nem tehetek róla, irtózom tőlük, ezért ájultam el, de úgy volt, hogy titokban tartjátok! – hadarta.

Mindenki meglepetten nézett a ziháló srácra, én pedig alig bírtam visszatartani a röhögésem. Szerintem már a fejem is piros volt.

- Roland én nem tudom miről beszélsz, csak azt akartam mondani, hogy nagyon aranyos voltál amiért ennyire siettél a kórházba, meglepett, hogy ilyen segítőkész is tudsz lenni. Nem akartam előrukkolni a tűs dologgal, de te már meg tetted – próbáltam komolyan beszélni, nehéz volt, mert közben Nina mellettem már remegett, nehogy elröhögje magát.

- Haver. Te komolyan elájultál egy tűtől? – röhögött fel elsőnek Noel.

Roland teljesen lefagyott, amint rájött, hogy miket is mondott.

- Ömm...

- Mik ki nem derülnek rólad – nevetett fel Kitti és Tomi is.

- Na jó inkább hagyjuk is – ült vissza a székbe Roland.

Amikor már kinevettük magunkat, Tomi és Kitti elmentek pingpongozni a medence túloldalán felállított játékhoz. Roland és Nora bementek a házba, Nora a hőségre hivatkozott de Roland csak nem akart még egy kínos szituációba kerülni, ezért inkább felment az emeletre, azzal a szöveggel, hogy hagyjuk kicsit békén. Mi csak nevettünk, és bólintottunk, hogy nem fogjuk zavarni.

- Oh, apu hív, bocsi mindjárt jövök – súgta oda nekem Nina.

- Okés.

Tomit és Kittit néztem, ahogy éppen Kitti szépen mondva elveri Tomit, aki csak úgy kapkodja az ütőt, hogy valamit vissza tudjon ütni. Teljesen belemerültem a meccsbe, amiből Noel hangja ábrándított ki.

- Van valami nagyobb terved a nyárra? – kivett egy hideg sört a hűtőtáskából és leült velem szembe egy kinti fotelbe.

- Nincs igazán, talán a legnagyobb amit tervezek az eddig a nyárkezdő buli – néztem bele sötétzöld szemeibe.

- Nem mész nyaralni?

- Nem. Apu folyton dolgozik ezért nem nagyon tudunk bármit is együtt tervezni.

- Á értem. Barátokkal se terveztél semmit? – próbálkozott tovább. Nem hitte el, hogy ilyen unalmas lesz a nyaram. Pedig sajnos de.

- Nincs olyan sok barátom, Nina szinte az egyetlen közeli, szóval tényleg semmi nincs.

- Diákmunkán nem gondolkoztál? Én most kezdtem egy kis fagyizóban, van még hely, ha esetleg jönnél – felém nyújtott egy sört és egy üdítőt, elvettem az üdítőt és válaszoltam.

- Nem rossz ötlet, még átgondolom – mosolyogtam rá Noelre és beleittam a hideg limonádéba.

Sietős cipőkopogást hallottam a hátam mögül, ahogy hátra néztem Nina sietett komoly arccal.

- Baj van? – kérdeztem.

- Haza kell mennem, tegnap olyan sok minden történt, hogy elfelejtettem írni a szüleimnek, hogy nálad alszok és le volt némítva a telefonom. Úgyhogy most kicsit ki vannak akadva.