19.Rèsz

1.4K 34 0
                                    

Vivien szemszöge

Jó pár óra el múlt a találka óta.Már az ágyban fekszem egyedül a csokimmal.Miután el áztam haza èrve le tusoltam.Hajat mostam meg minden lófaszságot csináltam.Az arcomat hidratáltam ès mèg sorolhatnám.Csakhogy menjen az idő.Egyedül vagyok a házban ès be vallom fèlek.Kint vihar van.Az összes ablakon le húztam a redőnyt..Így valamennyire biztonságban èrzem magam.Az ajtókat duplán be zártam.A vihar a hangulatom mèg inkább fokozta.Szomorúbb a hangulatom.A telefonom kijelzője megint világít.Anna az.Folyamatosan ír ès hív de ki nyomom.Jelenleg senkire nem vagyok kíváncsi csak egy emberre.Az az egyetlen ember pedig rám nem kíváncsi.Gondolat menetemből egy írtózatos hangos ajtózár kattanás zökkentett ki.Amitől be kell valljak nagyon meg ilyedtem.Majd lèpteket halottam.Ekkor ebben a pillanatban a paplanom alá bújtam.Nagyon fèlek.A paplanom mindíg biztos menedèk.De szerintem ebben az esetben nem lesz az.Nagyon fèlek.Az egèsz testem remeg.Egy hang nem tudná el hagyni a számat ha tudná sem.Hallom ahogyan az ajtóm kilincse le nyomódik.Ès be lèp valaki a szobámba.Majd egy kellemes ès egyben ismerős hangot hallok.Majd ki bújok a paplan alól ki sírt szemeimmel majd meg pillantottam azt az embert akièrt a ma esti hangulatom a felelős.

Krisztofer:-Sajnálom ha meg ilyesztettelek.

(majd közelebb lèpett az ágyamhoz ès le ült az ágyam szèlère)

Èn:-Hogy a francba jutottál be mi a fenènek jöttèl ide?

(Akadtam ki.Nem is reagálhatnèk máshogyan.Be volt zárva minden.Minden ajtó.Sőt mèg a redőnyök is le voltak húzva.)

Krisztofer:-Nem az a fontos hogy hogyan jutottam be hanem az hogy nagyon gáz voltam a parkban.Nagyon bunkó voltam ès olyan dolgot mondtam a vègèn amit èn is meg bántam.

Èn:- Mindegy hagyjuk .

Krisztofer:-Nem!Nem mindegy!Nem hagyjuk.Vivien èn nagyon szeretlek.

Konkrètan a szeretlek szó után le fagytam.A parkban el lökött magától.Hidegnek mutatta magát most meg itt melengeti a szívem.Nemis tudom hogy igazat mond e.Mivan ha csak játszik velem?Vagy ha csak hülyère vesz?Majd csak annyit veszek èszre hogy Krisz bámul kèkes zöldes boci szemeivel.Olyan aranyos!!Úristen!!!

Krisztofer:-Vivien tudom nagyon el basztam a parkban.De helyre szeretnèm hozni.Nagyon szeretnèm ha melletted hozhatnám helyre a dolgokat.Vivien lennèl a barátnőm?

Èn:-Èn

Kezdtem dadogni majd Krisz a szemeivel mègjobban vizslatott.

Èn:-Igeeeen

Majd ekkor Krisz be huppant mellèm az ágyba.Mellèm ült.Majd megcsókolt.Èreztem puha ajkainak lehelletèt.Olyan gyengèden csókolt de mègis vadul.Egyszerűen felfoghatatlan èrzès számomra.A pocimban ismèt pillangók ezrei repdestek.Majd egy hosszas csók után el válltunk.

Krisztofer:-Szeretlek.

Majd ezzel meg simította az arcom ès nyomott egy puszit a homlokomra.

Krisztofer:-Soha többè nem foglak bántani ígèrem.Soha de más sem.

Èn:-Krisz ha szeretsz a parkban mièrt löktèl el magadtól?

Krisztofer:-Nem tudom.Egy hülye ösztönöm kèztetett erre.De soha többè nem fordul elő.Soha.

Èn:-Krisz szeretlek

Majd ekkor Krisz újra megcsókolt.A csókja vággyal teli volt.Vad de mègis szelíd.Ahogyan egyre több játèkot kèrt már nem ültünk hanem feküdtünk.Krisz felettem volt ès ő irányított.Picit akaratos de ez tetszik.Majd a telefonja csörgèse zavart meg minket.

Krisztofer:-Ez a rohadt telefon

Majd ezzel a felettem lèvő alakja már ülve a telefonját kereste az ágyon.Majd fel vette a telefont.De amint meg látta a telefonja kijelzőjèt ki is nyomta.Majd felèm pillantott.

Krisztofer:-Nekem lassan mennem kellesz.

Èn:-Neee

Krisztofer:-Holnap suli majd reggel elèd jövök

Èn:-Nem aludnál itt?

Nèztem rá boci szemekkel.

Krisztofer:-Sajnálom Vivi de dolgom van.Majd holnap itt alszom

Viven:-Kèrlek!!Krisz ne hagyj magamra.Egyedül vagyok egèsz hèten már megint.

Krisztofer:-Hogy hogy egyedül vagy  minden nap este a hèten?

Vivin:-Anyáèknak valami hülyesèg miatt a műszakot újra kelett kezdeni így innentől vannak három műszakban.

Krisztofer:-Itt alszok ma is ès egèsz hèten.

Majd rá nèztem boci szemekkel ès meg öleltem.Annyira jól esett hogy ezt így ki jelentette.Egèsz hèten velem lesz.

Krisztofer:-Na de aludjunk mert holnap suli ès nagyon faradt leszel kincsem.

Majd ezzel hátra dőlt az ágyban ès magával húzott engem is.Be takaróztunk majd egymáshoz bújtunk.Èreztem a kellő közelsègèt ès az illatát ami meg nyugtatott.Az illata egyszerűen meg bolondít.Majd csak annyit èreztem hogy kèt meleg kèz fonódik a derekamon.Majd ezzel álom jött a szememre.....

𝐴 𝑀𝑎𝑓𝑓𝑖𝑎 𝐾𝑎𝑟𝑗𝑎𝑖𝑏𝑎𝑛Where stories live. Discover now