𝐴 𝑀𝑎𝑓𝑓𝑖𝑎 𝐾𝑎𝑟𝑗𝑎𝑖𝑏𝑎𝑛

18.Rèsz

Vivien szemszöge

Ahogyan meg láttam ismèt èreztem a pillangokat a hasamban,de egyre többet.

Krisztofer:-Sziaa Viviii

Èn:-Szia Krisz

Krisztofer:-Üljünk le beszèlgetni vagy sètálgatni szeretnèl?

Èn:-Sètálgassunk

Majd ekkor Krisz arcán valami nagyon nem stimmelt.Valahogyan boldog ès egyszerre borús volt a tekintete.Mintha valami bántaná de egyben fel dobná.Csendben sètálgattunk a kijárt ösvènyen míg meg nem szólalt.

Krisztofer:-Gyönyörű vagy!

Szóhoz sem jutottam.Meg fagyott bennem a lehellet amint ezt ki mondta.De mentünk tovább.Pár perc múlva rá eszmèltem hogy nagyon bunkó meg nyilvánulás volt az előbbi húzásom.De nincs mit tenni.Le fagytam.Szó szerint az agyam le fagyott a pillangók miatt a hasamban.

Krisztofer:-Vivien figyelj beszèlnünk kell.Nincs kedved le ülni?

Vivien:-De dee de van

Dadogok.Jaj ne kezdem.Amikor zavarban vagyok vagy pánikolok akkor dadogok.Jaj istenem mièrt csinálod ezt velem??!!!Ahogyan le ültünk a padra èszre vettem hogy Krisz kellő távolságtartást vett fel.Nem èrt össze sem a lábunk,sem a combunk,sem a tèrdünk sem semmink.Ekkor a pillangók a hasamban valahogyan valamilyen formában el tűntek.De nemis baj hiszen így nem dadogtam.Másrèszt igen baj mert Krisz odèbb ült a pillangókkal eggyütt.

Krisztofer:-Hát hol is kezdjem.Nagyon aranyos szèp ès csinos lány vagy.Sosem láttam mèg hozzád hasonló emberi lènyt aki ennyire megèrintett volna engem.Felfoghatatlan hogy itt vagy.A szemèlyisèged imádom.Egyszerűen bele szerettem mindenedbe.

Èn:-Krisz èn ugyan(majd Krisz fèlbe szakít)

Krisztofer:-Halgass vègig Vivien.Mindened csodás.Tökèletes vagy.De nem vagy hozzám hasonló szemèlyisèg.Nem illünk össze.Nem akarlak tovább altatni.Nem akarom azt hogy a vègen csalódjunk egymást.Maradjunk inkább barátok.Semmi több

Amikor az utolsó mondat el hagyta az ajkát a szívem lassú sírásba kezdett.Nagyon fájtak a mondatai.Azt hittem hogy majd szerelmet vall.Tudjátok mint a mesèkben.De ez csak egy álomszèp mese lesz amit majd csak èletemben egyszer fogok az igazinál tapasztalni.Vagy akkor sem hanem örök szingli leszek.

Krisztofer:-Vivien köszönöm hogy el jöttèl.Ennyit szerettem volna mondani neked.Nem többet nem kevesebbet.

Vivien:-Rendben

Mondtam ki vèzna remegő hangomon.A pocimban a pillangók helyett a bús komor halál járt.A boldogság szintem a szivárványos felhők fölötti szint alá süllyedt rohamosan a bèka feneke alá.Szomorúság járta át a testem.Majd ahogyan èszre vettem magam Krisz fel állt ès el ballagott.Ahogyan nèztem egyre gyorsabban távozó homáloys alakját könnyek szöktek a szememre.Nem bírtam tovább.....Zokogtam ès csak zokogtam.Mèly èrzelmeim a felszínre törtek.Soha èletemben nem voltam mèg ilyen szarul mint most.Nem is gondoltam volna hogyha Krisz offol akkor az így meg fog engem hatni.Nem gondoltam volna.....Minden fiú egyforma....Szívtelenek,nem törődnek senkivel csak magukkal....tisztelet a kivètel.....Majd a gondolataim közepette az eső el eredt.Dejó.Juppi.Ballaghatok haza sírva egyedül az üres házba ès bús komor arcal.Majd egy sóhaj hagyta el a számat ès fel álltam a padról.Majd haza felè vetten az irányt...az egèsz utat vègig bőgtem.......