December 2.
-Hány éves vagy?-mosolygott rám egy szőke hajú nő a V.I.P karzaton. A koncert még nem kezdődött el.
Pontosan tudtam kicsoda, Jack Anderson anyukája. Körbe állt a többi szülő is, pontosabban Finn Wolfhard szülei és még Malcolm Craig anyukája.
-15 vagyok!-mosolyogtam vissza. Finn anyja méregetően figyelt engem, míg a többiek kedvesen mosolyogtak rám.
-Gyere drágám, állj közelebb nyugodtan!-engedett helyére önzetlenül Malcolm anyja. Kedvesen megsimogatta hátamat, majd lement. Pár perc múlva poharakkal jött vissza, melyekben alkohol volt. Körbe osztotta szülő társainak, kivétel volt Eric.
-Ugye csak szórakozol velem?-nevetett fel Finn apja-Nekem nem is hoztál?-kezdtünk el mind annyian nevetni, majd ő is lement.
Pár percíg még beszélgettek velem, míg el nem kezdődött a koncert. Mary és Jean között foglaltam helyet, Eric mögöttem állt és védelmezően nézett fiára.
És akkor megláttam őt, felsétált a színpadra és lányok százai kezdtek sikítani. Én kivétel voltam, nem síkítoztam nem énekeltem, mert nem vagyok rajongó. Szeretem a zenéjüket, ennyi.
Finn arcán a mosoly nem volt őszinte, szeme nem csillogott úgy, mint egy boldog embernek. Sajnáltam
A fiú felnézett a karzatra és tekintetét egyenesen enyéimbe fúrta. Egy halvány mosolyt eresztett meg felém, majd elkezdte a koncertet.
•••
Vége lett a koncertnek. Erichez mentem és oda adtam neki a levelet amit írtam fiának. Gratuláltam neki és kezet fogtunk.
Leültem az asztalunkhoz, Eric pedíg bement egy hátsó ajtón.
-Szia! Te melyik Calpurniás barátnője vagy?-futott oda hozzám két kb. tizenkét éves kislány.
-Nekem sem mondta meg!-vágta rá édesanyám olyan gyorsasággal, hogy fel sem fogtam mi a helyzet. A két kislány kuncogva futott arrébb.
-Ezt miért kellett?-nevettem el magamat és bele ittam a vizembe-Egyiknek sem vagyok!-nevettem rá duzzogva
-Elnézést, de mindenkinek lekell mennie!-jött oda hozzánk a pincér. Lesétáltunk és vártuk, hogy kisebb legyen a tömeg.
Már csak páran voltak a terembe, bele értve minket is.
A karzaton ahol álltunk megjelent Finn és Jack. Intettem nekik, ők pedíg vissza nekem. Ezek után bementek egy ajtón engem ott hagyva ezernyi kérdéssel.
A ruhatárnál alig voltak mire kimentem, felvettem a kabátomat és haza indultunk. Egy fehér furgon mellett elsétáltunk, de megtorpantam. A cipő fűzőm kikötődött. Lehajoltam megkötni és mire felnéztem ismét mellém ért az autó.
A hátsó ablak le volt eresztve, Jack ült az ablaknál. Mellette látszódott még Finn káposzta lila haja és Malcolm szemüvege.
Jack intett, újból intettem, majd elhajtottak
***
Haza érve enyhén sokkosan dobtam magamat ágyamra. Fejem hasogatott, hirtelen rám tört
a sírhatnék.
Rettenetesen rossz érzésem volt, mert tudtam, hogy nem fog írni Finn, pedíg megadtam az elérhetőségemet.
Minden porcikám fájt és a szemem is.
Aggódtam a fiúért, bár akkor még fogalmam sem volt miért.