A gyönyörű gyilkos

dibuszerika által

628K 31.6K 3.3K

Egy fiatal lány, kinek élete cseppet sem mindennapi, találkozik egy gyilkossal. Érzelmek kavalkádja lepi el m... Több

p r o l ó g u s
1. Rész
2. Rész
3. Rész
5. Rész
6. Rész
7. Rész
8. Rész
9. Rész
10. Rész
11. Rész
12. Rész
13. Rész
14. Rész
15. Rész
16. Rész
17. Rész
18. Rész
19. Rész
20. Rész
21. Rész
22. Rész
23. Rész
24. Rész
25. Rész
26. Rész
27. Rész
28. Rész
29. Rész
30. Rész
31. Rész
32. Rész
33. Rész
34. Rész
35. Rész
36. Rész
37. Rész
38. Rész
39. Rész
40. Rész
41. Rész
42. Rész
43. Rész
44. Rész
e p i l ó g u s
Köszönetnyilvánítás

4. Rész

17.1K 886 33
dibuszerika által

☆o☆

Ajkaim elnyíltak, s kezeim újra remegésnek indultak. Leheletének érzésétől nyakamon a pihék vigyázzba vágták magukat. Rettenetesen féltem, hogy most mit fog velem tenni. Vagy ha nem is öl meg, akkor mégis mit akar tőlem.

Keze még mindig a vállamon volt. Féltem, hogy ha egyetlen rossz mozdulatot is teszek, bántani fog. Nyeltem egyet majd vettem a bátorságot és lassan megfordultam. Ahogy felnéztem rá a levegőt szaporábban kezdtem kapkodni.

A kapucni most is a fejére volt húzva, így nem hogy a szemeit,de az arcát sem láthattam. A torkomban óriási gombóc volt, és alig tudtam leküzdeni.

-Mit.. Mit akarsz tőlem? -kérdeztem meg végre azt, ami már tegnap óta bennem volt. Újra azt a reakciót kaptam, amit először is. Óvatosan oldalra billentette a fejét, mire megremegett a gyomrom. Hogy válthat ki belőlem ilyen érzéseket?!

-Meg akarlak fejteni. -jött nem sokkal később a válasz. Mély baritonja újra lenyűgözött. Összeráncoltam a szemöldököm. Ezt mégis, hogy érti?

-Bántani fogsz? -csuklott el a hangom. Nem biztos, hogy látszott, de iszonyatosan féltem. Egy teljesen idegen emberrel álltam egy teljesen kihalt zsákutcában. Csak egy kicsit volt ijesztő a helyzet. Ó, kihagytam a legfontosabbat. Nem mellesleg ez az ember tegnap este még azzal fenyegetőzött, hogy megöl.

-Ha akarnálak, akkor most nem lennél itt. -mondta olyan halkan, hogy szinte alig hallottam. -De most gyere velem. -fogta meg a kezem majd maga után kezdett húzni. Olyannyira meglepődtem, hogy majdnem orra buktam.

-De mégis hova? Ez egy zsákutca. -világítottam rá erre tényre, de úgy látszik ez őt egy cseppet sem hatotta meg, csak ment előre mint a faltörő kos.

Nem válaszolt, sőt még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán hallotta, amit mondtam. Elvezetett egészen az utca végéig, ahol már csak az óriási beton fal volt. Mit akar itt?
Elengedte a kezem majd az egyik kuka melletti részhez ment és elkezdte tapogatni a falat. Addig nem értettem, hogy miért csinálja míg a fal meg nem mozdult. A számat eltátottam s hátráltam egy lépést. Mondani akartam valamit, de csak nyekegésre futotta.

-Gyere. -biccentett a nyitott.. fal felé. Bizonytalanul lépkedtem míg mellé nem értem. Értetlenül néztem rá, mire kapucnis fejével a fal irányába intett. Beljebb lépkedtem mire egy sötét kis, szűk folyosón találtam magam. Hirtelen nagy zajra ijedten fordultam meg a tengelyem körül, de arra nem számítottam, hogy ilyen közel van hozzám.

Mellkasunk összeért és szinte éreztem, ahogy egyenletesen ver a szíve. Kezével elnyúlt a fejem mellett és valamit megnyomhatott, mert pár pillanattal később fény telítette meg a kis helyiséget.

Végre láthattam az arcát. Egyszerűen elbűvölt. Hibátlan volt és gyönyörű. A bőre hófehér volt és szinte könyörgött, hogy érintsem meg.

-Kibámészkodtad magad? -térített vissza az igen csak rossz irányba terelődő gondolataim közül. Lehajtottam az igencsak forrósodó arcomat, és inkább megfordultam.

Egy komplett lakással találtam szembe magam. Vagyis csak egy előszobával, de gondolom nem csak abból áll. Óvatosan bemerészkedtem a jól elrejtett kis házba.

Nem volt nagy viszont annál otthonosabb. Volt bent egy kisebb konyha, nappali, fürdő és egy háló. Szóval a legfontosabbak. De még most sem értem, hogy miért hozott ide. A nappaliban leültem a kissé ütött-kopott kanapéra és vártam. Hogy mire azt magam sem tudom.

Mikor visszajött valahonnan a kapucni már nem volt a fején, így megcsodálhattam szőkés barna, kicsit hosszabb haját. A helyzet abszurditásától eltekintve, be kellett vallanom, hogy arcpirítóan jól nézett ki, és abban is biztos voltam, hogy ezt ő maga is tudja.

-Miért hoztál ide? -kérdeztem felnézve rá. Félmosolyra húzta a száját majd leült velem szembe.

-Odakint veszélyes lenne. -majdnem elnevettem magam. Ezt pont ő mondja?

-Miért akartál megölni? -tettem fel az újabb kérdést mire kísérteties vigyor jelent meg az ajkain.

-Honnan tudod, hogy most nem akarlak? -kérdezte azon a megszokott mély hangján, amitől a hideg végig szaladt a hátamon..

☆o☆

Sziasztok! Igaz egy kicsit késve, de itt a kövi rész. Be kell valljam, hogy sajnos ez a rész lett eddig a leglaposabb és a legrövidebb, amit röstellek. Megpróbálom a következő résszel ezt korrigálni. :D
De ha tetszett akkor vote és írj egy kommentet. Sokat jelentene. :)

2017.8.26

Olvasás folytatása

You'll Also Like

3.6K 90 7
Egy igazgató diák könyv. A történet nagyon részletes főleg a negyedik részről. Nagyon boldog lennék ha rá lesnél. A történet idővel tartalmazni fog 1...
21.1K 386 13
A jó fiúk a mennybe kerülnek, a rosszak pedig oda juttatnak. -Hol vagyok? - a szavaimat remegve tudtam csak kimondani. - A pokolban, Emily. - Mondt...
22.6K 1.2K 28
Öt év telt el azóta a bizonyos nap óta. Öt fájdalmas év Autumn és Isaac számára. Autumn az édesanyját gyászolta, míg Isaac a szökési terveken gondolk...
110K 5.3K 49
"Bárcsak árnyvadász lehetnék!" Ezt kívánta Pásztor Evelin a 15. születésnapján. De arra nem számított, hogy a kívánsága teljesül. Feltűník az életébe...