"Ha megszeretlek, kopogtatás
nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig
elkerülnél." József Attila
- Hölgyem - intett Harry az ajtó felé, miután kinyitotta azt.
A magassarkúm már a kezemben pihent. Egyszerűen levettem, amint beléptünk az épületbe és már a lift felé is inkább mezítláb mentem, mert sajgott a lábam. Magassarkú - soha többet.
Az ide vezető út egészen nyugalmasan telt. Szólt a zene a háttérben, s Harry a vezetésre koncentrált, míg én csak kifelé néztem. Hála istennek nem száguldozott, biztos elhánytam volna magam, ha úgy tesz.
Amint beléptünk a lakásba egy kisebb folyosó fogadott. Annak fekete kis asztalára Harry letette a kulcsokat, majd velem az oldalán a lakás belseje felé sétált. Olyan volt a lakás, mint egy hotel. Tökéletesen berendezett, néhol még dekorok is voltak a polcon. A fő szín egyértelműen fekete, fehér és szürke volt. Sehol semmi extra szín, ami nem lepett meg túlzottan, hiszen őszintén, ha én most elköltöznék otthonról a teljes lakásom minden bútora fekete lenne kivétel nélkül. Nekem is ilyen stílusom van, ebben hasonlítottunk. Ugyanakkor még így részegen is furcsálltam, hogy sehol semmi személyes dolog, dísz vagy bármi.
- Nekem jó a kanapén is - mondtam.
- Te alszol a hálóban én itt, gyere - intett a fejével és nem terveztem tovább akadékoskodni, hanem inkább csendben követtem. Nem tűnt úgy, hogy esélyem lenne őt meggyőzni.
A hálószobája ugyan olyan volt, mint a nappali. Szép lakás, szép dekorral. Minimalista, modern, de biztos voltam benne, hogy nem Harry rendezte be. Egy férfi sem kezdene el elefánt díszt venni magának a polcra. Esélytelen.
A hálószoba és fürdőszoba egyterű volt. A nagy franciaágy mögött volt egy fal, közepén neonfénnyel megvilágított üveggel. A falat két oldalt meg lehetett kerülni és látszott, hogy ott van a fürdő. Tetszik mikor a fürdő és a háló egy térben van, kicsit más. A szememnek kisebb megnyugvás volt, mikor Harry a telefonnal a kezében a lámpa fényét átállította sötét kékre, így már nem világított olyan nagyon.
Huha, hangulatos. Ha pirosra állította volna lehet még többet is gondoltam volna a dologhoz, de így nem.
- Szép lakás - mondtam, miközben felé fordultam és láttam, ahogy épp kinyitja az ajtót, ami a hálóból nyílott és belép oda. Oh, szóval gardróbja is van. Menő.
- Köszönöm - válaszolta. A magassarkút közben letettem a földre az ágy széléhez és leültem a matracra. Kifejezetten puhának és kényelmesnek tűnt az ágya amellett, hogy hatalmas volt. Szinte hívogatta a testem. Lehúztam a vállamról a bőrkabátját is, amit szintén letettem magam mellé és onnan figyeltem, ahogy kijön a gardróbból. Kezében egy póló, egy alsónadrág és egy szürke melegítő pihent.
- Köszönöm - fogadtam el a kezéből.
- Ha bármi baj van a nappaliban vagyok - mondta, mire csak el halvány mosollyal bólintottam. Már csak csendben figyeltem a távolodó magas alakját egészen addig, míg be nem zárta maga mögött az ajtót és egyedül nem hagyott.
Normál esetben most kezdődne az, hogy túl gondolom az egészet és kényelmetlenül érzem magam, amiért itt vagyok, de túlságosan forgott velem a világ és túl ködös volt ahhoz az agyam, hogy ezt most megtegyem. Így egyszerűen ledobtam magamról a kék ruhát, és felvettem a Harry alsónadrágját és pólóját. A combom közepéig ért, így a melegítőt csak letettem az ágy oldalára és nem vettem fel. Nem tudok aludni, ha melegem van és úgy gondoltam kényelmesebb nélküle. Amint a hátam érintkezett a matraccal és a takarót magamra húztam egy teljes nyugodtság futott végig a testemen.
Hú, tényleg nagyon kényelmes az ágya.
Mire legközelebb feleszméltem már másnap volt. Az egyik szememet visszazártam az erős fény miatt, ami beszökött az ablakon, miközben nyújtózkodtam egyet és körbepillantva a szobán próbáltam felfogni hol is vagyok. Te jó isten, tényleg.
Harrynél.
Egy idióta vagyok, elfelejtettem írni Miának és Zanyéknek is, biztos aggódnak. A szívem hevesen dobogott a mellkasomban miközben előkutattam a telefont az ágy mellett pihenő táskámból. Közben a fejem sajgott és nagyon fáradt voltam. A telefonom még csak 8:30-at mutatott. Valószínűleg a biológiai órám keltett fel, általában mindig ilyen tájban ébredek. Most még el tudtam volna viselni pár óra alvást, de túl kényelmetlenül éreztem magam, nem tudtam volna visszaaludni.
Harrynél vagyok, minden oké, csak elaludtam este amint ideértünk - pötyögtem be szélsebesen és továbbítottam az üzenetet a húgomnak és Lizzynek is, aki tudom, hogy egy ilyen információt körbe fog kürtölni, de inkább tudják ezt, minthogy aggódjanak hogy hol vagyok.
Egy nagy sóhajtással ejtettem vissza a telefont az ágyra mellém. Mégis mi ütött belém tegnap? Nem szeretek inni, és elsősorban ezért nem szeretek, mert ez a vége másnap és nem éri meg. Annyi mindent okosabban csinálhattam volna tegnap. Kezdhettem volna azzal, hogy csak pár koktélt iszok.. ha az nem jött volna össze miután Harryvel eljöttem mondhattam volna neki, hogy csak várjunk kicsit míg kijózanodok és haza is mehettem volna. De nem, én idejöttem és most itt ébredtem a lakásában. Ennél már csak az lett volna abszurdabb ha vele is alszom.
Egy nagy sóhajtás mellett ültem fel az ágyban. Este még valamikor kihúztam a hajamból a hajgumit, így az kicsit hullámosan, de kócosan omlott a hátamra. Harry ágya biztos vagyok benne, hogy a legkényelmesebb volt, amiben valaha feküdtem. Akármilyen nehezemre esett kikászálódtam belőle és az utam a szoba végébe vitt, a fürdőszoba részbe.
A tükörbe nézve elhúztam a szám. A sminkem elkenődött és csak imádkoztam, hogy nem kentem össze Harry ágyneműjét vele. Mondjuk majd kimosom vagy veszek neki újat, csak nem hal bele.
Jobb híján nyomtam a kezembe a szappanból és kicsit felvizezve megdörzsöltem az arcom, hogy leoldjam róla a sminket. Biztos nem örült neki a bőröm, de nem volt más választásom. A végén egészen jól működött, mindössze egy kis szempillaspirál maradt rajtam, de azt inkább nem kezdtem el a szappannal dörzsölni.
Ahogy körbe pillantottam megláttam a mosdó mellett polcon a szájvizet, így ahhoz nyúltam, hogy legalább felfrissítsem vele a szám. Addig jó lesz, míg haza nem érek.
Miután végeztem a háló ajtaját halkan nyitottam ki, nem tudtam hogy Harry alszik-e még, de meg akartam nézni mit csinál. Még mindig a ruháiban voltam, nem nagyon volt kedvem egyelőre felvenni azt a szűk ruhát, a cipóról nem is beszélve. A talpam még mindig sajgott.
Harry Styles
A kanapé egyértelműen nem volt olyan kényelmes, mint a benti méregdrága matrac az ágyon, de egészen jót aludtam rajta. A paplan félig lógott a lábamon, miközben a telefonomat nyomogtam. Még csak fél kilenc volt, nem akartam Clarissát felébreszteni. Mindenem ott van a hálóban, a ruháim, a fürdőben a cuccaim, így úgy voltam vele egyszerűen megvárom míg felkel.
- Jó reggelt!
Egy pillanatra meglepett, mikor a folyosó irányából hirtelen meghallottam a hangját. A telefonomat letettem a hasamra és rápillantva egyből kihagyott egyet a szívverésem. Már megint ugyanaz a reakció, mint múltkor, amikor az ingemben láttam, bár ez még lenyűgözőbb volt. A gondolat, hogy az én ruhám takarja csak a combjáig a testét feltüzelt, és egyben egy olyan érzés volt, amit nem nagyon tudtam megmagyarázni, hiszen azelőtt nem tapasztaltam ilyet. Ő volt az első nő, aki a ruháimat hordta. Soha senki előtte. Mondjuk neki sikerült az egészen még extrémebb irányba vinni bennem azzal, hogy a melegítőt fel sem vette. Az őrületbe kergetett.
- Neked is, jól aludtál? - kérdeztem és inkább elpillantottam róla és felültem a kanapén. Ő néhány lépéssel beért a nappaliba és leült a fotelbe pár méterre tőlem.
- Jól, kényelmes az ágyad - bólintott és halványan el is mosolyodott miközben rám nézett. Az arca kicsit ki volt pirulva és kifejezetten szégyenlősnek tűnt. Nos ez nekem sem egy olyan helyzet volt, amihez hozzá voltam szokva. Nem hordok ebbe a lakásba nőket, nem adom rájuk a ruháimat. Minden ami most lejátszódott egy olyan dolog volt, amihez én sem voltam hozzászokva. - Neked nem volt itt nagyon rossz?
- Túléltem - rántottam meg a vállam, majd ledobtam magamról a pokrócot és felálltam a kanapéról. Láttam rajta, hogy egy pillanatra lepillant a testemre, amit csak a boxerem fedett. Az a pír, ami eddig ott volt az arcán még árulkodóbb lett, de sietősen elnézett és inkább lehajtotta a fejét. Halványan mosolyogva túrtam bele a hajamba, miközben a folyosó felé indultam. - Lezuhanyzom, csatlakozol? - kérdeztem pimaszul és a vállam felett hátra pillantottam rá és épp elkaptam ahogy megforgatja a szemét.
- Kihagyom - mondta.
- Pedig ezen segíthettél volna valahogy, ha már miattad van - szúrtam oda és az háló ajtónak támaszkodva megint hátranéztem, lepillantottam déli irányba, majd újra a szemébe néztem. Már jó néhány méterre voltam, de még pont ráláttam ahogy a fotelben ült. Az ahogy megláttam őt kijönni a ruháimban egyenes iránnyal volt a testemre és szinte egyből kőkemény lettem.
- Van neked is kezed - válaszolta angyalian.
Már csak vigyorogva megingattam a fejem és eltűntem a hálószobában, hogy lezuhanyozzak és hogy könnyítsek magamon, ha már ott vagyok, mind a kettőre szükségem volt. Ahogy megjelent a nappaliban a szexuális feszültség az egekben volt, tapintani lehetett és nem segített ahogy le-fel pillantott rajtam, mutatva ezzel, hogy ő sem annyira ártatlan, mint amilyennek néha tűnik.
Amint végeztem gyorsan fogat mostam, majd magamra kaptam egy alsónadrágot és azt a melegítőt, amit tegnap neki adtam és ő egyszerűen az ágyra tette. A hajam még mindig vizes volt, így lezseren beletúrtam, miközben kimentem ismét a nappali irányába. Felsőt nem vettem, a forró zuhany után melegem volt és itthon amúgy sem nagyon szokott rajtam lenni. Na meg had legyen Clarissának is egy folytatólagosan jó reggele.
Azt hiszem elég intenzívre sikerült a visszatérésem a városba. Fogalmam sem volt, hogy épp Clarissa szülinapján érkezem, de hamar összeraktam miért borították valószínűleg lufik a pult körül, mikor beléptem. Hosszú hónapokon vagyok túl, nem voltak egyszerűek, de visszatértem. Az, hogy meddig maradok még kérdéses.
Aztán tegnap este úgy kötöttem ki a bárban, ahova a csapat ment, hogy Zayn megemlítette, én pedig ahelyett, hogy itthon lettem volna odamentem, nem volt más dolgom. Nem akartam ugyanakkor belekavarni a Clarissa szülinapjába, főleg nem meghívás nélkül, és a három nő akik az este közben rámakaszkodtak pont jól jöttek ahhoz, hogy legalább ne egyedül üljek egész este a bárnál és legalább meglássam Clarissa tekintetében a féltékenységet. Látszott, hogy a pokolra kívánta a nőket, ami kicsit túlzás, hiszen csak társalogtam velük. Mondjuk nem mintha nem flörtölt volna mind, de eszem ágában nem volt többre tőlük. Később felhúzott, hogy őszinte legyek a csapat. Nem tetszett ahogy ittak Clarissával, elsősorban azért, mert tudtam, hogy ő nem rajong ezért. Nyilván felnőtt ember, el tudja dönteni mit akar, de akkor sem volt ínyemre olyan részegen látni őt.
- Hazaviszel majd, ha megkérlek? Vagy felhívjam Miát? - kérdezte, mikor ismét megjelentem, de inkább a konyhapulthoz mentem és bekapcsoltam a kávégépet.
- Nem kell, hazaviszlek. Sietsz? - kérdeztem, miközben nekidőltem a pultnak és onnan néztem rá. Még mindig ugyan ott ült a fotelben, kezei az ölében pihentek és egyértelmű volt, hogy feszengett kicsit. Legalább nem csak nekem új ez a helyzet, bár már egészen kezdek hozzászokni, hogy most nem egyedül vagyok, ahogy reggelente kivétel nélkül mindig.
- Öhm nem, jó amikor neked jó - válaszolta. A tekintetem találkozott az övével és a válasza közben el is mosolyodott, de ismét elpillantott rólam. Ha rajtam múlna maximum csak holnap vinném haza, ami talán sem neki, sem nekem nem lenne jó ötlet. - Nem szoktál reggelizni? - pillantott rám ismét vissza. Szavára elmosolyodtam. Olyan szégyenlősnek tűnt és annyira változó mikor melyik énje uralkodik éppen. Az egyik pillanatban magabiztos és felvágják a nyelvét ahogy beszól, aztán a másikban elhallgat és szégyenlős lesz. Kiakaszt vele.
- Néha, attól függ - válaszoltam, és közben a kávégéphez léptem, ami lefőzte nekem a kávét. - Kávét?
- Nem kávézom - ingatta meg a fejét.
- Ha éhes vagy csak mondd meg, bébi. Egyszerűbb mint kerülgetni a témát. Mindjárt csinálok neked valamit - mondtam.
- Nem kell kibírom, csak erőtlen vagyok, ha nem reggelizem. Lehet csak megszokás kérdése é..
- Rántotta? Szendvics? Vagy rendelhetek egy teljes angol reggelit is, ha az esne jól - vágtam a szavába. Lehet, hogy elkényeztetett csaj volt, de soha nem dörgölte az orrod alá és ezt bírtam benne. Nem szeret kérni, az már feltűnt, hogy ha a legapróbb szívességet kéri is zavarba jön és nehezére esik. Most is egy nyamvadt reggeliről volt szó, ha kell az egész éttermet megrendeltem volna neki és nem esett volna nehezemre. Ő csinált belőle csak nagy ügyet.
- Nem kell, jó lesz a rántotta és megcsinálom én ha kell - kuncogott. Inkább már csak megingattam a fejem és közben eltüntettem a kávés pohárból a fekete italt.
Az egyik alsó konyhaszekrényből elővettem egy serpenyőt, majd a hűtőhöz mentem tojásért. A konyhában egészen jártas vagyok. Egészen fiatal korom óta hozzá vagyok szokva, hogy én etetem saját magam. Oké, hogy most már ott tartok, hogy megtehetném, hogy akár minden nap háromszor rendelek, de ez nem mindig volt így, így megtanultam pár dolgot elkészíteni magamnak és nem esik nehezemre főzni. Mindössze mióta itt lakok a belvárosban többet rendelek, itt alig tíz-húsz perc alatt már itt is van bármi és végtelen a kínálat.
Miközben elkezdtem csinálni a rántottát a szemem sarkából láttam, hogy Clarissa feláll a fotelból és a konyha felé jön. A pólóm anyaga hanyagul lógott a testén ahogy kecsesen lépegetett és nagy levegőt kellett vennem, hogy nem legyen megint hatással a testemre. Mellettem egyszerűen megállt, majd nekidőlt a pultnak maga mögött és onnan nézelődött körbe a konyhában. Láttam rajta, hogy kíváncsi és egészen aranyosnak tartottam.
- Ez füves cigi? - kérdezte. Egyből rákaptam a tekintetem és láttam, hogy az orrához emeli azt, hogy megszagolja majd a szemöldökét ráncolta a szag miatt.
- Az - bólintottam. Még tegnap tekertem be mielőtt elmentem este, gondoltam hajnalban jól fog esni mikor hazaérek, de totál elfelejtettem és csak itt pihent a konyhapulton.
- Büdi - fintorodott el. Szavára halkan felnevettem, ami láthatóan ragadós volt, hiszen ő is elmosolyodott miközben a szemembe nézett és inkább visszatette maga mögé a cigit. Annyira távol áll ő mindentől ami én vagyok. Az egész életünk teljes kontrasztban van, sehol nem hasonló.
- Hámozhatsz zöldséget ha van kedved, ott van a hűtőben - mondtam. Egyből bólintott és a hűtő felé ment, és könnyen feltalálta magát hiszen hallottam ahogy a fiókokat nyitogatja, majd már egy késsel és a zöldségekkel a kezében állt újra mellettem.
Minden ami történt folyamatosan egy olyan dolog volt, amit szoknom kellett. Nem voltam hozzászokva, hogy egy nő sürög mellettem a konyhámban, a pólómban, bár meglepő módon nem düh volt az, amit éreztem.
Meglepő módon egészen kényelmesen éreztem magam és annyira nem bántam mikor az asztalhoz ülve ott ült velem szemben miközben jóízűen ette az általam készített reggelit. Kicsit elkényeztetve is éreztem magam, hiszen pár perc múlva felállt és két poharat, illetve narancslevet hozott a hűtőből mind a kettőnknek. Nem nagy dolog, de amint már említettem én nem vagyok ehhez hozzászokva és nem is voltam soha. Bárcsak azért maradt volna most itt, mert nem akart hazamenni és nem azért, mert muszáj neki és arra vár, hogy elvigyem.
- Milyen volt Olasz? - törte meg a csendet nem sokkal később. Kérdésre egyből megfeszültem egy kicsit. Egészen kellemes volt eddig a csend közöttünk, de tudom, hogy ő inkább kellemetlenül éli meg őket, így nem lepett meg, hogy beszélgetni próbál. Mondjuk lehet egyszerűbb lett volna ha az esőről beszélgetünk inkább, ami kint zuhog vagy bármi másról és nem pont az elcseszett olasz utazásomról.
- Elment - válaszoltam szűkszavúan. Nem könnyítem meg a dolgát, de én esküszöm próbálkozom. Egyszerűen csak nem könnyű ez az egész nekem.
- Bajba kerültél?
Kérdésére végre rápillantottam, eddig folyamatosan maga elé bámultam, de most felnéztem végre rá. Arcán látszódott a kíváncsiság és hogy nem rosszból kérdezősködik, hanem tényleg érdekli.
- Miből gondolod?
- A telefonhívásodból - válaszolta. Oh, igaz. Az egyértelműen egy billenőpont volt, bár ettől függetlenül azután nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt terveztem és ezért is maradtam még két hónappal többet.
- Megoldottam - válaszoltam. Ez nem egy olyan téma amiről elkezdhetsz nyíltan beszélni bárkivel. Még ha ismerem is Clarissát nem bízok benne ezer százalékig, nem tudhatom mikor pánikol be aztán nyom fel valahol esedékesen, ha túl sokat tud. Ezért sem nyitok csak úgy felé, főleg nem ilyen dolgokban. - Milyen volt a nyár? Láttam volt Bora Bora, Hawaii.. nem semmi - mosolyodtam el, hogy mutassam nem beszélgetni nem akarok vele, csak nem arról a témáról amit ő elkezdett.
- Ühüm jó volt, csak egy egy hetet voltunk. De ami jobb, hogy már nem csak a kisfőnök vagyok a Romban!
- Na, és milyen a főnökség? - mosolyodtam el én is ismét. Várható volt, hogy a hely nála köt ki. Igazából kicsit nem is tartottam soha fernek, hogy szinte ő viszi teljesen a helyet, amikor nem is hivatalosan az övé. Ideje volt.
- Elmegy. Sokat kell telefonálni - sóhajtott fel drámaian, mire felnevettem. Nem nagyon fért a fejembe miért ekkora mumusa a telefonálás, de inkább ráhagytam és megértettem.
A reggelink után apellátát nem ismerve lépett a konyhába, hogy feltöltse a mosogatógépet a mocskos tányérokkal és poharakkal, így a konyhában és az étkezőasztalon hamar visszaállt a rend. Leleményes volt, hogy nem fogott bele mosogatni, hanem egyszerűen a mosogatógéphez nyúlt.
Alig fél óra múlva pedig már a kocsimban voltunk. Clarissa ismét a tegnapi kék ruhájában volt, ami meg kell hagyni gyönyörűen állt rajta, bár egyértelmű volt, hogy mennyivel jobban érzi magát a megszokott ruháiban. Na meg az enyémekben. Az biztos hogy az a kép beleégett az agyamba, ahogy ott áll a lakásomban a pólómban és alatta az alsónadrágomban, ami sajnos csak a képzeletemre volt bízva. Nem egyszer bizsergett a testem azért, hogy közeledjek hozzá, de nem akartam nyomulni pont nálam, nem akartam rossz helyzetbe hozni.
Szinte fel sem tűnt ahogy az egyenesben jobban odatapostam a gázra, miközben a háza felé tartottunk. Már csak a szemem sarkából láttam ahogy megfeszül, mikor mindkettőnk teste jobban belenyomul az ülésbe a nagy sebesség miatt.
- Harry! - szólt rám fenyegetően.
Halkan nevettem és levettem a lábam a gázpedálról, hogy a kocsim motorfékkel és lassan ugyan, de fékezzen. Az ablaktörlő folyamatosan járt az üvegen, és az esőcseppek hangja befűszerezte a zene hangját ami a rádióból jött. Tipikus bostoni ősz, bár már igencsak a vége volt és lassan az idő egyre hidegebb lett ahogy átléptünk a télbe. Pár nap múlva december, hurrá. Valószínűleg a leggyűlöltebb hónap az évben. Mindenki örül a tökéletes családjában, a tökéletes karácsonynak. Milyen megható.
Amint lelassítottam a méregdrága lakóparkban a házuk előtt Clarissa kikapcsolta magát, majd felém fordult.
- Köszönöm, és a tegnap estét is - mondta a szemembe nézve.
Én csak halványan bólintottam, hogy nem nagy dolog, még hogyha az is volt talán. Neki nem kellett tudni. Még végignéztem ahogy a magassarkúban szaladni próbál az eső miatt, majd eltűnik a házban.
Még mielőtt visszamentem volna haza tettem egy kis kitérőt, hogy vezessek egy kicsit miközben a zenét feltekertem. Tele volt az agyam olyan dolgokkal, amikkel eddig soha. Soha nem fogalkoztatott az a gondolat, hogy ezt hiányoljam az életemből. Hogy legyen valaki, akivel egyszerre ébredek, a ruháimban van, a lakásomban és reggelit készítünk majd beszélgetünk. Nem akartam ezt soha, mert nem is tudtam milyen ez. Nem volt mit hiányolni.
Magány.
Sok embernek milyen ördögtől való kifejezés. Pedig megszokható, sőt mit megszokható, ha nem is voltál máshoz hozzászokva soha? Nincs aki hazavár, aggódik. Nincs aki szeret, törődik veled. Egyedül vagy az egész világban, ami egészen csodálatosan hangozhat egy pontig. Izgalmas, hogy nincs aki visszahúz, kontrollál. Oda mész ahova akarsz, akkor amikor akarsz, de egyszer haza kell menned és ott bizony rendszerint a csend fogad.
Lelkileg akkor nehéz, ha hagyod, hogy nehéz legyen. Nem is gondolok bele milyen lenne ha valakiért törődnék vagy ők törődnének értem. Milyen lenne azt érezni, hogy valaki szemében különleges vagyok és érek annyit, hogy egyáltalán gondoljon rám, nem hogy még tegyen is valamit. Milyen buta apróság volt a narancslés eset reggel, mégis feltűnt hogy hevesebben vert a szívem miatta.
Soha nem tartoztam sehova, sem testileg sem lelkileg. Tök, mindegy hogy szülői vagy romantikus kapcsolatról beszélünk, egyik sem volt soha.
Hirtelenjében fájt kicsit a magány.
Éppen ezért volt nagy dolog Clarissát átengedni azon a küszöbön és kinyitni neki a világom, még ha csak a tegnap estére és ma reggelre is. Hogy őszinte legyen hiába félek attól, hogy megtudja az üzleti ügyeimet és megrémül, az a kisebb eset. A nagyobb a, ami bennem van. Az ő tökéletes élete, családja mellett el sem tudja képzelni mi az, ami bennem van. Az biztos vagyok benne, hogy jobban megijesztené, mint bármilyen drogos vagy maffiás ügy.
Semmit nem látna csak puszta
ürességet.
Hát nem csodálatos, teljesen egyedül?
Szívem üvegből készült, az elmém kőből
Tépj darabokra, bőrre és csontra
Szia, üdv itthon
Isn't it lovely, all alone
Heart made of glass, my mind of stone
Tear me to pieces, skin and bone
Hello, welcome home