cím: polizist
unaaatkoztam:D
Felix utálja az embereket, utálja a tömegközlekedést. Nem a járművekkel van a baja, hanem az ott lévő részeg, drogos, undorító emberekkel akik szeretnek másokban kötni vagy csak simán zaklatnak. Nem tagadás, a kicsi egy lány szépségét is felül múlta főleg úgy, hogy szeretett adni magára és imádta orcáján a szeplőit.
Sötét van már, a villamoson mint általában sokan vannak de szerencséjére volt helye leülni a fiúnak. Az öltözködését nem vitte túlzásba, egész szettje feketében virított egy nyaklánc, fülbevaló és néhány gyűrű társaságában, meg persze a táskája ami nagyon szorított magához nehogy ellopja valamelyik bolond. Szerencséjére a villamos pont Jisung háza közelében áll meg, így nem kell sokáig sétálni a sötétben.
Felix a fülesét a fülébe téve kezdte el nyomkodni a telefonját hisz nem akar csak úgy nézelődni a villamoson, hisz ha már rá néz egy pillanatra valakire ott már vér fog folyni amit nem akart. Bő 20 perc múlva viszont érezte magán a tekintetet így felnézett, és mikor oldalra fordította fejét látta hogy egy pasas telibe őt figyeli.
A szemei véresek voltak, a pupillái pedig tágak, tehát nem volt észnél. Viszont borzasztóan zavarta, a pasas jelenléte és hogy csak őt figyeli felfaló tekintettel ami undorító volt. Ha ez nem volt elég néha még füttyentett is, de Felix próbált csak a telefonjára figyelni és a zenére ami most egyáltalán nem nyugtatta meg.
Világ életében félt az ilyen emberektől, de most hogy ebben a szituációban van a szíve hevesen vert a félelemtől, kezei pedig kicsit remegni kezdtek. Kicsit próbált az ablak felé fordulni de ugyan úgy égette oldalát a nézése. –Nem vagyok buzi de téged nagyon elfogadnálak!
Hallotta, természetesen hallotta a zene ellenére amit mondott a csávó így szemeit egy másodpercre lehunyta majd jobban oldalra fordította fejét miközben azon imádkozott valaki közbe fog avatkozni, hisz ha ő szólal meg lehet nem megy ki innen élve amilyen gyenge.
–Nézz már rám! -mondta tovább kissé idegesebben de természetesen Felix nem tette meg csak tovább markolt a telefont és nézte a várost. –Ha már hozzád beszélek nézz is rám te kurva! -emelte fel a hangját.
Yongbok a torkában érezte a szívdobogását, és már azt a kellemetlen csomót is de nem akarta elsírni magát. –Ha nem nézel rám itt foglak megkéselni ribanc! -a szőke érezte és kicsit látta is, hogy a pasas megmozdul így kicsit összébb húzta magát félelmében. –Te mocskos... -kezdte volna el mondani miközben elő kapott egy kis bicskát.
–Elnézést uram! -szólalt meg valaki a villamoson mire Felix egy nagyot fellélegzett. –Valami baj van? -kérdezte mély hangjával az idegen.
–Igen van! -mondta a pasas dőlöngélve. –Ez a ribanc -állt meg miközben Felixre mutatott. Érezte, hogy minden szem rájuk szegeződik. –, nem akar rám nézni! -fejezte be.
–Idegeneket nem szólítunk meg ily módon, főleg úgy, hogy drog és alkohol hatása alatt van! -mondta
–Ki a faszt érdekel?! Ha egyszer azt mondtam nézzen rám akkor tegyen is úgy vagy tényleg megfogom és elvágom a torkát! -ordította miközben a bicskával hadonászott.
Felix odakapta a fejét és ekkor vélte felfedezni a rendőr férfit, aki konkrétan megmentette. Ez a rendőr már alezredes volt, hisz megismerte a jelölést felsőjén. A nem józan férfi csuklóját nagy erővel megfogta majd nemes egyszerűséggel kicsapta kezéből és egyből hátra tette mind két kezét. –Több szabályt is megsértett, így jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Joga van egy ügyvéddel beszélni. Ha nem tud ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet önnek. Megértette ezeket a jogokat, ahogy elmondtam önnek? -bilincselte meg a férfit.
–Engedjen el! -kezdett el rángatózni de ezzel nem ért semmit hisz a rendőr erősebb volt nála, izmosabb és a bilincs is csak szétvágja kezét.
Felix tátott szájjal sőt majdnem sírva nézte leginkább az alezredest. Tudta ki ő, felismerte hisz az arca nem változott csak sokkal de sokkal izmosabb lett, Seo Changbin az ő legjobb "barátja" ki inkább követte álmait amit el is ért, de ez miatt Felix nem tudott rá haragudni.
Nos, a barát azért van idézőjelben mivel igaz legjobb barátok voltak de több volt ott mint barátság. Túlságosan is összevoltak nőve és néha elcsattant közöttünk néhány ártatlan szájra puszi is de Felix tudta, hogyha ezt elkezdi akkor nem tud elválni az idősebbtől ami így is lett. Nagyon sokáig sírt érte, de legbelül örült neki, hogy követi az álmait és tudta, hogy egyszer biztosan találkoznak. Keresni nem tudta az évek alatt Changbint hisz még a telefonszáma is megváltozott. Belészeretett, és most hogy meglátta őt újra megdobogtatta a szívét és úgy érezte egy kő esett le szívéről.
–Ez mind miattad van te mocskos féreg! -ordította a férfi miközben elmentek Felix mellett hisz le kellett szállni a villamosról.
Felix ugyan úgy felállt majd ő is kisétált. Még lett volna egy megálló de már nem érezte jól magát ezek után. –Várj meg itt, kérlek! -szólt hozzá oly sok év után Changbin.
Vajon felismerte?
Végig nézte ahogy a pasast beteszi a furgonba ami majd el is hajtott. Valószínűleg akkor hívta ki mikor észrevette őket.
–Szia Bokkie... -köszönt neki mosolyogva mire Felix csak könnyezve elfordította fejét.
–Szia Binnie.. -köszönt vissza szipogva. –Látom sikerült! -kuncogott fel mikor visszafordította fejét mire Changbin csak bólintott egyet. –Örülök neki. -mosolyodott el halványan.
–Hova tartasz? -kérdezte miközben intett egyet, hogy induljanak el.
–Jisunghoz. -válaszolt. –Lett volna még egy megálló, de nem akartam fent maradni! -mondta miközben a fényes várost nézte amit imádott, csak az ilyesfajta embereket nem.
–Megértem. -válaszolt egyszerűen –Neked sikerült az orvosi? -nézett rá boldogan.
–Nem -mondta nagyot sóhajtva –De nem is érdekel, tudod, hogy csak anyuék akarták! -nézett rá. –Visszaköltöztél Szöulba? -kérdezte reménykedve.
–Igen! Most, hogy elértem az akart rangom itt maradok! -mondta vigyorogva.
–És milyen érzés megmenteni másokat? -kuncogott fel. –Vagy elkapni!
–Az elején féltem, de aztán ahogy egyre jobban belejöttem elkezdtem gyúrni, hogy azért féljenek tőlem! -mondta büszkén de a végén elnevette magát.
–Azt látom! -kuncogott fel Felix is.
–Viccet félretéve tényleg féltem, de megérte hisz imádom ezt a munkát, örömmel csinálom! -kezdett el bólogatni.
–Tudod, jó újra látni... -kezdte el Changbin pár perc csend után. –Szeretném folytatni azt amit félbe hagytunk, persze ha szeretnéd. Az évek alatt nagyon hiányoltalak magam mellől. Nem tudott ki felvidítani, nem volt senki aki rendesen támogasson, nem volt kit megvédenem és persze nem adott senki finom puszikat! -nézett rá lopva.
A fiú vége felé érezte, hogy a szeplős arca kezd pirulni. –Már akkor is szép voltál, de mostmár még gyönyörűbb vagy ezt jobb ha tudod! -folytatta hisz imádta ha a kisebb elpirul.
–Bin! -szólt rá majd arcához kapott –Te sose változol, már fáj az arcom annyi vér megy bele! -csapott gyengéden karjára.
Legszívesebben ott hagyta volna kezét, és körbe fogdosta volna. Az agya pedig egyre jobban kezdett el fantáziálni mint például azt, hogy milyen lehet ezekbe a karokba belemarkolni amikor az orgazmus határán vagy...
–Lix egyre pirosabb vagy, baj van?! -álította meg aggódva Changbin mire Felix ködös tekintettel rá nézett.
–M..mi? Ja igen, persze! -nevetett fel zavarodottan. –Nos, én itt megállok mert itt van Sung háza! -állt meg percekkel később így Changbin is így tett.
–Add ide a telefonod! -nyújtotta ki kezét majd oda is adta neki. Changbin beleírta a telefonszámát majd a tipikus régi "Dwaekki" néven mentette le, majd vissza is adta.
–Ha lesz időd hívj fel. -mondta
–Hm, rendben! -nézett rá csillogó szemekkel, még mindig zavarba jőve. –Szeretlek Bin, és nekem is nagyon hiányoztál... -ment közelebb hozzá majd egy óvatos puszit nyomott a másik ajkaira de az visszahúzta derekánál fogva.
–Tudom, nem mentünk tovább de úgy gondolom lépnünk kell... -súgta ajkaira.
–Akkor csókolj meg! -mosolygott rá majd a mosolygást abbahagyta amikor a másik egy puszit nyomott ajkaira mire lehunyta szemeit.
Changbin lassan a kisebb ajkaira hajolt majd másodpercek múlva elkezdte mozgatni ajkait így a másik így tett mire bele is szuszogott a kellemes érzésre. Hiányzott neki, igen hisz Seo ajkai puhák és melegek voltak s ezt imádta. Mindig mikor szájuk egymáshoz ért, beleremegett az érzésre és a gerincén végig futott a hideg. Mindig is sejtette, hogy szerelmes a másikba de ez csak akkor bizonyosodott be amikor együtt mentek el egy fürdőbe ahol volt szauna...
–Én is szeretlek Lixie! -vált el Bin hosszú csók csata után.
–Lixie! Végre bepasiztál?! -hallották meg Jisung mindent tudó hangját a távolból. –És ez a személy Changbin, mily meglepő!
–Uramisten ments meg... -súgta Felix mire Changbin elnevette magát.
VÉGE