A lány kinyitotta szemeit. Fekete eget látott, amit villámok tarkítottak. Piszkos, sáros fűben hevert egy mocsaras tó partján és csak arra emlékezett, hogy tegnap még az ágyában feküdt le. A mai napon lenne a koronázása. Érezte, hogy a szülei pontosan tudták, erre sosem kerül sor. Vajon ők hozzák őt ide?
Ekkor egy kéz nyúlt felé.
- Segítsek? - kérdezte az idegen. Egy fekete hajú, rózsaszín ruhás lány állt előtte, egyáltalán nem illett bele a borús környezetbe.
- Ne szólj senkinek hogy itt láttál! A másik új diák már megérkezett. Ti különlegesek vagytok, ezért év közben érkeztetek. Az iskolának szüksége van rátok.
- Hogy micsoda? Én nem vagyok különleges! És mégis mi ez a hely? - kérdezte felháborodva Luna.
- Ne mond, hogy még sosem hallottál a Jók és Rosszak Iskolájáról! Mi a helyzet a mesekönyvekkel? - kérdezte az idegen.
- A szüleim sosem engedték, hogy ilyenekre pazaroljam az időm...
- Na jó, gyere. Egyébként Agatha vagyok. Nekem most mennem kell, itt a bejárat. Sok sikert, még találkozunk! - azzal elrohant.
- Ne, várj! Mi ez az egész?
Mindegy. Itt is jó, amíg nem kell hazamennem.