Az emberek ezután három évszázadig nyugton éltek szaporodtak. Mi fogatuk a lelkeket és testet adtunk nekik. A sajátjainkat át emeltük a másik dimenzióba. A legbékésebb idő sem tarthat örökké. Bár most nem nálunk történt baj, hanem ott. A másik síkon. Rengeteg lélek érkezet mind gonosz és sötét volt. Adtunk nekik testet és meg dupláztuk az emberek számát a bolygón. A földiek boldogok voltak. Sok gyerek született és élte meg a gyermekkort. A települések bővültek ,de az ember nem lett okosabb. Újra bele eset a saját hibájába.
Terület kellet és szereztek. Rabszolgákra volt szükség. Az ember harcot kezdet és...
Véres századok következtek. A boldogság sehol sem volt már. A földiek nyomorogva éltek sokuk veszet oda a harcok során. Még többjük pedig teljesen ártatlanul haltak meg. Nem a katonák, ha nem az anyák és a gyerekek vesztek oda. A vezetőik pedig el bújtak. Befogták a fülüket és süketnek tették magukat. Nem hallották a nép morajlását. A nemzet ordítozót és sikított. Kérték vissza a gyerekeiket, feleségüket, anyjukat és apjukat. Fel lázadtak az uralkodók ellen. Azért hogy sajátot válasszanak a helyére. Aki évek múlva ugyan úgy nyomorba dönti a népet, vagy ha nem is ő, akkor a leszármazottai. Két birodalom veszet oda a háborúknak köszönhetően. Körülbelül két millió embert kellet volna át emelnünk. Sikertelenül. A másikba vezető utat lezárták. Onnan. Nem jöttek lelkek és mi se tudtunk küldeni. Meg állt a folyamat. A szellemeket el helyeztük itt. Már amennyit tudtunk. A többiek pedig az emberek között vándoroltak. Kezdtek megörülni. A magány, az éhség és a csönd megbontotta az ép gondolkodásukat. Már ami marat. Új lények jelentek meg. A vindigok száma is nőt, de nem ez volt a leg félelmetesebb. Az új lények. Mert nem egy jelent, meg mint régebben, ha nem több is. Az egyik volt a vámpír. Megszállták a gazda testet és át vették az agyuk felett az uralmat, majd meg változtatták a DNS állományt. Mutációt idéztek elő. Az érintettek szem fogai meg nőttek és mérhetetlen éhséget kezdtek érezni. Kiszívták az ártatlanok vérét. Ezeket pedig könnyebb volt meg szállni. Nem lehetett őket meg állítani. Gyorsan terjedtek. A vadászok sem tudtak ellenük mit tenni. Mindig le voltak maradva egy lépéssel. A vérszívók este sötétbe vadásztak. Nappal pedig nemesi, paraszti, uralkodói életet éltek...
A másik szörny volt az élőhalott. A lélek megszállta a saját vagy akár más ember halott testét ezzel újra az élők sorába hozva magukat. Őket tudták kezelni az emberek. A gazda testek pont úgy el rohadtak, mint a földbe temetett társaik. Két lövés is elég volt nekik a pusztuláshoz. Azt mér mellékes, hogy újabb gazda testet kerestek. A többi embert nem tudták fertőzni, de véresre marcangolták volt olyan ember, akiből csak a ruhája maradt meg.
Közös volt az összes lényben a mérhetetlen éhség és szomjúság.
Valami megint történt. Az átjárok meg nyíltak, de nem jött át egy lélek sem. Mintha a másik világ meg halt volna. Össze gyűjtöttük és át küldtük a lelkeket. A testel rendelkezőekkel nem tudtunk semmit sem csinálni. Nem ölhettük meg őket, mert azt tilos volt. A probléma megoldását az emberekre bíztuk.
Lassan ők is lépést tartottak velünk. A vadászok fejlődtek és gyűltek. A vámpírok pedig fogytak. Sose bírtak teljesen el fogyni legalábbis ez idáig még nem sikerült...
