Prológus

1.9K 116 9
                                    

Hüvős este volt. A férfi a háztetőkön menekült, barna, hosszúra hagyott hajába bele kapott párszor a szél. Gondolatai cikáztak miközben próbált nem leesni az ingatag cserepekről. Néha hátra fordult, hogy megbizonyosodjon, lerázta a követőit. Egy házat pillantott meg, ahol égett a lámpa. Nem volt meglepő, sok helyen még nem volt villanyoltás viszont Bucky úgy gondolta, ez a legtökéletesebb hely. Egy lendülettel ugrott a párkány felé, de kicsit túl számította magát, így beesett az ablakon. Az üvegek hangos csörömpöléssel jelezték a félkarú férfi jöttét. Bucky felkelt és leporolta magát. Az ablakra nézett, reménykedett benne, hogy nem látta ezt senki.
- Ki maga?! - hasított a levegőbe egy vinnyogó hang. A férfi oda kapta a fejét. Egy vörös hajú, alig 170 centi magas lány állt ott, kezében nevetségesen nagy vágó késsel. Viszont Bucky feltartotta a kezét. Mégis csak betörtem hozzá, gondolta.
- Kérem. Nem akarom kirabolni. Csak segítsen. Üldöznek olyanért amit ....  - akadt meg egy pillanatra - amit meg se tettem. - mondta végül. Igen Bucky?! Az a sok halott ember is ezt mondaná?! Nagyot nyelt. A remegő lány még mindig nem mozdult. Falfehér arca láttán Bucky félni kezdett, hogy sokkot kapott.
- Tűnjön innen! - csengett a határozott válasz. A férfi csak pislogott. Jól tudta, hogy ezt fogja mondani a lány, mégis furán hatott rá.
- Kérem. Csak egy este és már itt sem vagyok. - próbált rá hatni. A lány elgondolkozott, amit Bucky plusz pontnak írt fel a maradásához.
- Nem! - törte össze a vörös hajú a férfi reményeit. Bucky fájdalmas arcot vágott.
- Esküszöm nem fogom bántani. A pénze se kell.... csak egy hely ahol aludhatok. Csípős hideg van.... - nézett ki a szállingozó hóra. A lány megtörni látszott. Utálta ha valaki olyan ész érvekkel bírt rá hatni ami ellen képtelen volt ellenkezni a vajszíve miatt.
- Megcsinálja az ablakomat és maradhat. - felelte mire Bucky megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Köszönöm. - hálálkodott. A lány eltűnt, Bucky feltételezése szerint vagy a szobájába ment vagy a konyhába, majd pár perc múlva visszatért egy tálca szendviccsel.
- Holnapra itt se legyen! - mondta feldúltan a lány és az emeletre viharzott. Bucky percekig nézett utána, majd mosolyogva megette a kapott ételt és neki állt megcsinálni az ablakot a szertárban talált, kissé koszos üveggel. Mikor végzett a felszereléssel, lemosta és elpakolt maga után. A kanapéra feküdt.
Tovább kell állnom holnap. Nem sodorhatok bajba senkit, gondolta még, de az álom úgy csapott le rá, mint derült égből villámcsapás.

𝒯𝓇𝑒𝑒 𝒫𝑒𝒶𝓇𝓁 𝒜𝒸𝓉𝒾💗𝓃 (Bucky Barnes fanfiction)On viuen les histories. Descobreix ara