Szalai Ádám ff. {Befejezett}

XVI. 5.hét

Miután felfrissültem a hajamat csak kifésültem, és a már előre kiválasztott bohém kis ruhát vettem fel, a derekánál egy övvel, a kedvenc kék cipőmmel, és az elmaradhatatlan napszemüveggel. A szokásos egyszerű fekete táskám tökéletesen megfelelt. Egy gyors fogmosás után pedig már indultam is a kocsimhoz, hiszem már fél egy múlt jóval.
A központba a szokásos módon jutottam be, mivel egyig még volt tíz percem így nyugodt szívvel mentem be az épületbe.

-Hello- mosolyog rám Vivien a recepció mögül.
-Hello -mosolygok én is.
-Hallottam, hogy ma szabad napos vagy. Mi történt a megszállott munka mániáddal?- csodálkozik rá.
-Ühm.. szabadságra ment- adok választ és mindketten felnevetünk- A csapat?- kérdezek rá.
-Kajálnak még úgy tudom. -pillant a étkező terem felé- Nem nézed meg?
-Áh. Így fel sem ismernének!- nevettem el magamat.
-Hát nem a szokásos laza cucc az tuti! Feltételezem mész valahová. -húzza össze a szemeit gondolkodván Viv.
-Talált. Várok valakire akivel megyek.- válaszolom sejtelmesen.
-Hmm.. Szerintem egy focistára vársz, mert itt csak azok vannak.
-Nem is vagy te olyan hülye!- nevetjük el magunkat újra.
-Csak nem Szalaira vársz?- néz félre. Ekkor én is elfordulok és ott jön Ádám. Egy fehér pólóban, farmer rövid nadrággal és sport cipőben, a fején napszemüveg van.
-De. -fordulok egy pillanatra mosolyogva Vivienre, közben Ádám már oda is ér hozzánk.
-Gyönyörű vagy.- kulcsolja össze a kezünket, a homlokomra pedig puszit nyom.
-Te sem panaszkodhatsz!- vizslatom végig- További szép napot Vivien! - köszönök el a sokkos állapotban lévő lánytól, míg Ádám csak biccent.

A kocsihoz érve átadom Ádámnak a kocsikulcsot, hogy vezessen ő. Én pedig az anyósülésre ülök.
-Megtiszteltetés vezetni a kocsidat!- húzza az agyamat.
-Ha ha ha- kulcsomolom össze az ujjainkat.
-Hova megyünk pontosan?- kérdi meg mikor beindítja a kocsit.
-Meglepetés!- mosolyogok rá- Kaptam egy számot és nevet a csapat dokitól felhívtam és ma tud fogadni egy nőgyógyász, aki a Róbert Károly Magánklinikán rendel.
-Szóval mi most terhes vizsgálatra megyünk?- esik le neki.
-Igen. Azta akartam, hogy te is ott legyél velem az elsőn- adok egy puszit az arcára- Remélem nem bánod! -esek kissé kétségbe.
-Imádlak- csókolja meg a számat- Hova is kell mennünk pontosan?
-XIII.kerület Lehel út- válaszolom.
-Szuper tudom hol van- indulunk meg.

Egy kellemes kinézetű kórház előtt parkólunk le. A kocsira Ádám rácsippant és már karol is át.
A recepción egy idősebb, de nagyon helyes kinézetű hölgy fogad. Negyed óra múlva lesz kettő, tökéletesen pontosan vagyunk. Elmondom a hölgynek, hogy kettőre van időpontom Dr. Szakonyi Tiborhoz.
A harmadik emeletre küld minket ott pedig már várni fog minket a doktor úr. Így a liftbe szállva a harmadik emeletre megyünk és valóban, ahogy kinyílik az ajtó egy 50 év körüli jól szituált férfi fogad minket.
-Dr. Szakonyi Tibor- nyújta előbb nekem a kezét.
-Kovács Camille- rázom meg- A párom Szalai Ádám.- kezet fognak majd a rendelő felé terel minket.
-Tehát a telefonba azt mondta, hogy terhes. - kezd is bele. Az orvos egy asztal mögött ül, mi pedig az előtt foglalunk helyett.
-Igen, három terhességi teszt is ezt mutatta, illetve késik a menstruációm és a reggeli rosszul létek is jelentkeztek.
-Nos akkor indítsunk egy hüvelyi ultrahanggal. Abból kiderül minden.- javasolja.
-Rendben van.

Felállunk és egy másik ajtón át eljuttunk a rendelőbe. Kellemes környezete van, nem egy tipikus zord kórházi! Megszabadulok a feleslegs alsóneműtől majd felfekszem az asztalra, közben a doki is előkészül majd, nem egy kellemes érzésként megkezdi a vizsgálatot.
-Ott is van- mutat a képernyőn egy pontra- Öt hét körülire tippelném.- mosolyog ránk. Ádám ott áll mellettem és a kezemet fogja. Könnyek szöknek a szemembe a kis pont láttán, ott a babánk!
-Milyen pici- mosolyodok el.
-Nos igen, alig két milliméteres. Szerencsére minden rendben, a méh falához van tapadva. A méhen kívüli terhesség 100%-ig ki van zárva. A szülés várhatóan január közepe - vége felé esedékes, de ez változó természetesen, ha pár héttel előbb jön, de már a kilencedik hónapban járva akkor sincs gond.- ad részletes tájékoztatást.
-Ez annyira hihetetlen.- fogja a kezemet Ádám.
-Olyan pici.- értek egyet vele.
-Valóban- mosolyog ránk az orvos- Pedig már az ötödik héten elkezdett a baba gerince fejlődni benne a gerincvelővel, van már agya, csontocskái és izmai is. -magyarázza nekünk mi pedig isszuk minden szavát!
-Mikor tudja megmondani a nemét?- teszi fel Ádám a kérdést.
-Arra még várniuk kell! A 12.-13.héten talán, de az még nagyon korai, inkább a 16.hétnél, de ha szuper biztósak akarunk lenni akkor a 20.hétre biztosan tudni fogják, hogy milyen nemű lesz a gyermekük.
-Az még tizenöt hét!- szonytolódik el Ádám.
-A lényeg, hogy egészséges legyen!- szólok közbe és mindkét férfi egyetért.

A vizsgálat végeztével visszamegyünk az irodájába, ahol kapunk pár hasznos szórólapot. Illetve megbeszéljük a következő vizsgálat időpontját. Két hét múlva az EB előtti utazás utolsó napján, a későbbiekről majd tárgyalunk. Fel ír pár vitamint amit ajánlatos szednem, és az adataim is felveszi. Mivel a csapat orvosa jó barátja így nyugodt szívvel enged el Franciaországba, de ad pár javaslatot miszerint a táskámban mindig legyen víz és egy kis rágcsa, ez segít a hányinger és szédülés esetén. Illetve, ha rosszul vagyok egyből üljek le, és próbáljak meg stressz mentesen élni. Várható, hogy a melleim megduzzadnak és érzékenyek lesznek, a vizelési ingerem meg fog nőni és a hányós korszak csak most fog igazán elkezdődni! A szűkebb ruháim egész biztosan kényelmetlenné válnak majd, de a hasam még nem fog látszodni.
Holnap reggel pedig vissza kell jönnöm vérvételre. Ahol ezentúl állandó vendég leszek, aminek annyira nagyon nem örülök, mert rosszul vagyok a tűtől eleve. A pénztárnál aztán kisebb vita alakul ki Ádám és köztem a fizetést illetően. Mert mindenáron erősködöm, de nem hagyja rám! Az ő gyereke -nem mintha az enyém nem lenne- ő a férfi, és ő keres többet érvek mellett nem hagyta a dolgot. Na meg megjegyezte, hogy mostantól jobb lesz, ha megszokom! Én meg csak néztem rá.

-Kevesebb, mint nyolc hónap múlva apa leszek.- puszilja meg a kezemet már vissza felé a központba menet.
-Én meg anya.- tudatosítom magamban. Annyira hihetetlen!
-Szeretlek Camille, nagyon. Örülten boldoggá teszel azzal, hogy megszülőd nekem ezt a picit!- mondandójára természetesen elérzékenyülök és síva fakadok.
-Annyira szeretlek!- adok neki egy gyors csókot.

Azt érzem, hogy az életem sínen van. Hogy a kezdeti nehézségek ellenére eljutottam odáig, hogy minden rendben van velem. Huszonkét évesen alig pár hónapja dolgozván Telkiben az MLSZ edzőközpontjában jön Szalai Ádám és le vesz a lábamról!
Pár héttel később pedig már a gyerekét hordom a szívem alatt és boldogabb nem is lehetnék!