A végzet jóslata

1 Rész

Jae-Hwan szemszöge:

Sziasztok a nevem Kim Jae-Hwan 18 éves vagyok!
Van egy óriási nagy titkom amiről senki nem tud. Vagy is mostmár! Ugyan is a szüleim meghaltak!
De mindjárt el is mesélem , hogy változott meg ennyire az én életem... Hisz a szüleim halála után minden a feje tetejére állt! Elmesélem nektek mitörtént velem 18 évem alatt és a titkomat is.

8 évvel ezelőtt

- Jae-Hwan gyere mostmár be az udvarról eleget gyakoroltál már! Enned is kell. -kiabálta anya nekem

- Oké anya megyek már
Beérve a konyhába, mikor anya meglátott mosolygott rajtam nem értettem, miért ezért rákérdeztem:

- Van valami az arcomon?

- Nem csak büszke vagyok rád, hogy 10 évesen már a kötelességedet végzed és az erőd fortéjait gyakorlod.

Én csak mosolyogtam.

Nos igen nem egy hétköznapi lány vagyok! Ősidők óta léteznek természetfeletti lények a legritkább a főnix-ek voltak azok, akik a főnix erejével rendelkeztek ők voltak a legyőzhetetlen hősök!
Vagy is nekem anyuék így mesélték.
Én egy ősi család leszármazotja vagyok, akik nagyon rég kihaltak. Akkor még senki nem hitte volna, hogy majd jön egy növevény, aki újra feléleszti a klánt.

10 évesen, mikor dühös voltam, mert nem kaptam meg azt, amit akartam akkor véletlenül megolvasztottam a kezemben lévő babámat. Megijedtem nem tudtam mitörténik. Ezután avattak be anyuék a család ősi titkába miszerint 100 év elteltével a főnix klán újra feltámad egy lány oldala melett, aki az ősi klán leszármazotja lesz az az én! Így elkezdtem apa segítségével fejleszteni és kitapasztalni az erőmet. De a lelkemre kötötték a szüleim, hogy erről senkinek se beszéljek, mert a mai napig vannak, olyan emberek akik az erőmet rossz dolgokra akarják használni!

Eltelt 7 év a suliba minden rendben volt és az erőmet is megszoktam már bár tudtam, hogy még van hova fejlődnöm.

Egy átlagos napon, mikor hazafelé tartottunk az étteremből nagyon rossz előérzetem volt, amit nem tudtam, hova tenni...
Anyáék vígan beszélgettek a kocsiba, mikor hirtelen egy kamion belénk hajtott...

A szalagkorlátnak csapódtunk én kisebb nagyobb sérülésekkel megusztam.. de a szüleim... A szüleimnek már nem volt ekkora szerencséjük...
De mintha tudták volna, hogy ez a sors vár rájuk, mert anya még utoljára rám nézett és azt mondta:

- Lányom a konyhába lesz egy levél azt olvasd el kérlek.
Ezután anyukám örökre becsukta a szemét.

-Neeeee nem hagyhattok itt engem sírtam, üvöltöttem...
Úgy éreztem mintha kimartak volna egy darabot a szívemből és az életemből..

Hirtelen megjelent elöttem egy... Angyal??

- Gyeremekem nagy sors vár rád! -mondta nekem szinte suttogva.
- Nem hiába maradtál életben. -nyugodt volt a hangja.

-Ki vagy te? És mit akarsz tőlem? -kiabáltam sírva

- Az most nem fontos, hogy én ki vagyok de egy jóslatot jöttem átadni neked azt tudnod kell, hogy a sorsod elől nem menekülhetsz.

A jóslat így szól:

"Jönni fog egy gyermek,
kivel sorsod egy és ugyan az
Ő lesz az ki a világodat jelenti majd!
Ti lesztek a remény,
ha a világ a pusztulásba hajt!
4 társatok fog kisérni
Gonosz ura igéri!
Különleges társad,
100 éve vár reájad!"