~Ellenállhatatlan kísértés~ (18+)

{Mikor hallotam rólad}

-LIAA KELLJ MÁR FEL!!~ dörömből be az ajtón bátyám. Nem veszek róla nagy tudomást és tovább alszok. Amúgy sem vagyok egy korán kelő tipus, főlegg ha azért keltenek fel, mert suli van. Ádám haramdik üvöltésére megszánom őt és elkezdek készülödni.
Mára egy lazább stílusú szetett terveztem össze a fejemben, természetesen szigorúan csak fekete vagy sötétebb színekből. Nem vagyok emos, csak jobb a sötétség mint a világos, én ebben hiszek. Miután mindennel meg vagyok, a fürdőbe veszem az írányt, hogy valahogyan embert varázsoljak a fejemből és némi életet a testembe. Ebben segít a hideg zuhany és a jó kis arckrémek.

Lefele menet a lépcsőn felkapom a táskám és már hallom, hogy dudálnak kint a tesom haverjai.
-Mindjárt megyünk pill!~ ordít ki a házból Ádám.
-Neked ma ilyen ordibálos kedved van?~ nézek rá értetlenül és mikor végre rám nézz fáradtan össze mosolygunk. Tudom mit érez, ugyan azt mint én. Fájdalmat és gyászt. Holnap lesz a szüleink halálának évforduloja. A mosoly hamar elinann az arcunkról.
-Hanyadik is ez már?~ bámulok a padló felé, bár őszintén én sem szeretem volna vissza gondolni milyen rég is volt.
- Negyedik...~mondja halkan Ádi. Mély csönd telepedett le közöttünk. -Hiányzoknak.
- Nekem is... de amíg itt vagyunk egymásnak minden rendben lesz.~ fogom meg a kezét és bátorítóan megszorítom.
- Köszönöm hugi~ puszilja meg a kéz fejem. -Na nyomás, várnak már kint. ~egyszere indulunk el a kocsihoz amiben a jól megszokot bagázs van. Beszálltunk és már indultunk is a börtönbe, akarom mondani iskolaba. Mondhatom mennyire élvezek itt lenni. Az ablak mellet ülök, szóval ennyi pozitívuma van. Imádom nézni a különböző embereket és lerajzolni. Ja igaz is, elfelejtettem mondani, rajz tagozatra járok, és már félig ezt is dolgozom így hobiból. Emberek felkeresnek hogy mit szeretnének le festetni vagy megrajzoltatni és én meg megcsinalom. Na de vissza térve a sulira, most épp egy srácot rajzolok le aki épp melegítőbe van és a sulink kapujában áll. Még sosem láttam erre felé szóval gondoltam lerajzolom. Ilyesztően szép model arca van, szóval nincs egyszerű dolgom. Erős, karakteres, csontos arca van.( van olyan szó hogy csontos feje van valakinek? Xd) Testalkata olyan a 190 cm és hát nem tudok többet mondani, mert melegítő fedi a többi részt.

Óra végére be is fejeztem a mesterművemet. 10 percig csak néztem, olyan jó lett. Mondjuk az is közre játszott hogy miszter adonis volt a modellem. Na mindegy, beraktam a mappámba a többi közé.

Utolsó óra tesi. Most komolyan, imádok mozogni, sportos testalkatom van de ki találta ki, hogy nap végén mozogjon az ember? Inkább reggel. A bátyámék eggyel felettem vannak évfolyamilag, de még is az én osztályomat velük teszik egy órára. Nem értem miért, mert hát ő a sport osztályon van én meg rajz és hat nagyon nem egy súly csoport. Na mindegy, kimérgelődtem magam és ki is indultam az öltözőből. Egész órán futotunk és játszotunk. Nem mondom nagyon élveztem, tesommal a legjobb játszani vagy sportolni. Mind a ketten versenyzős típusok vagyunk.

Óra végén a parkolóban a kocsinál szoktunk várakozni a többiekre. Mikor oda értem, nagyon nagy beszélgetésekbe voltak.
-Komolyam mondom teso ő az.~ nézz rá Ádira Dave.
- Ne hülyéskedj már elköltözött, hogy lenne már itt?~ értetlenkedik a bátyám.
-Pedig eskü itt van~ mondja Bence is.
- Valaki bevonna engem is???~ mondom jó hangosan, hogy végre észre vegyenek.
- Emlékszel anyáék legjobb barátjukra, arra családra?~  néz rám Ádi.
- Ahaa valamennyire..~ nézek rá értetlenül.
-Na ugye volt egy gyerekük Jack tudod a legjobb haverom volt.
- Igen kapisgálom.
- Na elvileg itt van valahol.~ mutat köre Ádi én meg nézek a keze felé. Az iskolára mutat körbe, hirtelen eszembe jutt a rajzom, arrol az idegen csávorol. Gyors elő kerestem és megmutattam nekik.
- Igen ő az!!~ mondták egyszere a srácok. Kiveszi a kezemből Ádi a lapot és jól szemügyre veszi.
- Ez kajak ő...
-Mondtuk teso, na most hîvd fel és mond neki hogy talizunk, mert már nekünk is nagyon hiányzik.
- Jól van majd holnap utána keresek.~ nézz a többiekre Ádám, és ezzel le is van zárva a téma.

Otthon már minden nyugis. Volt mégy egy vevőm akinek festetem egy kutyát. Azt most gyorsan befejezem aztán viszem is ki a postára feladni. Már az utolsó simitásokat csináltam a remekművömön mire Ádi belép a szobába.
- Szép lett, most viszed ki?~ nézz mögülem festményre.
-Igen most lett kész, kicsit szárad és már viszem is, szeretnél valamit?~ teszem le a ecsetet az asztalra, megfordulok és rá nézek.
- Csak valahogy nem tudom feldolgozni, hogy Jack itt van.
- Nyugi én is alig hiszem el, de hát ez jó dolog nem?
- De csak valahogy fura érzésem van. Kicsi voltál még mikor mi barátok voltunk, furcsálom is hogy ennyire halványan emlékszel rá. Pedig ha tudnád miket tett veled~ egy kajám vigyor terul el az arcán.
- Hé ne mondj már ilyeneket!! Mik voltak? ~ megyek hozzá közelebb a gurloros szekkel röhögve.
- Sokkal jobban el voltatok ti mint mi. Nagyon szeretetted ...gondolom a szüleink tarumaja miatt nem emlekszel nagyon rá, pedig szép elmlékek voltak azok.
-Lehet, de ahogy hallom lesznek újak is.~ nézek rá teli mosolyal hogy végre ő is felszabaduljon.