𝑵𝒆𝒎𝒆𝒔𝒊𝒔 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪

𝑶𝒏𝒆

✦ . 　⁺ 　 . ✦ . 　⁺ 　 . ✦
𝑶𝒖𝒓 𝒑𝒂𝒕𝒉𝒔 𝒉𝒂𝒗𝒆 𝒄𝒓𝒐𝒔𝒔𝒆𝒅 𝒉𝒆𝒓𝒆 𝒊𝒔 𝒏𝒐 𝒂𝒄𝒄𝒊𝒅𝒆𝒏𝒕, 𝒃𝒖𝒕 𝒕𝒉𝒆 𝒘𝒊𝒍𝒍 𝒐𝒇 𝒇𝒂𝒕𝒆.
✦ . 　⁺ 　 . ✦ . 　⁺ 　 . ✦

A valóság sokkal kegyetlenebb, mint a filmvásznon. Semmi sem végleges, minden folyamatosan változik, mozgásban van. Ami ma a valóság, holnap talán már nem az, nekünk pedig minden egyes nap meg kell birkóznunk ezekkel a változásokkal. Könyörtelen statisztikákkal nézünk szembe a mindennapi életben, ha megnézzük a hősök és a gonosztevők számait.

Folyamatosan cserélődnek.

Az idősebb generáció lehúzza a redőnyt, a frissen érkezettek pedig ezzel egyidőben foglalják el a helyüket, reményt adva ezzel azoknak, akik képtelenek megvédeni saját magukat.

A hős olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni, amelyekről híressé válik. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is. A hős általában megfelel a jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának. Míg a hősre a bátorság és a jó cselekedetek elkövetése a jellemző, addig a gonosztevő rosszat cselekszik, és a hős útját állja. Az az élet rendje, hogy a hős és a gonosztevő között folyó párbajból a hős jöjjön ki győztesen.

De ez nem mindig van így.

A gonosztevők nem teljesen olyanok, mint amilyennek a filmekben leírják, és nem mindegyikük olyan gonosz, ahogy azt az emberek hiszik. Mindenkinek megvannak a maga okai a cselekedeteik megmagyarázására, az már egy teljesen másik szempont, hogy ki hogyan tekint erre. Hiszen könnyebb rágalmazó, bántó szavakat dobálni a másikra, felelősségtudat nélkül. Senki sem veszi rá a fáradtságot, hogy egy kicsit is belásson a másik maszkja mögé, arra hivatkozva, hogy nekik is megvannak a maguk problémái...de persze ennek ellenére előszeretettel áskálódnak a másik életében, csakhogy pletykákat terjesszenek.

Ez a viselkedésforma már egészen kicsi korban elkezdődik, főként amiatt, hogy kinek milyen képessége lesz. A felnőtt társadalom képében a szülők versengést szítanak nemcsak egymás között, hanem a gyermekeik között is, ezzel teljesen eltorzítva őket.

Fubuki is megtapasztalta ezt. Amióta csak az eszét tudta, különc volt, furának tartották, és soha senki nem akart vele barátkozni. Először ennek okát nem tudta, csak elfogadta a tényt, hogy ő más, mint a többiek. Beletörődött abba, hogy ő nem lesz senkinek sem a kedvence, hogy a vele egykorúak nem akarnak vele lógni, és hogy a szülei rejtélyes elvesztése után is csak magára számíthat.

Vagyis, nemcsak teljesen magára.

- Úrnőm, megfelelő mennyiségű folyadékot pakolt a táskájába? - érdeklődött kedvesen legjobb barátja, amint a kis apartman falai között forgolódott, lázasan készülődve az első iskolai napjára.

A lány nem válaszolt először, csupán kapkodva mérte végig magát a reggel folyamán ötödjére az álló tükörben, hogy egyenruháját, és egyenes, szőke tincseit megigazítsa.

Izgult. Félt. Ismét egy új környezetbe készül belecsöppenni, új embereket fog megismerni, és szinte már előre látja maga előtt a rosszalló, lesajnáló tekinteteket, amelyeket eddig is kapott a régi osztálytársaitól. Maga sem tudta, miért jelentkezett a U.A-be. Talán csak ki akarta magát próbálni, hogy egyáltalán van-e esély rá, hogy hős lehessen belőle.

A Yami családnév mint egy átok, vagy mint egy büntetőpecsét virított jelképesen a homlokán, mintha ezáltal bélyegezték volna meg őt fekete báránynak. A neve mellett már csak a furcsa képessége - vagy inkább annak reinkarnációja, legjobb és egyetlen barátjának képében - volt az, ami még egy lapáttal tett eleve nyomorult mindennapjaira egy lapáttal. Senki sem akarta őt elfogadni, ahogy a legjobb barátját sem. Mindig reménykedett, hogy talán az új év új lehetőségeket hoz magával, de minden alkalommal csalódnia kellett.