Hárman /szjg ff/

Cortez szülinapja

-Virág, miért van a szokottnál is nagyobb tömeg?- súgtam oldalra.

-Ma van Cortez szülinapja- emlékeztetett.

-MIii?!- kiáltottam fel egy kicsit hangosabban, erre mindenki felénk nézett.

-Mi, mi?- állt meg mellettem Zsolti lihegve.

-Semmi- tereltem el, és egyből berohantam.

-Hogy lehettem ennyire suta, hogy a saját barátom szülinapját elfelejtem. Persze ő számon tart mindent, én meg- morogtam magam elé.

Ezek után egyből elővettem a mobilom és ajándékokat kezdtem nézni így utolsó pillanatban, de nem nagyon jutott eszembe semmi.

-Minden rendben, nagyon gyorsan berohantál?- állt meg az ajtóban Cortez.

-Igen, csak hát elfelejtettem a szülinapod- vakargattam a tarkóm.-Annyi minden volt most, hogy nekem ki ment a fejemből, és hát.....

-Köszönöm- ölelt át.

-Mit, hogy elfelejtettem ezt a napot......- fakadtam ki.

-Nem, hanem hogy legalább elmondtad. Milyen lett volna, ha egész nap titkolózol és ezen stresszelsz. Az neked se és a babának sem.

-Így igaz- hajtottam a fejem a vállára. -Annyira jó, hogy ilyen gondoskodó vagy.

-Ez a dolga a gyerekünk apjának, és a te jövendőbeli férjednek- mosolygott rám.

***

Igazából a napunk gyorsan eltelt. Szegény Cortezt rengetegen rohamozták meg jókívánságaikat.... akarom mondani hozzá szólni annyival hogy boldog szülinapot és elmenni. Persze én így is azon agyaltam, hogy mit adjak neki, aztán eszembe jutott.Rendelünk valamit Cortezékhez és ő és az én szüleim együtt ünneplik. Egy igen családias hangulat. Így egyből dobtam egy SMS-t anyunak, és Cortez nagyszüleimnek az ötletemről. Persze nem egyből, de pár órával később mind a két oldalról jött a vissza igazolás. És igazából csak ezután a hülyeségem után jött a még nagyobb őrültségem. Tortát akartam neki sütni, jó sok csokival, így egyből Jacquise-hez mentem, aki tudott segíteni. Sajnos programja volt, így drága anyósom édesanyjára számítottam, meg Ricsire. Először is a rasztát rohantam le.

-Mi az Ren?

-El kéne vonni Cortez figyelmét délután SOS-be. Egy családi meglepetés vacsit akarok náluk, és még összekészülünk, addig nem kéne otthon lennie- hadartam.

-Ren, nyugszik- fogta le a vállam.- Megteszem.Meddig kössem le a spanyolt?

-Kb ötig.

-Az sok idő- nézett az órájára.

-De te ügyes srác vagy, menni fog.....

-Érted és Regiért mindent.

-Te vagy a megmentőm Ricsi- öleltem át.

***

Így hát este egyből Cortez nagyszüleihez mentem, és ment a sütés főzés. Persze a vőlegényem az elején kicsit furcsán nézett, hogy így lepasszoltam, de úgy kimagyaráztam magam, hogy majd a gyerekkel nem tud így mással lenni, és még most tegye meg.

Hogy ez számára mennyire volt hihető, azt nem tudhatom, de hogy nem keresett a fix. Így mindent is megtudtunk csinálni. Végül nem rendeltünk, hanem én és Cortez nagyija főzte (anyut távol tudtam tartani, azzal hogy pihenjen, úgy is egyedül fogom csinálni). Az egész alatt Beatlest hallgattunk, és mosolyogva beszéltünk Cortezről.

-Örülök, hogy végül nálad kötött ki- mondta miközben a tortakrémet keverte. - Nem nagyon kedveltem Vikit, de nem szóltam bele hogy kivel van együtt, az ő hülyesége.

-Szintén nem szerettem- feleltem nevetve, miközben kiszedtem a sütit a sütőből. - Életem egyik legrosszabb idő szaka volt az ő kapcsolatuk- emlékeztem vissza . -De most is félek, hogy nem fog minden úgy menni, hogy az jó legyen. Ismerem magam és nem akarom hogy elhagyjon. Ő volt az utóbbi időben a támaszom.

-És nem is foglak elhagyni- jelent meg Cortez.- Reni túlságosan fontos személy vagy az életembe, ahhoz hogy engedjem hogy elmenj.

-Te mit keresel itt?

-Ricsi nem tudott már több mindent kitalálni- vont vállat, és leült  a székre. -Itt meg mi készül? - nézett kíváncsian a tortára.

-Semmi olyan, ami téged érint- jelent meg Cortez nagypapája. -Gyere segíteni kell a garázsba.

-De hát születésnapom van- horkant fel a srác.

-De össze kell szerelni valamit.

-Ááá, igen igen. Mennem kell- és ott hagyott minket.

Rájuk hagytam, nem nagyon érdekelt, hogy mi az de Cortez nagymamája csak mosolyogva nézett felém. Nem értettem a jelenetet, de a lényeg az volt, hogy nem volt bent. Mit ne mondjak, igen jól összedobtuk a vacsorát. Persze amikor vissza jött, már nem volt annyira meglepődve, de annál inkább boldogabb volt. Nem tudom milyenek lehettek a születésnapjai a szüleinél, nem tudom milyenek voltak az előzők, de a mostani igen különleges, mert ez az első közös. Amúgy igen kellemes hangulatban telt. A két család együtt nevetett, történeteket mesélt, olyanok voltunk tényleg mint egy nagy család. Aztán eljött az ajándékozás.

-Naa mit kértél?- mosolyogtam felé.

-Gyere velem, és megmutatom- és a garázs felé kezdett vezetni, ahol teljesen leesett az állam.

-Te szülinapodra egy babkocsi kértél- keletkezett egy gombóc a torkomban.

-Nincs szükségem semmi másra, így mindenkinek azt mondtam, hogy amit kinézett nekem, akár mennyire drága azt pénz formájába adja oda, ugyan is erre megy. És nem olcsók ezek a babkocsik.

-Én azt jól tudom- csordult ki az első könnycsepp.- De miért?

-Mert ennyire szeretem az én lányomat, és a menyasszonyomat- csókolt meg.- Persze van még valami, mert nem egy méreg drága babakocsit vettünk- és megfogta a kezem, és a szobájába vezetett.

Egy kiságy volt az ágya mellett. Abban a pillanatban még jobban eleredt a könnyem, és a fiúhoz bújtam.

-Látod ennyire szeretlek, és ennyire fontos vagy nekem.