🤦‍♀️My hero family😆

Az első pillanat PART 7

*A padláson*
(Kati szemszöge)

-Jaj, de sok régi emlék!- sóhajtott fel Misaki-san.

-Vagy csak porfogó.- mondta Hotaru végig nézve a dolgokon- VÁRJUNK!! Ez Shota régi Hip Hop gönce?!?HAHAHAHA!- neve el magát.

- Na jó, azt hiszem valamiről lemaradtam.- mondtam a tarkómat vakargatva.- Mit is kell tudni, erről a "Hip Hop göncről"?

- Hát, ha jól emlékszem, akkor mi éppen....másod?..Igen másod évesek voltunk a UA-ben, és a tavaszi fesztiválra készült mindenki. Te akkor, ha minden igaz törött lábbal, tiszta lázasan feküdtél otthon. Lényeg, mi lényeg Shota fel akart téged vidítani és elmondani neked, hogy mit érez. Igazából menő is akart lenni, ezért Hizashi segítségét kérte aki elment a közeli turiba és ott találta ezt. A bátyám 2 napon keresztül gyakorolta a lépéseket, de mind hiába mert egy nagyon béna videót hoztak össze amit végül nem mutatott meg neked. Végül csak egy verset írt amit csak az első randitokon volt képes oda adni. Emlékszel?- nézett rám kérdően Hotaru.

- Hát, hogy a manóba ne emlékeznék?! Az volt az első vers, amit rólam írtak.

- Figyeljetek, Shota nem éppen a szavak embere, de ha akar, akkor nagyon is tud romantikus lenni. Gyerekként sok lánynak rajzolt, vagy éppen írt....De úgy, mint neked édesem, úgy eddig még senki másnak. Annyi energiát, soha semmibe nem fektetett, mint a te versedbe.- mélyedt el csillogó szemekkel az emlékek folyójában Misaki-san.

*Erdőben*
(Aiko szemszöge)

Miután, sikerült kiszöknünk, elindultunk az erdőbe. A sűrű gaz mindent benőtt tiszta olyan, volt mintha egy dzsungelben lettünk volna. Kicsit össze is karcolt minket, de nem volt vészes. Csak mentünk és mentünk a sűrűbe, azt hittük, hogy sose jutunk ki, de a sok szenvedés után végre találtunk egy kis erdei utat. Ahogy a fák lombjain átsütött a lenyugvó nap, úgy éreztem egy mesébe csöppentünk, varázslatos volt.

- Aiko, végre kijutottunk!- örvendezett Minori, de én gyorsan befogtam a száját.

-SHHHHHH!!! Elijeszted az állatokat, na meg a bűnözőket is ide vonzod.

- Bű... Bűnözők???- kezdett el remegni.

- Aha, a Papa mondta, hogy az erdőben sok rosszfiú megbújik....ha, jobban belegondolok, akkor talán ezért nem szabad egyedül idejönnünk...-kezdtem el remegni én is.- De..De nyugi, tuti csak viccelt.- Próbáltam magunkat nyugtatni, viszont ekkor zörgést hallatszódott a közeli bokrokban.- Mi..Minori ne sikíts, még m...meg úszhatjuk, lehet csak egy...egy nyuszi.

-VÁÁÁÁÁÁ!!!!- ugrott ki a bokorból, lüke bátyám.- HAHAHAHA! Bevettétek- kuncogott.

-HÜLYE!!- kiabáltam rá miközben jól hasba vágtak. Ennek hatására a földre esett.

-MEGMONDALAK TITEKET ANYÁÉKNAK!!!

-Jaj ne sírj már, annyira nem ütött nagyot.- mondta megbátorodva Minori.- Különben is minek jöttél ide? Miért nem mondtál meg minket, mikor elmentünk? Ez így nem logikus szerintem....

- Egyzserű a válasz, nem akart, anyu és apu kis spiclije lenni.- mosolyodtam el gúnyosan.

-Hogy milye?- értetlenkedett a lány.

-Van egy szabály, ha beáruljuk a másikat, akkor az árulkodós ember lesz egy hétig "anyu és apu kis spiclije"

-Igen ez így van, de mivel Aiko nem tud számolni, ezért 4 napig tart csak az egész.