🤦‍♀️My hero family😆

Az első pillanat PART4

*Aizawa szemszöge*
*másnap*
Aiko egész éjjel sírt a fájdalom miatt, ezért Hitoshinak, Hizashiéknál kellett aludnia.
De most végre Aiko is elaludt. Lehoztam őt a nappaliba, hogy Kati is tudjon aludni. Mivel nekem még dolgoznom kell a számítógépemen, így kénytelen vagyok elővenni a régi kinyithatós kiságyat, mert a kisasszony, ilyenkor(általában is) nagyon sokat forgolódik, és a kanapéról 1 másodperc múlva a földön lenne.
*Kopogás*
-Na végre.-álltam fel a kiságy mellől.-
Csakhogy végre megjöttetek- mondtam

-Shhhhh!- mondta a kellemetlen nőszemély.

-Dehát, nem is kiabáltam.

-Te mindig kiabálsz, csak nem veszed észre 😑- suttogta és besétált.

-Mindegy, felnőtt ember vagyok, nem folyok bele, ebbe a gyerekes vitába.

-Ha már a gyerekeknél tartunk, a tieid hol vannak? Na és az a csodás nő, aki tönkretette miattad az életét?

-1. Nem tette tönkre az életét. Csak egy csodás családot alapított velem.-

- Hát igen, szegényeket, azóta is sajnálom. Hála istennek, hogy az anyjuk legalább normális, ha már ezt az apjukról nem lehet elmondani- szólt közbe gúnyos vigyorral.

-Ha nem lenne Minori a kezedbe, akkor már rég megkaptad volna, amit érdemelnél a szemtelenségeid ért.

-Ugyan már bátyó, mindig olyan morgós medve vagy.- mondta azon az idegesítő, szemtelen hangján.

-Sajnos megverni nem tudlak, de még mindig megtehetem ezt.- mondtam mosolyogva, majd homlokon pöcköltem.

-Hé! Na várjcsak, amint letettem Minorit megkapod a magadét.

Ekkor felébred Minori,megszakítva a testvérpár közti ,,vitát"

-Anyuci?-dörzsölgette álmosan kis szemeit.

-Szia, kicsi Mino!- köszöntöttem a fejét simogatva.

-Shota bácsi?TE, HOGY KERÜLSZ IDE?!!-kérdezte izgatottan

-Hallkabban Minori!- szólt rá az anyja.-
Aiko alszik még, látod?

-Bocsánat- suttogta félénken.

-Semmi baj! Mit szólnál, ha...

-Sziasztok, örülök, hogy itt vagytok- köszönt Kati álmosan, az emeletről lejőve.

-Helóka belóka, drága sógornőm!- köszönt nyájasan a húgom.

-MINORI, ÉDES CSILLAGOM, DE NAGYOT NŐTTÉL!!- sietett a kislányhoz Kati.- Nem   vagy éhes? Hosszú volt az út.

-Egy kicsit éhes vagyok.

-Akkor gyere, míg Akio .....AIZAWA SHOTA MI AZ ÚRISTENÉRT TETTED A LÁNYOD ABBA A POROS KISÁGYBA?!?!

-Nem is poros, letöröltem a kezemmel.

-Én fogyatékos bátyókám, én értem, hogy férfi vagy, DE ENNYIRE??!?

-Most mi a baj vele? Nem értem, hisz Aiko békésen alszik.

-Pa..pa?- ült fel lassan a kiságyban Aiko.

-Én inkább azt mondanám, hogy aludt- okoskodott a húgom.

- Papa? Hotaru néni és Minori mit keresnek itt?- kérdezte értetlenül a lányom.

-SZIA, AIKO!!! Szervusz, édesem!- köszöntötték Aikót a rég nem látott rokonok, mire ő csak kedves mosollyal integetett.

- Kiscica, a nénikéd, azért jött, hogy megtudjunk többet a nem régiben megjelenő képességedről és, hogy segítsen a fájdalmadon.- magyaráztam neki.