Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.48 Harag vagy béke?

-Nem hozzád beszéltem. - szólt oda lenézően Draco és felém jött, mintha mi se történt volna. - Szia, pöttöm! - meg akarta fogni a derekamat, már majdnem éreztem az ajkát, de elhúztam a testemet tőle.
-Hé, most mi a baj? - nézett rám aggódva.

Már kezdte volna összekulcsolni az ujjainkat, de elvettem.

-Tudod nagyon jól, mi a bajom. - komolyodtam el. - És most megyek, ha nem haragszol. - fordítottam neki hátat és mentünk tovább az órára.

Eléggé bánt, hogy Draco egyáltalán nem figyel arra, amit tanácsolok neki. Folytatja tovább, mintha meg se hallaná, amiről beszélek. Örülnék, ha végre rájönne, miről pofázok neki és hallgatna rám.. Max egyszer az életben. Hálás lennék érte.

-Undorító Malfoy viselkedése. - bosszankodott Hermione.
-Mit vársz egy féregtől? - forgatta a szemeit Ron. - Hogy bírod elviselni azt a mocskot? - nézett rám.
-Én beszéltem vele erről és próbálom őt a jó útra terelni, csak még nem jártam nagy sikerrel. - próbáltam menteni a menthetőt.
-Szerintem, pont nem érdekli, de ez csak az én véleményem. - vont vállat Ron.

Sajnos most egyet kell értenem Ronnal. Attól tartok én is, hogy Dracot nem érdekli, de nagyon remélem, hogy nincs igazam és mégis sikerül rendbe tenni. Nem adom fel.

Miután egy nagyon unalmas gyógynövénytanon voltunk túl, Harryvel folytattam az utamat és lesétáltunk a tóhoz. Kicsit jó volt vele kettesbe lenni, mert olyan régen voltunk így együtt. A hideg szél közben gyengéden fújt és a tó is kellemesen mozgott. Legalább most tudok vele beszélni a történtekről. Kíváncsi leszek, mit fog mondani.

-Milyen érzés volt, amikor meghallottad a nevedet? - érdeklődtem.
-Teljesen meglepődtem és bevallom, nem volt egy jó élmény, hogy mindenki engem nézett és azt hitték, hogy én voltam, pedig tényleg nem én dobtam be a nevemet. Remélem, te elhiszed. - reménykedett.
-Persze, hogy el, és már az elejétől sejtettem, hogy nem te voltál. - védtem meg. - Mondjuk, Ront kicsit nem értem, hogy miért kerül téged.
-Én se, pedig azt hittem, hogy ő elhiszi. - furcsálta.
-Hermione szerint, Ron csak irigy rád, hogy mindig neked van szerencséd. - meséltem el a Hermivel történő beszélgetésünket.
-Ugyan. - akadt ki. - Nincs mire irigykednie. Nem neki kell megküzdenie mindenféle problémával.

Őszintén én totálisan egyetértek Harryvel. Szerintem, egyáltalán nem kell irigykedni. Örüljenek, hogy nem szenvednek ennyire, mint Harry és nincs nehéz sorsuk. Inkább legyenek hálásak.

Harry felé fordultam és megöleltem.

-Én itt vagyok neked, és rám bármikor számíthatsz. - mosolyodtam el.
-Köszönöm, Ali. - húzta mosolyra a száját ő is. - Figyelj, viszont Malfoyról még beszélnék.

Jajj ne.. Ettől tartottam.. Milyen érdekes, Harry már tavaly is folyamatosan Dracoról akart kérdezgetni. Tudom, hogy rosszat csinált, de majd megnevelem. Ezzel nem lesz gond.

-Hallgatom. -  amúgy egy kicsin múlott, hogy ne vegye el a kedvemet.
-Tudom, hogy te milyen vagy és bízok is benned, hogy nem csinálsz olyat, amit nem kéne, de óvakodj tőle! - figyelmeztetett. - Nem hiába idegesít minket állandóan és annó téged is, sőt, a legtöbbször téged bántott lelkileg és nem szeretném, hogy ismét megtörténjen.

Miközben hallgattam Harryt, visszaidéződött a fejemben a múltam Dracoval. Tudom, nem szabad a múlton agyalni, de mégis kísér engem.. Mennyit sírtam én miatta... Pedig nem érdemelte meg, hogy egy könnycseppet is elfojtsak miatta. Tudom jól, hogy Draco nem rossz ember, csak egyszerűen nem akar változni másokkal szemben. Hiszen megmutatta már párszor, hogy mennyire szeret és tud változni miattam, szóval menne neki, csak akarat és kitartás kellene hozzá, ennyi az egész dolognak a kulcsa.