"Zineråndir Nionę sosem tartozott a nyúlszívűek sorai közé, korához képest bátrabb is volt társainál, mégis az a hang, amit akkor nyögött ki hirtelenjében, miután megtett az első pár lépést meglehetősen rémülettel telten hangzott. A fiú előtt megelevenedő alak izzó tekintetének parázsvörös fénye, vad tombolással lobogott gödrében. Arca, vagy netán, ami annak hatott a tájékán elsorvadó fényben, pokolinak tűnt, akárcsak a szuszogása. Egy-egy szívdobbanás alkotta pillanatban tompult el a közelében a létezés, hanem az erő, amely áradt éjfekete testéből szertelennek tűnt."