SzJG Cortez szemszöge

(Örökké) Február 16. Csütörtök

    Elképesztő nap, mondhatom, de talán ha lenne egy ilyen listán ez lenne az első helyen. De csak szép sorjában. Reggel, mikor kinéztem az ablakon, megrémültem. Ítéletidő volt odakint. Gyorsan elkészültem, végül a kocsiban vártam Renit, egyetlen porcikám sem kívánt kiszállni onnan. Végül, nagy nehézségek árán Reni is beszállt a kocsiba, alig tudta kinyitani az ajtót.

- Hol vagyunk, egy orosz regényben?- ült be végül a kocsiba, s a természetellenesen eldőlő fákat bámulta. 

- Da.-bólintottam

Nem volt semmi utunk, amíg a sulihoz értünk, alig láttam ki a kocsi szélvédőjén. Kegyetlen vihar volt odakint. Nem lepődtünk meg, mikor senkit nem láttunk a lépcsőnél. Ennyire még ők sem lehetnek hibbantak.:D

Az aulába lépve Máday csípőre tett kézzel fogadott minket. Nem mondom, hátborzongató látvány volt. Brr.

- Antai-Kelemen és Reni! A termetekbe! Most! - förmedt ránk és még a büfébe se mehettünk el.

Felmentünk a terembe, de a halk folyosón kívül semmi nem volt szokatlan. Mindenki ökörködött, ahogy szokott.

- Nos! Ki tette? - csapta be az ajtót Máday.

Pár értetlen pillantás után megtudtuk, hogy valaki meghackelte a suli honlapját Miután kiviharzott a teremből az ig. helyettes, Macu laptopját körbeállva megnéztük a honlapot. Megnyitás után egy ablak jelent meg ahol három rajzolt figura táncolt a Wake Me Up Before You Go Go-ra. Ez így mind szép és jó, csakhogy a figurákra Borrel, Máday és Gondos arcát szerkesztették. Nem mondom, profi munka lett. :D Miután jól kiröhögtük magukat, s Kinga sem kommentált, ami enyhén szólva is gyanús volt, Dave felállt s egy papírt tűzött a parafa táblára, amin ez állt: " Tedd emlékezetessé a suli honlapját!". Egy újabb balhé. Nem sokkal később az öfő is belépett és a kötelező "leszidás" után, beköpte, hogy ez a diri kedvenc száma. Na Zsoltinak sem kellett több, elkezdte énekelni, mi meg eddig bírtuk, szakadtunk a röhögéstől. Naná, hogy Dave egész nap hagyta a "remekművet" a honlapon. Miután hazavittem Renit, úgy beszéltük ebben az időben inkább nem megyek ma át. Otthon leginkább filmet néztem, aztán rászántam magam, hogy készüljek irodalomra, de a lelkesedésem nem tartott sokáig. Lementem a nagyihoz a konyhába, gondoltam lábatlankodok egy kicsit, de ezt is meguntam, szóval egy dobozos kólával vonultam fel a szobámba.

Hát eléggé meglepődtem mikor Renit láttam az ajtómban, aki elmondta, hogy áram szünet van az utcájukban, és az anyukája javaslatára jött át, majd később az apja hazaviszi. Eléggé kiakadtam, hogy nem szólt, menjek érte, így inkább gyalogolt idáig. Kis butus.

-Vizes vagy?- kérdeztem meg, mert láttam, hogy vacog, ahogy leül a fotelemre.

- Aha. Kicsit.- mondta megszeppenve.

 - Adok egy pólót, vedd át- léptem oda a szekrényemhez, és az első pólót ami a kezembe akadt (ami nem mellesleg az egyik kedvenc, sötétkék pólóm) odaadtam neki. Megköszönte, majd kiment a fürdőbe, hogy átvegye. Persze, hogy nem akarta előttem átvenni. :) Mikor visszaért, vidáman figyeltem meg, hogy nagy rá a pólóm, de még így is jól állt neki. 

- Bocs, hogy így rád törtem. Apu mindjárt felvesz...

Még azt ecsetelte, hogy milyen erős a szél s, hogy mennyire erősen lökte amikor megcsörrent a telefonja. Az anyukája hívta. Fürkészve figyeltem a folyamatosan érzésektől váltakozó arcát, ami még kétségbeesésében is gyönyörű volt. Nincs mit tenni, szeretem ezt a lányt.

- Minden oké?- kérdeztem

- Aha. Csak...Itt maradhatok éjszakára?- kérdezte fürkésző tekintettem, mire felvont szemöldökkel mosolyogtam.

- Persze.

- Oké- hebegte, mire elöntötte a vér az arcát- Nincs fogkefém.

- Kapsz egyet. Nem vagy éhes?- kérdeztem, mert én már az voltam, így kaja után indultam.

- Kicsit.

- Hamburger?

- Nem kösz, azt inkább nem- csóválta a fejét és nevetett.

Pár perc múlva két szendviccsel és üdítővel értem vissza, de Renit sehol nem találtam, gondolom a fürdőben volt. Tíz perc múlva aztán kijött egy füzettel a kezében, gondolom a naplója. Na igen, egy kisit furábban néztem rá a kelleténél, így zavartan ült le mellém a fotelre, és megvacsoráztunk.

- Akármennyire szeretem az anyámat, ez a szendvics jobb, mint az övé.- mondta tele szájjal, aztán egyszerre nevettünk fel.

Reni egész este zavarba volt, így próbáltam a legtermészetesebben viselkedni, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Én az ágyamon feküdtem és Renit néztem aki háttal nekem, rendezgette a táskáját. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem a derekát és vele együtt az ágyra vetődtem. Iszonyúan nevettünk mindketten. Ő éppen a szemébe omlott kócos haját rendezgette, amikor én fölé hajoltam és a szemébe néztem, utána megcsókoltam. Talán életünk leghosszabb csókja volt, amiben minden érzelem benne volt. Láttam valami különöset Reni tekintetében, talán elszántságot, még én magam sem értettem. Végül hanyatt fekve magamhoz húztam és átöleltem. Így voltunk legalább fél órát. A haját simogattam s magamba szívtam az illatát. Már én is kezdtem kínosan érezni magam (ritka alkalmak egyike), ezért megcsikiztem az oldalát, hangosan felnevetett, mire gyorsan megcsókoltam. Későre járt, a nagyszüleim biztosan már aludtak.És ekkor jött el a pillanat, amikor mindketten éreztük a kapcsolatunk egy mérföldkőhöz ért. 

A fülébe súgtam egy rövidke kérdést, amit úgy éreztem meg kell kérdeznem. Ő csak némán bólintott, ekkor már nem volt visszaút.

Úgy érzem ez az éjszaka volt életem legmeghatározóbb éjszakája volt. Reni egy különleges lány, számomra ő a tökéletes. Szeretem ez nem vitás. Tudom, hogy a sors nem véletlenül sodorta az utamba. Célunk van még együtt az életben. Talán már így is többet írtam a kelleténél, soha nem szerettem publikálni a magánéletem, s ezt most sem teszem. Ez csak kettőnkre tartozik, Renire és rám. De úgy érzem, mindketten úgy érezzük, megérte várni. Most először aludt nálam, de úgy érzem nem bánta meg.

Csak némán néztem ahogy aludt. Elvesztem a látványában. Óvatosan öleltem át, nehogy felébredjen. Azt hiszem mindig is erre vártam. Este vele hajtani álomra a fejem, reggel pedig őt látni meg először.