I know I'm young, but...

7.

○Jungkook pov.○

Én a kanapén ültem, és vártam, hogy végre mondjon valamit, míg ő előttem állva mászkált ide-oda. Most még csak az sem tudott feldobni, hogy az ő lakásán vagyok éppen, mert ide akart hozni, és még az éjszakát is itt fogom tölteni vele együtt. Most csak az foglalkoztatott, hogy milyen egyéb ócsároló jelzőkkel fog engem illetni.
- Mit képzeltél, mikor belementél ebbe az egészbe ?
- Csak szórakozni akartunk. - Motyogtam. - Nem hagyhattam, hogy Tae egyedül menjen.
- Mi a faszomért nem beszélted le róla ?
- Mert ki akart kapcsolni. - Rivalltam rá, s talán most először néztem a szemébe az este folyamán. - Nem tílthatja el tőlünk senki a szórakozást csak azért, mert fiatalok vagyunk. Te sosem voltál buliban ?
- De, és megdugtam egy kiskorút. Szóval látod, hogy nem túl jó dolgok sülnek ki az ilyen alkalmakból.
- Most miért hozod fel mindig ezt ? - Kérdeztem felháborodva, ugyanis már tényleg kezdett zavarni, hogy ennyire a szememre veti, hogy mekkora hiba volt az életében, mikor lefeküdt velem.
- Mert az, hogy keféltünk, ugyanúgy megmutatja, hogy mennyire felelőtlen vagy, ahogy most is, hogy nem gondolkoztál, hanem azonnal belevágtál valamibe, amiről fogalmad sincsen.
- Talán te mindent tudtál már minden első alkalmad előtt ?
- Én nem voltam kiskorú. - Morogta, s már én is felkeltem a kanapéról, hogy szembe legyek vele, mert kezdett zavarni, ahogy felém hajolva szid le a föld alá.
- Hány éves voltál, mikor elvesztetted ?
- A kettőnk helyzete nem ugyanaz.
- Hány éves voltál ?
- Tizenhét. - Vágta rá mérgesen, karjait összefonva maga előtt, mire képtelen voltam visszatartani gúnyos nevetésemet. - De én nem egy tőlem kilenc évvel idősebbel feküdtem le.
- Mert akkor a tizenhét már nem számít  kiskorúnak, bazdmeg ? - Hisztérikus kacaj szökött ki ajkaim közül, majd tehetetlenül széttártam karjaimat. - Tudod mit ? Igazad van, felejtsük el. Nem akarom tovább hallgatni, hogy elhordasz mindennek és lenézel. Kössz, hogy elhoztál minket, de én most haza megyek.
- Nem mész te sehova. Hajnali két óra van Jeongguk, mégis hova mennél ? - Utánam sietett, ujjait csuklóm köré fonta, hogy megállítson az öltözködésben, majd mikor ugyanúgy folytattam tovább, egy egyszerű mozdulattal kapott fel az ölébe, s vitt oda a falhoz, hogy neki döntse a hátamat és megtámasszon, miközben ellenkezésemet teljesen ignorálta, csak ledobta rólam cipőimet, s derekamra mart kezeivel. - Utálom, mikor figyelmen kívül hagynak.
- Én meg ha ócsárolnak.
- Csak nem értem, miért viselkedsz így. - Felelte, s most már sokkal nyugodtabb volt a hangja, meg ő maga, mint egy perccel ezelőtt. Közben még az oldalamat is kényesztette, mi miatt aligha tudtam koncentrálni, főleg, hogy az ölében ültem, s ennek hangot is adtam.
- Amíg így markolászod a derekam és a farkadon ülök, nem tudok józan választ adni neked.
- Fog be. - Dünnyögte, majd szorosabban fogott magához, és elindult velem valamerre, gondolom a szobájába, ugyanis nem sokkal később lefektetett egy matracra, ő maga pedig megtámaszkodott felettem. - Szóval ?
- Látod ? Teljesen összezavarsz. Azt mondod, hiba volt, ami közöttünk történt, és mindent ellenzel, amit én csinálok, mert jogot tanulsz, és a szabályok híve vagy, de mégis pettingeltél velem az egyetemed raktárában, ráadásul most is úgy érsz hozzám, ahogy állítólag egy felnőttnek nem kellene egy kiskorúhoz. Teljesen ellent mondasz a tetteidnek, miért nem hagyod már el az eszedet és csinálod azt, amit akarsz ?
- És már megint itt tartunk. Miért nem tudod már túltenni magadat ezen ?
- Talán mert látom rajtad, hogy kellek neked.
- Max a tested, Jeongguk. Ez csak egy szükség, és te pont kéznél voltál.
- Menj a francba. - Morrantam fel, majd lelöktem magamról a férfit. Én aztán nem fogok vele többet beszélni, nem is értem magamat, hogy miért akarok tőle bármit is. Nem érdekelt, hogy ő is itt van, csak lerángattam magamról a nadrágomat, felsőmtől is megszabadultam, és bebújtam a takarója alá, hogy végre aludhassak, ha már nem engedte, hogy haza menjek. Nem kell neki magyarázkodnom semmi miatt sem, nincs semmi köze hozzám, még csak joga sincs, hogy beleszóljon az életembe, a döntéseimbe. Hallottam, hogy felsóhajt mögöttem, majd éreztem besüppedni az ágyat mellettem, s azt, hogy a takarót felemelve befekszik mögém, és át is karol. Szemeim kipattantak, s egész testem megfeszült tettétől, ugyanis egyáltalán nem számítottam erre, de még csak nem is értettem, miért csinálja ezt.
- Sajnálom. - Suttogta, s meleg lehellete nyakamnak csapódott. - Nem gondoltam komolyan amit mondtam, és beismerem, hogy sokszor elég durván fogalmazok. A legjobb haverom öccse vagy, én csak...meg akartalak védeni, azt hiszem.
- Kurvának hívsz.
- Én is az vagyok. - Felelte, mire elkuncogtam magamat. Ahogy érezte, hogy kissé megenyhültem, cirógatni kezdte bőrömet, s egy megkönnyebbült hümmögést is elejtett. - Akkor most már minden rendben ?
- Hát...elég csúnya jelzőkkel illettél, és nem csak ma.
- Mivel tudnálak kiengesztelni ?
- Vedd le a nadrágod és rakd be. - Feleltem határozottan, s még a fenekem is neki dörzsöltem, mire hallottam, hogy elneveti magát, és csípőmre fogott, hogy jelezze; fejezzem be.
- Nem fogsz leszállni erről a témáról, ugye ?
- Nem hiszem, hogy menne.
- Sajnálom, de még mindig nem tartom helyesnek ezt. - Sóhajtott fel, s bár nem láthatta, de mondatára megforgattam szemeimet. Ő az igazi idióta, amiért ellenzi ezt az egészet, miközben most is érzem, hogy keményedik a farka.
- Mégis ölelsz magadhoz éppen.
- Csakhogy megnyugtassalak. Nehéz estéd volt.
- Lenne valami, amivel elterelhetnéd a gondolataimat róla.
- Kössünk alkut. Megcsókollak most utoljára, de holnap minden visszaáll az eredetibe. Nem beszélünk többet a köztünk történt szexről, és én sem árulom el Yugyeomnak, hogy hol voltál ma éjjel. - Megfordultam karjaiban ajánlata hallatán, s szemöldökömet ráncolva néztem rá.
- Ennyire ingadozol ? Néha engedsz, néha nem ?
- Ami jó, az jó. - Rántotta meg vállait, s várakozóan nézett rám. Ismerve magamat, hiába mennék bele látszatra az alkuba, ugyanúgy követelném tőle, hogy tegyen eleget kérésemnek, s nem tudnám nem szóba hozni a történteket. Biztos vagyok benne, hogy bár most kedves velem, bármikor beüthet neki újra az, hogy ezt mennyire nem kellene és minden olyan lesz, mintha ez az este meg sem történt volna.
- Te is tudod, hogy én nyerek a végén.
- Miből gondolod ?
- Az ágyadban fekszem, és arról alkudozunk, hogy megcsókolsz.
- Jól van, akkor aludj inkább, Perditám, felejtsd el az alkut. - Felelte egyszerűen, s készült volna elfordulni, de vállára fogva visszafordítottam magam felé, hogy ajkaira tapadhassak, mielőtt meggondolja magát. Nyögtem egy aprót, amint mozgatni kezdte ajkait, s átvette az irányítást tőlem. Annyira jól csinálta, hogy egyre többet akartam belőle, s én magam sem tudtam, hogy csak a kíváncsiság vezérel, vagy őt akarom teljes egészében. Hülyeség lenne azt állítanom, hogy kedvelem őt, vagy szerelmes vagyok belé, hiszen aligha volt hozzám bármilyen kedves szava, állandóan csak szidott és lenézett engem, így semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy akkora élvezetet tud nekem okozni, mint eddig senki más, hiába ő az első számomra minden téren, és ezt kár lenne veszni hagyni. Egy cuppanással váltam el tőle, s még halkan lihegve a szájára súgtam;
- Úgy sem fogok leállni, de kössz a jó éjt puszit, Oppa.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜