Pokoli kísértés

•NEGYEDIK RÉSZ•

•Weston Miller•
- Milyen volt az első napod Weston? - lép mellém Olga a tanáriban.

- Egész jó. - villantok egy halvány mosolyt. - Bár még minden szokatlan itt nekem. Éles váltás ez a benzinkút után.

- Megértem. Nekem is az volt mikor idekerültem, de ne aggódj nem nehéz beleszokni. - Olga itt a legszimpatikusabb, ő nem egy sznob karót nyelt picsa mint a legtöbb női tanár. Az ötvenes évei közepén jár, de mégis nagyon laza. - Ne foglalkozz senkivel. - teszi hozzá halkabban mikor észreveszi, hogy Logan és Pamela megvető pillantásokkal méregetnek minket. - Főleg velük ne. Két besavanyodott seggfej akik valószínűleg azóta nem szexeltek, hogy megszületett a lányuk. - erre muszáj felnevetnem. Tényleg bírom ezt a nőt.

- Szerintem előtte se sűrűn. - vetek felé egy cinkos pillantást. - Ahogy észrevettem nemcsak a diákok utálják őket.

- Őket mindenki utálja, szó szerint mindenki. Szerintem.. - hajol közelebb hozzám. - még Kendra is utálja őket.

- Nem lepődnék meg rajta. - kortyolok bele a kávémba.

- Én bírom azt a lányt. - folytatja tovább. - Van egy sajátos stílusa, de baromi laza és nagyon jó fej. Hogy őszinte legyek az összes diák közül őt kedvelem a legjobban.

- Nem mondod? Kendra? - hitetlenkedek. - Az a lány pimasz és tiszteletlen. - de, hogy őszinte legyek, ez egyáltalán nem zavar annyira mint amennyire kellene, hogy zavarjon.

- Igen, néha tényleg az. Talán pont ezért kedvelem. Mert magamra emlékeztet. Rendes lány ő hidd el, a pimaszsága csak egyfajta védekezés. - vonja meg a vállát.

- Védekezés mi ellen? - kíváncsiskodok.

- Okos vagy te Weston, biztos vagyok benne, hogy magadtól is rá fogsz jönni. - veregeti meg a vállam, és azzal magamra is hagy.

A tanári szép lassan kiürül, mindenki elindul az órájára, én pedig egyedül maradok. Jól esik most ez a kis csend, mert néha megőrjít a folyamatos nyüzsgés.

- Állj meg kisasszony. - hallok meg egy határozott, és parancsoló hangot. Pamela.

- Mi van már? - Kendra.

- Hol voltál tegnap éjjel? Komolyan azt hiszed nem vettük észre, hogy reggel hétkor értél haza? - Logan. Nem valami diszkrét, hogy ezt itt beszélik meg. Bár ha nem lennék a tanáriban rajtam kívül valószínűleg senki sem hallaná.

- Fontosabb kérdés, hogy kivel voltál. És ne próbálj hazudni. Ki van szívva a nyakad. Nem szégyelled magad? - próbálnak csendben lenni, de még így is tökéletesen kivehető minden szavuk.

- Miért szégyellném magam? Azért mert dugtam tegnap este? - kérdez vissza unott hangon. - Nektek is ki kellene próbálnotok, mert sugárzik rólatok, hogy marha régen nem csináltátok. - a szám elé teszem a kezem, hogy visszafogjam a kikívánkozó nevetésem. Mintha csak Olgát hallanám.

- Hogy képzeled, hogy így beszélsz velünk? Az, hogy mikor létesítettünk utoljára intim kapcsolatot egymással nem tartozik rád, világos? Meg ne halljam ezt mégegyszer mert kapsz. - fújtat Logan dühösen.

- Ahogy nektek sincs közötök ahhoz, hogy én kivel létesítek intim kapcsolatot. - vágja rá gúnyosan kiejtve az utolsó szavakat.

- Miért kell mindig szégyent hoznod ránk?

- Jézusom, miért kell mindenből ekkora drámát csinálni? - bár nem látom, de fogadni mernék, hogy a szemeit forgatja.

- Rám nézz ha hozzád beszélek. Hogy lehet, hogy ilyen elcseszett lányunk lett? - erre egy pillanatra bennem reked a levegő. Ez nagyon erős mondat egy szülőtől.