Árulás

Millie

Summer zavartan nézett a lányra.

-De akkor miért menekülsz a katonák elől?

-Azt sem tudom kik vagytok lehet hogy anyám kémjei szóval nem válaszolok!- makacsolta meg magát a lány.

-Na idefigyelj kislány - mérgesedett be Summer - először is ha jól látod fölényben vagyunk azaz két tőr egy bot ellen. Szóval először is halljuk a te nevedet!- nézett rá gorombán Summer.

-Millie. A nevem Millie.- motyogta Millie megszeppenten.

-Na jól van nem kell félni! Én Summer vagyok - bökött magára - ő pedig Winter - mutatott az eddig csöndben gubbasztó barátnőjére.

-Helló! - integetett cinikus hangsúllyal Winter.

- Szóval...miért is menekülsz? - szegezte fel újra a kérdést Summer érdeklődve.

-Hát ehhez kéne valamit mutatnom.

-Na mutasd!

-De ahhoz el kell innen mennünk. - hebegte Millie.

-Oké Winter jössz vagy maradsz? - fordult oda Summer a farigcsáló lányhoz.

-Nem mindegy maradok.- legyintett nemtörődő stílusban.

-Oké akkor menjünk! - lelkesedett be Millie. 

Óvatosan átfutottak a stégen majd az ősztől megsárgult ropogós avaron futottak majd kifulladva megálltak.

-Egy temető? - nézett furán Summer a kőrakásra.

-Igen - szipogott Millie. Summer oldalra nézett és látta hogy a lány szeme bekönnyesedett.

-Mi történt itt? - kérdezte suttogva.

-A...a bátyám.

-De hát neked nem csak egy nővéred van??? - értetlenkedett Summer.

- Hát az az igazság hogy volt még két bátyám. Az anyukám mindig is csak a nővéremet szerette és azt akarta hogy csak  örökölje a birtokot. Így kiválasztott egy időpontot November 1....egy borzalmas napot amikor..megölte a legnagyobb bátyámat - nyögte ki. Summer elképedve nézett rá.

-Folytasd! - biztatta.

-Aztán jött a következő év. Ám a másik bátyám nem várt addig. Október 31-ikén öngyilkos lett. És..és ma van November 1. Ezért menekülök...

Sziasztok!!

 Ez az első történetem remélem tetszik❤️❤️❤️
Bocsi ez a rész kicsit rövid lett de mindjárt jön a következő!
Sok puszi!😘