Hello! Ez egy olyan történet amit lehet hogy láthattál máshol vagy legalábbis hasonlót , de szerettem volna én is egy ilyen kis "szerelmes" sztorit írni ami ezen alapul úgymond és persze Magyarul. Nem pontosan olyan a történet amire te számítasz miv...
-Szia! Te mit ülsz itt egyedül a fa alatt? -kérdezte egy vékony idegen hang. Nathan felnézett amikor éppen a csirkés szendvicsét egyedül eszegette ebéd szünet közben. -Csak eszek... Miért kérdezed ezt egy senkitől mint én..? -Hát kicsit megsajnáltalak amikor egyedül üldögéltél itt a magányos lombok alatt.. -Hogy érted hogy "üldögéltél"? -Úgy, hogy mostantól veled ebédelek! Nagyon elszomorított amikor azt láttam hogy egyedül vagy itt és igazából én sem ülök senkivel.. Szóval ha megengeded.. akkor esetleg ehetek veled? Nathan kicsit bepirult mivel még soha nem akartak barátkozni vele. -Hát hogy ha akarod akkor igen..-Nathan elnézett aztán vissza a vékony hangú kislányra.-Egyébként mi a neved? Nekem Nathan.. -Kayla! Örülök hogy megismerhetlek! A lány egy nagyon kedves mosolyt mutatott aztán leült Nathan mellé. -Szóval..Nathan? Hány éves vagy?-Kérdezte Kayla miközben kibontotta az ebédjét. -Nyolc.. És te? -Hét! Nathan és Kayla beszélgettek egy darabig.. -Hahahaha! Nathan te olyan vicces vagy! -Ez nem vicces! Hat éves voltam!-Pirult el Nathan amikor Kayla kinevette egy ciki történet miatt. -Na mindegy is.. Akarsz.. Barátok lenni..? Nem baj ha nem mivel majd a többiek cukkolni fognak hogy egy pár vagyunk vagy valami ilyesmi...-Kérdezte Kayla kicsit óvatosan. -Engem az egyáltalán nem érdekel. Nem tudják azt a fogalmat hogy "Fiú-lány barátság". -Hehe..Igen.. Nathan és Kayla egyszerűen elválaszthatatlanok lettek a következő napokban. Még az sem érdekelte őket hogy az osztálytársaik állandóan cukkolták. Mind a ketten érezték hogy semmi sem állhat közéjük..Mindig mindent együtt csináltak..de...egy nap Kayla szüleinek fontos dolguk volt egy másik városban a munkájuk miatt ezért elkellett költözniük. Amikor Nathan ezt megtudta, egy totál idegroncs volt. Nem tudta elhinni és azt hitte mi közbe a könnyeit folytogatta, hogy ez csak egy átverés és igazából nem mennek sehova.. de sajnos ez így igaz. -Kayla légyszíves ne menj el..könyörögve kérlek... Te voltál az egyetlen barátom.. Nem engedem hogy csak úgy elmenj!.. -..É-én tényleg nagyon sajnálom..- Kayla elkezdett sírni és szinte beleugrott Nathan kezébe.-Nagyon fogsz hiányozni.. -Kayla nekem is fogsz hiányozni hidd el.. -K..kérhetek tőled valamit?.. -Persze..de mit? -Soha ne felejts el..-Mondta Kayla ahogy a szíve összetört mivel csak annyit látott, hogy Nathan szeméből áradnak a könnycseppek. Szinte nem bírta látni Nathan-t sírni ezért inkább elszaladt és beleugrott az autóba. Bezárta az ajtót és integetett Nathan-nak...
*Kilenc évvel később* (Jelen)
-Szóval igen ennyi a történet..-Fejezte be Kayla a mesélést -Úristen! Ez annyira szomorú volt.. Mindjárt sírok!.. És az a Nathan fiú nagyon aranyos lehetett.!-Mondta Kayla legjobb barátja, Akira. -Az volt hát... -..O-M-G! Nem mondod!! Tetszett neked az a Nathan?! -Nem dehogy!.. -Aha persze.~
*Az iskola csengő reng*
-MENNEM KELL AKIRA!! Sziaa!!.. *Kayla letette a telefont* Kayla sietett és közben arra gondolt, hogy mi fog történni, ha az első napon elkésik az órájáról. Benyitott az osztályterembe és elhadart bocsánatok és lihegések közben vette észre hogy mindenki ránézett. -Elnézést a késésért én tényleg nem akartam... -Jaj nem baj édesem! Mindenkivel megesik. De persze többet ilyen ne forduljon elő!-Mondta Miss Melanie.-Gyerekek, ma egy új osztálytársatok lesz és újra bővül az osztály! Köszönjetek szépen Kaylának! -Hello... Kayla vagyok és..- -Úrsiten tudjuk!-Kiabálta valaki a hátsó padból. Kayla agyában az járt, hogy mégis mit képzel magáról de..mintha ismerős lenne a hangja..vagy csak hallucinál?.. -Ejnye! Elég legyen Nathan! Vagy megint büntetésben akarsz részesülni?-Mordult fel Miss Melanie. -De annyira hülye.. -Shhh!..Folytasd drágám. -Szóval Kayla vagyok, szeretek rajzolni és írni..- -Őszintén szólva ez kit érdekel?- Mondta ugyan az a hang. Mindenki hátra fordult és Nathan-t nézte, hogy fogja már be végre. -Jól van na! -Igazából csak ennyit akartam... Miss Melanie hova üljek? -Esetleg ülhetnél oda hátra Kylie és Nathan közé. -Rendben..! Kayla sietve ült le mivel nem szereti hogy ha sokan nézik egyszerre. -Rendben! Na szóval ma matematikával kezdünk..! -Pssztt! Lúzer..! -Mi van..? -Semmi hehe.. ... -Hagyj békén.. -Olyan vagy mint a többiek..U-N-A-L-M-A-S -Miért nem tudsz csöndben maradni? Gondolom azért mert te vagy az aki állandóan idegesít mindenkit. -Annyira.. mindegy.. Nathan kihúzta Kayla alól a székét, mit sem sejtve hogy még két órát kell majd bent maradnia az iskolában ezért a baromságért. -AAgh ezt meg mégis miért csináltad..? Mindenki hátra nézett és elkezdett nevetni Kaylán. -GYEREKEK! NATHAN, most azonnal menj fel az igazgatóiba! -Ja ja mindegy nekem, engem aztán nem érdekel. Nathan dühösen rohant ki a teremből egyenesen a harmadik emeletre. Azt gondolta magában, hogy ez csak annak a Kayla lánynak a hibája, pedig nagyon jól tudta hogy ő volt az aki zavarta az új osztálytársát. -Annyira megérdemelte!- ordította Nathan - Mégis miért kellett mellém ülnie? Most aztán jól megleszünk.. Miközben Nathan duzzogott magában, elgondolkozott azon is, hogy talán csak egy kicsit de mégis ismerős volt Kayla neki.. Talán egyszer már találkoztak....?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
