Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

10: Levelek

– Egy egész rohadt napunk ment rá, hogy az a kis mocsok feladatait megoldjuk – csapott az asztalra Olivia is, ami mintha valami végszó lett volna. A baglyok sokasága egyszerre röppent be az ablakon. Voltak köztük kicsik, nagyok, gyorsak, lassúak, percízek és ügyetlenebbek. Egyszerre kitört a káosz a Nagyteremben. Sok madár a szállítmányt a gazdájuk reggelijébe dobta, ilyen volt Avery bolond madara Tökfilkó is, akire ez a név ragad első óta. Nem véletlen, a barna kis bagoly mindig a legrosszabb dolgot találta el. Tavaly a Mardekáros fiú 1 méteres átváltoztatástan beadandóját áztatta el egy nagy adag narancslével, amit Avery egész vasárnap körmölt. Mondjuk legtöbbször csak a fejére szokta dobni a csomagokat, mint most is. Tökfilkó a Reggeli Próféta legújabb lapját és egy kisebb batyut ejtett a barátunk fejére, aki figyelmetlensége miatt most nem bírta kikerülni a szállítmányait.

– Hogy átkoználak el te szerencsétlen bagoly! Te, te hasznavehetetlen, barom! 5 év alatt nem tanultál meg célozni?! – kezdett el idegesen bökdösni a madarát, mire az megharapta az ujját. – Oh, hogy sülnél meg te dög!

Tökfilkó csak nyugodtan tovább szállt. A mai helyét az én vállamon találta meg, amiért egy gyengéd kis simításban részesítettem őt.

– Tökfilkó mindig öröm veled találkozni. Főleg, ha Averynek még csomagot is hozol – kacagtam fel a társaimmal együtt.

Nemsokára a baglyom, Héra is megérkezett, aki másik vállamon foglalt helyet, miközben irigykedve méregette a társát. A lábát kinyújtotta felém, amin 2 levél lógott, míg a Reggeli Próféta már mellettem hevert, amelyet a leszállásánál ejtett pontosan mellém.

– Van valami benne? – sandítottam Oliviára, miközben megjutalmaztam a madaramat egy-két darab bagolyfalatkával.

– Semmi érdekes – tette le az újságot. – Csak a szokásos unalmas dolgok. Az eltűntekről nem írnak egy cikkben sem.

Így október vége felé mindenkinek rá kellett jönnie, hogy ez volt az a hónap, amiben a legtöbben tűntek el titokzatos okokból vagy haltak meg a halálfalók által. Egyik gyógynövénytanon az egyik Hollóhátas diákot hívták ki, hogy közöljék vele, hogy a családját megölték a halálfalók, és hogy mostantól a nagynénje fogja nevelni. Hasonlóan járt két 6.-os Hugrabugos is egy hete, bár nekik már nem maradt, olyan családtagjuk, akik gondjukat tudta volna viselni. Ha jól hallottam az apjuk egyik jó barátja fogadta be a családja vesztett ikerpárt, akik még mindig nem tértek vissza az iskolába.

– Szinte már csoda – jegyezte meg a testvérem halkan. Tudtam, hogy Alice mindig is irtózott Voldemort és halálfalóinak tetteitől. A Mardekárosok tervében is csak azért volt benne, mert a szüleink sokkal nagyobb nyomást terheltek rá a nyáron és mellékesen én is benne voltam. Biztos voltam benne, hogy egyedül sose kezdett volna bele.

A testvérem felé küldtem egy megnyugtató pillantást, mire ő észrevétlenül elmosolyodott. Ezután figyelmemet a levelekre fordítottam. Az elsőt feltépve a kezembe került két levél. Egy nagyobb és egy kisebb.

,, Drága lányom !

Sajnálom, hogy csak most tudok neked írni. Tudod mostanság én és anyád is nagyon le vagyunk terhelve. Rengeteg dolgunk van és néha még aludni is elfelejtünk. De még is sok dolgot hallottunk rólatok. Az anyád szinte virult örömében, mikor megtudta, hogy hogy helyre raktátok az Olsen kölyköt. Ezentúl viszont gratulálok, hogy megtartottad a helyedet a Kviddics csapatban. Jó barátom Orion mesélt róla, hogy még nálam is jobban repültél a levegőben. Biztos vagyok benne, hogy ebben az évben a Mardekár fogja elhozni a Kviddics kupát. Ha kell ne félj varázsolni! Nem véletlen kaptad azt a varázspálca tokot, amely megvédi az eltöréstől a pálcádat, meg az a sok órát arról, hogyan is kell elátkozni az ellenfeleid seprűit úgy, hogy azt senki se vegye észre. Ha seprűd nem működik jól, akkor pedig nyugodtan írj egy levelet nekem és megkapod a legújabb Nimbuszt. Elismerem, hogy a testvérem szeret seprűket készíteni és lovagolni is rajtuk, de azt már nem nagyon, hogy tud is. Nem véletlen nevezte mindenki Faltörő Kosnak régen a Kviddics csapatban. Mondjuk úgy, hogy elég érdekesen játszott Marcus testvérem. Na de ne is foglalkozz ezzel! Ha bármi van a seprűddel írj és elintézem neked! Ezek mellett hallottam a két ház közötti vitáról, amelyben te is benne voltál. Elismerésem, hogy lebírtad győzni párbajban Fleamont Potter fiát, de vigyázz magadra! Nem szeretnék még megölni egyetlen Griffendéles fiút sem, mert bántani merte a lányomat. Alice így is kikészült, mikor te a gyengélkedőn voltál, úgyhogy vigyázz magadra! Nem is tartalak fel tovább lányom. Remélem jól telik a napod a Roxfortban Alice-szel!