A life that everyone would envy

Egy új szereplő érkezik

-Fáradt vagyoooook!!! - hajította Mina a táskáját a mellettem lévő székre.
-Kedd van - egy szó nem sok de annál többet jelenthet. A kedd a legnehezebb nap, de még ha nem is lenne az is a legjobban utálnánk, tekintve hogy ma minden gyűlölt tanárral van óránk. Hát ez van.
Mina felsóhajt, szokásához híven a lehető legdrámaibban. Hát mondjuk drámakörös.
-Oh, Istenem, miért valál oly kegyetlen hogy e szegény napot ily siralmas sorsa ítéld? Nem mellesleg a vállamat is.
-Oke, ennyi elég is volt - toppant be Daichi is. Intettünk egymásnak. - Ha tényleg olyan fáradt vagy akkor leülsz és nem nyilatkoztatod ki ilyen módon.
-És azt te mégis miből gondolod hogy ezt megmondhatod nekem?- próbált visszavágni Mina, de ez sosem volt az erőssége. Egyszerűen ő nem így fejezi ki magát. Bármikor felmond neked egy Shakespeare-t, de ha magának kell kitalálni a szövegét, elakad.
-Talán nem akarsz leülni?- kérdezem én is.
-De - felelte ő durcázva és leült.
Ekkor csengettek. Daichi lepakolt mögénk, miközben a következő óra felől érdeklődött.
-Tesi lesz - mondtuk egyszerre Minával. Majd Daichival együtt hárman nyögtünk fel.
-Na mivan nyomorékok, nem gondoltam volna hogy ilyen boldogan várjátok a tesit - mondta Michio, és összeröhögött a hűséges kutyáival.
- Igen, ugrálunk örömükben mint láthatod - szólt Daichi.
-Ja, leginkább a kezünk a ronda arcod felé - tettem hozzá. Az évek során kialakult ez az ösztönös reakció, én keresem a támadó fél szavaiban az ellene fordíthatót, ha pedig nem találom, vagy nem elég jó, Daichi előkészíti a terepet nekem. Minát is így védtük meg a Kutyáktól amikor új tanulóként zaklatták. Michioval elég rég vagyunk rosszban. Régen padtársak voltunk, tehát ha jóban nem is, de beszélő viszonyban voltunk. Ez megváltozott. Nem tudom mikor és mi romlott el, de valamiért soha többet nem szólt hozzám igazán. Csak gúnyos megjegyzéseket téve. Nem utálom. Nem is tudnám, akármit tett. De nem fogom elfelejteni amiket mondott. Tudom hogy abszurd, de igazából imponál. Nem annyira maga a személy mint inkább az elhivatottsága és a kitartása. Nem bántam volna ha a dolgok másképp alakulnak és esetleg barátok lennénk, vagy legalább továbbra is beszélő viszonyban lennénk. Ebbe most inkább nem megyek bele, majd a story során kiderül. Most indulunk az öltözőbe.

Megpróbáltam úgy írni mintha céljaim is lennének a könyvemmel, és rájöttem hogy van is. AyunaVampire! Emlékszel mit írt Zenneko amire a válaszod az volt, hogy ezzel végképp megöltél? Nos, arra a kérdéses kijelentésre ezzel a FEJEZETTEL szeretnék válaszolni. Ugyanis Michio későbbi szerepét nem képzelem bele abba a személybe akiről mintáztam. Remélem megérted az üzenetem! Kedves olvasók! (Ha vagytok) Realizáltam hogy ez a fejezet is eseménytelen volt igazából, csak jött egy új szereplő. De remélhetem e hogy ez nem tántorított el titeket kis irományom olvasásától? Imádkozom különleges isteneimhez hogy tetszen nektek!