Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

5.rész

Magamra zártam az ajtót. Nem tudom, hogy gondoltam én ezt egyáltalán. Miért mondtam ezt? Egy idegen férfinek ráadásul. Most biztos valami könnyűvérű csitrinek tart. Ekkor, hirtelen csöngetnek, kiszakítva engem a gondolataimból.
-Ki az ilyenkor?- sejtelmem se volt ki az. Kinyitom az ajtót és ott állt Chris.
-Helló!- köszön- Miért rohantál be? Szerintem nem mondtál semmi rosszat.- tényleg így gondolná vagy csak kedves akar lenni?
-Szia! Biztos? Mert én elég cikinek és nyomulósnak hiszem. Én tényleg nem akartam. Sajnálom!
-Ugyan! Nem kell szabadkoznod! Egyébként nem mondtál volna baromságot, ha ismernénk egymást. De mivel még annyira nem, így furán hangzott.
-Akkor ebben az esetben lenne kedved beszélgetni? Gyere be nyugodtan!
-Még szép!- ez jól esett. Bár még magam sem tudom miért hívtam be. Végülis munkatársak vagyunk. Valamilyen szinten ismernünk kell egymást.
-Gyönyörű ez a ház! Nem csak kívülről, hanem belülről is. -dícsérte meg Chris a házam.
-Oh, köszönöm szépen. Első látásra beleszerettem ebbe a házba amikor keresgéltem magamnak.
-Úgy tűnik nem csak ruhák terén remek az ízlésed!
-Jajj, belepirulok ebbe a sok bókba.- kínomban elnevettem magam.
-Én ezeket teljesen komolyan gondolom.
-Tényleg?
-Persze. Egy ilyen fantasztikus nő megérdemli.- a szavai nagyon jól esnek.
-Nagyon köszönöm. Tudod már rég nem mondtak nekem ilyeneket. Na de mindegy is. Gyere, üljünk le a kanapéra.
Leültünk a kanapéra és ekkor megszólaltam:
-Kérsz inni valamit? Van víz, narancslé vagy esetleg vörösbor?
-Válassz te!
-Akkor ebben az esetben én a borra szavazok. Ha nem akarsz hazamenni.
-Nem terveztem.- és rámkacsintott.
-Jó, jó, de előre szólok csak beszélgetünk, aztán alvás és reggel beviszel dolgozni!- egyszerűen letisztáztam vele még az elején.
-Persze, nyugi.- megnyugodtam valamilyen szinten. Bár mitől kéne tartanom?
Már egy ideje iszogattunk és beszélgettünk. Az üveg már kezdett kiürülni, az alkohol a fejembe szállni és egyre érdekesebb témák jöttek fel.
-Van barátnőd?- kérdeztem meg bátran. Igen az alkohol némi bátorságot adott.
-Nincs! Ezzel az a baj, hogy nem lenne rá időm. Sokat forgatok. Bár ha belegondolok, akkor most lenne rá időm, mert nem vállaltam filmszereplést. Neked van barátod?
-Dehogyis!- kezdtem nevetni. -Amióta James elhagyott nincs szerencsém férfiak terén. Amikor találok valaki elfogadhatót mindig elbaltázom. Ilyen az én életem.
-Ezt nehéz pedig elhinni, mert te egy gyönyörű nő vagy! Minden férfit megigézel. Legalábbis engem biztosan.- az utolsó mondatát nagyon halkan mondta és alig értettem.
-Elolvadok a sok bókodtól, de mit mondtál utoljára?
-Semmi fontosat. Hagyjuk. Nem nézünk valami filmet?
-De, nézhetünk.- gyors témaváltás.- Mit szeretnél? Vagy keressek valamit a TV-ben?
-A TV is jó, de amelyiket szeretnéd.
-Hát jó, akkor keresek valamit.
Végül a Grease-t találtuk mindketten jónak.
-Én annyira imádom ezt a filmet! John Travolta amúgyis az egyik kedvenc színészem.- kezdtem áradozni a filmről.
-Én is szeretem!
Egy ideig néztük a filmet én meg bealudtam. Reggel arra kelek fel, hogy Chris ölében fekszem. Ő még alszik. Feje az egyik kezén a kanapé támláján pihen. Úgy tűnik egyszerre aludhattunk el. Aztán kicsit körbe nézek és látom, hogy kezeink össze vannak kulcsolva. Elmosolyodtam magunkon. Amint elkezdtem mocorogni Chris is felébredt. Basszus, ezt nem akartam!
-Jó reggelt!- köszönt reggeli rekedtes hangján. Édes nagyon.
-Neked is!- válaszolom vissza. Aztán ő is észrevette a kezünket.
-Oh, bocsánat!- és próbálta elhúzni a kezét, de én visszahúztam.
-Semmi baj! Ezért nem kell bocsánatot kérned.- mosolygok rá. Az édes szemezésünkből a telefonom csengőhangja rángatott ki.
-Elnézést! Ezt fel kell vennem.- álltam fel, hogy elmenjek a telefonomért, de a fejfájás belehasított a fejembe és felszisszentem- Uh, basszus, kéne valami gyógyszer is.
-Hozok neked, ha elmondod hol van.- ajánlja fel Chris.
-Azt megköszönném. Ott van a konyhában a mosogató feletti szekrényben.- azzal a lendülettel pedig felvettem a telefonom.
-Háló, Doreen?
-Igen, tessék? Scott te vagy az?
-Igen, képzeld! Hol az istenben vagy? Lassan 12 óra.
-Hogy mennyi?- gyorsan ránéztem a fali órámra. - Bakker! Ne haragudj. Elaludtunk.
-Elaludtatok? Mégis kivel vagy?- oh bakker, de korán van nekem. Hogy mondhattam többesszámban?
-Senkivel csak most keltem! Nyelvbotlás. - mentsük ami menthető ugye?
-Ja, persze. Remélem nem az öcsémmel vagy, mert ő sincs bent.- lefagytam.
-Öhm, sietek! Szia!
-Rendben! Szia!