Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡30♡

Benyitottam és beengedtem őt is.

Leültem a fotelbe neki pedig intettem, hogy üljön az ágyamra.

- Miről szerettél volna beszélni? -kérdeztem halkan.

Mi a fene van a hangommal ilyenkor?

- Szerettem volna elmondani, hogy ki vagyok és hogy hogyan ismerkedtünk meg. -mondta mire és csak csöndbe bólintottam egyet.

- Mi körülbelül egy hete találkoztunk először a születésnapodon. Azt hiszem kedden. -mondta, mire én megilletődtem.

Csak azóta ismerjük egymást?

- Igazából eleinte nagyon bunkó voltam veled, mert nem akartam, hogy közel kerülj hozzám... -mondta mire én értetlenül néztem rá.

Egyrészt, ez az emlékeim szerint ez nem jött össze...

Másrészt, miért akarta ezt?

- Miért voltál velem bunkó ezen kívül? -kérdeztem, mert sejtettem, hogy nem csak ez van a háttérben.

- Én nem vagyok olyan ártatlan, mint amilyennek hiszel, Lina! -mondta sóhajtotva.

- Ahol téged most megtaláltunk, azt a szervezetet úgy hívják, hogy HYDRA. Sok rossz dolgot tettek mindenkivel. Köztük velem is...- mondta a szemembe nézve.

Egyre kíváncsibb vagyok...

- Ez az egész még 1945-ben kezdődött. -mondta mire nekem kidülledt a szemem.

Hogy mikor?

- 1945-ben Stevevel barátok voltunk, egészen kicsi korunk óta. Ekkor együtt szálltunk szembe a HYDRA-val. Viszont az egyik akción én kizuhantam egy vonatból. Aztán a HYDRA megtalált. Tőlük kaptam ezt a kis apróságot... -mutatott a kezére, ami nekem csak most tűnt fel, hogy fémből van.

De akkor Steve is egy őskövület?

Jó tudni...

- Kimosták az agyamat így elfelejtettem Steve-et, az egész életemet...mindent.

Velem is ezt tették volna?

- Igen. Valószínűleg hasonlóan jártak el nálad is. Lina, annyira sajnálom, hogy nem mentünk hamarabb érted... -hajtotta le a fejét.

Felálltam a fotelből és leültem mellé majd megsimogattam a vállát, ezzel tudatva vele, hogy ne hibáztassa magát emiatt.

Folytatta is tovább én pedig csöndben figyeltem tovább.

- Miután kitörölték az emlékeimet, katonát csináltak belőlem. Folyton újraindítottak. Kiképeztek engem ölésre. Arra kényszerítettek, hogy embereket öljek Lina! -nézett rám könnyes szemekkel.

Oh istenem, de szörnyű lehetett...

- A mai napig emlékszem az összes arcra...az összes könnyes szemre és folyton hallom a sikolyokat a fülembe. Hidegvérrel megöltem őket! Egy szörnyeteg vagyok... -szorította össze a szemét és az arcát a tenyerébe temette.