Hello-hello! :) Végre rászántam magam ennek a kis "helyzetjelentésnek" a megírására.
Aki követ és olvassa is a sztorijaimat, az bizonyára észrevehette, hogy már egy jó ideje nem volt új rész. Semelyik történetemnél sem. És ezért szeretnék elnézést kérni, valamint magyarázattal szolgálni.
Nem tervezem abbahagyni az írást, szeretném folytatni, befejezni, amibe belekezdtem. Nem tervezem dobni a sztorikat. Pusztán idő kell...
Sajnos az elmúlt időszakban vettem észre, hogy nagyon köpve-nyelősen megy az írás. Nem tudok koncentrálni, nem jönnek a gondolatok. Pocsék munkák kerülnek ki a kezem alól, a publikálásukat meg sem kockáztatom xD
Az az igazság, hogy a karanténnak hála ilyen fél-depressziós állapotban lebegek. A vírus teljesen rányomta a bélyegét a végzős évemre. Bizakodva vártam, hogy őszi szünet után visszamehessek a kollégiumba. Aztán félévkor. Majd márciusban. Azóta is itthon ülök, teljesen begolyózva, nulla szocializációval, mert persze, hogy a legközelebbi barátom is 35 km-re lakik tőlem :') Egész nap a laptop előtt ülök, már ránézni is alig bírok, nemhogy megnyitni egy Word dokumentumot, hogy írni kezdjek. Konkrétan úgy érzem, nincs energiám semmihez, egész nap fekszem az ágyban és nem csinálok semmit.
Már lassan kezdek belenyugodni a helyzetembe, már várom, hogy vége legyen az egésznek (iskola főképp). Nem tudom, mikor következik be az "újjászületésem", de már egyre pozitívabban állok a helyzethez, már látom a fényt lassan közeledni.
Addig is kis türelmet kérek.
Napi szinten online vagyok, aki keres megtalál. Ezt a kis monológot pedig nem terveztem minden egyes könyvembe leírni, remélem, mindenkihez eljut :)
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, és kitartást annak, aki hasonlóképpen szenved!
