Magamról:

Édesanyám már óvodás koromban megtanított olvasni, azóta sem telik el úgy nap, hogy ne vennék könyvet a kezembe. Az olvasás iránti rajongásom oda vezetett, hogy egészen korán megpróbáltam én is a gondolataimat papírra vetni: az általános iskolában kézről kézre adták az osztálytársaim a spirálfüzetbe írt történeteimet, verseimet. Középiskolában, majd az egyetemi évek alatt ez a szenvedély alábbhagyott. Jogi tanulmányaim során találkoztam a római jog világával, ami teljesen magával ragadott.  Ez az érdeklődés megmaradt akkor is, amikor a gyermeknevelés mellett újra elkezdett foglalkoztatni az írás gondolata. A római jog szeretete érezhető első könyvemben is.

A könyvről:

Szombathelyi lakosként - valamint az ókori római történelem és jog szerelmeseként -, úgy véltem, egy regényben mutatom meg az embereknek városom római kori szépségét. Mielőtt nekiálltam a történet megformálásának, számos írástechnikai képzésen vettem részt. Sokat segített a hihetőség fenntartásában, hogy az írás során számos olyan embert ismerkedhettem meg, akik a számomra ismeretlen területeken segítettek kiigazodni tanácsaikkal, iránymutatásaikkal. 

Két dologban biztos voltam, mielőtt nekiálltam: határtalan türelem és rengeteg alázat kell ahhoz, hogy hűen, a tények alapulvételével, mégis élvezhető regény formájában tudjam visszaadni ennek a varázslatos kornak a hangulatát, így hosszú éveket és temérdek energiát fektettem úgy a forrásgyűjtésbe, mint a kézirat véglegessé formálásába. 

Remélem, hogy mindezek visszatükröződnek a „Bíborfelhők Savaria felett" című könyvemben. Kívánom, hogy olyan élvezettel olvassák ezt a valós alapokon nyugvó, IV. századi történetet, mint amilyennel én írtam minden egyes sorát!