Kedves követőim! Visszaolvastam a történeteim nagy részéhez kapott hozzászólásokat, és nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy nagyon köszönöm, amiért itt vagytok, és ilyen kedves szavakkal biztattok engem. <3 <3 <3 Néha megfeledkezem, mennyi ember áll mögöttem, ezért is kellene gyakrabban bogarásznom a hozzászólásokat. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor is nagyon rágörcsöltem arra, mennyien olvasnak, mennyi reakciót kapok. Tudom, ezzel nem érdemes foglalkozni, de valóban így volt. Aztán kórházba kerültem és minden megváltozott, többek közt az értékrendem is. Azóta sokkal lazábban kezelem, és csak most, miután egy csokorba elolvastam a hozzászólásokat, hogy végig itt voltatok nekem, csupán a 100k+-os történetek vezettek tévútra, hogy nem jó, amit csinálok. Most már megértettem, és nektek is nagy szerepetek van ebben, szóval még egyszer köszönöm, hogy itt vagytok. <3
Btw, a Vétkezők ideje 20. fejezetét írom jelenleg és óriási erőt adtak az utóbbi percek. :)