HaruAmadare

Mo dao zu shi 
          	Hello! Egy kicsit kérdezősködnék Tőletek: mi a véleményetek a Mo dao zu shiról? Nekem személy szerint a kedvencem lett igen gyorsan, a négy kötet regényt egy hét alatt elolvastam. Van olyan, aki esetleg olvasta a Heaven's Official Blessinget is? A Mo dao zu shihoz képest milyen?

HaruAmadare

@KalexaP
          	  Teljesen igazad van! :)) 
          	  
          	  Őszintén szólva, valahogy nagyon könnyen tudtam azonosulni Lan Zhannal. Lehet, mert régebben hasonló volt a személyiségem, mint az övé. Ezért bármi történt a könyvben, amikor Wei Ying nem értette, mi történik körülöttem, én magamban mindig nevettem. Lan Zhan egyik legnagyobb erénye szerintem az, hogy elég bátor volt ahhoz, hogy a szerelme után menjen. Akkor is az, ha az az egész társadalommal való szembenállást jelentette. 
          	  
          	  A The Untamed még komplexebbé tette a történetet, annyira szeretem őket, hogy az lassan már elviselhetetlen. Most meg jön a donghua 3. évada, oh my dear! :3 
          	  
          	  Egyébként nekem Lan Xichen a sweetheartom. Elképesztőnek találom azt a naiv, jószívű emebert. Igazi homo moralis, aki mindig figyelembe veszi a körülötte lévők érzéseit, aki mindig meg akarja védeni az embereket. Olyan tragikus, ami Jin Guangyaóval és vele történt. :c
Reply

KalexaP

@HaruAmadare Sajnos semmi sem lehet tökéletes, ez igaz a Mo Dao Zu Shira is. Bár még mindig jobb, ha ilyen kisebb dolgokban akad hiba, mint hogy logikai bukfencekbe ütközzünk minden második fejezetben.
          	  
          	  Lan Zhan eleve egy komplex személyiség, számomra egyáltalán nem érződött úgy, hogy túlságosan a főszereplő köré lenne építve a karaktere. Persze meglátszik rajta a neveltetés; egy ilyen szabályokhoz kötött családban nem igazán talál semmi érdekeset az ember, csoda, hogy ennyire lefoglalja a Wei Ying iránt érzett szerelme? Meg ugyebár Wei Ying... Nem is tudom kit kellene jobban irigyelnem ilyen tekintetben, megérdemlik egymást, főleg azután a sok szenvedés után... 
          	  
          	  Az első regényről szólva, igen, elég konkrét a köztük lévő kapcsolat, ők is összeházasodnak az egyik extrában. *v*
Reply

HaruAmadare

@KalexaP 
          	  Szeretem a kisregényeket, és nagyon örülök annak, hogy írtál. Mo Xiang Tong Xiu munkáiba mostanra én is teljesen beleszerettem. A Mo Dao Zu Shinál először kicsit elcsodálkoztam, mert valahogy a regény szövege túlságosan hétköznapi nyelvezetű volt. Nem olvastam vagy két éve szórakoztató irodalmat, és a sok szépirodalmi műhöz képest furcsa volt ez nekem. VIszont magát a történetet őszintén élveztem, rajongok érte. Az anime zseniális volt szintén, bár a kezdeti időugrások nehezen követhetőek. Később olvastam a regényt, akkor már nem volt gond a kronológiai bukfencekkel. Nekem ezidáig a Mo dao zu shi a kedvenc a történetet nézve. Wei Ying tragikus története és Lan Zhan kitartó szerelme is példás. KIjelentettem, hogy Lan ZHan szívem csücske, azonban most egy kicsit elgondolkoztam a megítélésén. Valahogy nem teljes. Wei Ying sokkalta színesebb egyéniség, és Lan Zhan személyiségjegyei szinte már túlságosan is redukáltak a Wei Ying iránt érzett szerelemre. De ez csak egy pillanatnyi benyomásom.
          	  A Heaven's Official Blessingről: köszönöm a könyvajánlást! Őszintén szólva érettségi előtt nem igazán lesz időm már olvasni, viszont várom a nyarat, hogy a Művelt Nép Könyvkiadó megjelentesse a magyar fordítást. Annyira varázslatos, hogy végre van egy könyvkiadó, amelyik ilyen gyöngyszemekkel is foglalkozni mer. Ahogy elnéztem, egy híres japán regény is jön jövőre, ami most teljesen feldobta a hangulatomat.
          	  Az írónő első alkotásáról néztem YouTube-on videókat. Shizun és Binghe tündériek. A nagy kérdés számomra csak az, hogy vajon ők is eljutnak-e a házasságig, mint Wei Ying és Lan ZHan, avagy ők megmaradnak egy halovány shounen ai fokán?
Reply

HaruAmadare

Mo dao zu shi 
          Hello! Egy kicsit kérdezősködnék Tőletek: mi a véleményetek a Mo dao zu shiról? Nekem személy szerint a kedvencem lett igen gyorsan, a négy kötet regényt egy hét alatt elolvastam. Van olyan, aki esetleg olvasta a Heaven's Official Blessinget is? A Mo dao zu shihoz képest milyen?

HaruAmadare

@KalexaP
            Teljesen igazad van! :)) 
            
            Őszintén szólva, valahogy nagyon könnyen tudtam azonosulni Lan Zhannal. Lehet, mert régebben hasonló volt a személyiségem, mint az övé. Ezért bármi történt a könyvben, amikor Wei Ying nem értette, mi történik körülöttem, én magamban mindig nevettem. Lan Zhan egyik legnagyobb erénye szerintem az, hogy elég bátor volt ahhoz, hogy a szerelme után menjen. Akkor is az, ha az az egész társadalommal való szembenállást jelentette. 
            
            A The Untamed még komplexebbé tette a történetet, annyira szeretem őket, hogy az lassan már elviselhetetlen. Most meg jön a donghua 3. évada, oh my dear! :3 
            
            Egyébként nekem Lan Xichen a sweetheartom. Elképesztőnek találom azt a naiv, jószívű emebert. Igazi homo moralis, aki mindig figyelembe veszi a körülötte lévők érzéseit, aki mindig meg akarja védeni az embereket. Olyan tragikus, ami Jin Guangyaóval és vele történt. :c
Reply

KalexaP

@HaruAmadare Sajnos semmi sem lehet tökéletes, ez igaz a Mo Dao Zu Shira is. Bár még mindig jobb, ha ilyen kisebb dolgokban akad hiba, mint hogy logikai bukfencekbe ütközzünk minden második fejezetben.
            
            Lan Zhan eleve egy komplex személyiség, számomra egyáltalán nem érződött úgy, hogy túlságosan a főszereplő köré lenne építve a karaktere. Persze meglátszik rajta a neveltetés; egy ilyen szabályokhoz kötött családban nem igazán talál semmi érdekeset az ember, csoda, hogy ennyire lefoglalja a Wei Ying iránt érzett szerelme? Meg ugyebár Wei Ying... Nem is tudom kit kellene jobban irigyelnem ilyen tekintetben, megérdemlik egymást, főleg azután a sok szenvedés után... 
            
            Az első regényről szólva, igen, elég konkrét a köztük lévő kapcsolat, ők is összeházasodnak az egyik extrában. *v*
Reply

HaruAmadare

@KalexaP 
            Szeretem a kisregényeket, és nagyon örülök annak, hogy írtál. Mo Xiang Tong Xiu munkáiba mostanra én is teljesen beleszerettem. A Mo Dao Zu Shinál először kicsit elcsodálkoztam, mert valahogy a regény szövege túlságosan hétköznapi nyelvezetű volt. Nem olvastam vagy két éve szórakoztató irodalmat, és a sok szépirodalmi műhöz képest furcsa volt ez nekem. VIszont magát a történetet őszintén élveztem, rajongok érte. Az anime zseniális volt szintén, bár a kezdeti időugrások nehezen követhetőek. Később olvastam a regényt, akkor már nem volt gond a kronológiai bukfencekkel. Nekem ezidáig a Mo dao zu shi a kedvenc a történetet nézve. Wei Ying tragikus története és Lan Zhan kitartó szerelme is példás. KIjelentettem, hogy Lan ZHan szívem csücske, azonban most egy kicsit elgondolkoztam a megítélésén. Valahogy nem teljes. Wei Ying sokkalta színesebb egyéniség, és Lan Zhan személyiségjegyei szinte már túlságosan is redukáltak a Wei Ying iránt érzett szerelemre. De ez csak egy pillanatnyi benyomásom.
            A Heaven's Official Blessingről: köszönöm a könyvajánlást! Őszintén szólva érettségi előtt nem igazán lesz időm már olvasni, viszont várom a nyarat, hogy a Művelt Nép Könyvkiadó megjelentesse a magyar fordítást. Annyira varázslatos, hogy végre van egy könyvkiadó, amelyik ilyen gyöngyszemekkel is foglalkozni mer. Ahogy elnéztem, egy híres japán regény is jön jövőre, ami most teljesen feldobta a hangulatomat.
            Az írónő első alkotásáról néztem YouTube-on videókat. Shizun és Binghe tündériek. A nagy kérdés számomra csak az, hogy vajon ők is eljutnak-e a házasságig, mint Wei Ying és Lan ZHan, avagy ők megmaradnak egy halovány shounen ai fokán?
Reply

HaruAmadare

https://www.wattpad.com/928214032-a-medence-sz%C3%A9l%C3%A9n-%C3%BCltem
          
          Szervusztok! Mostanában az életemből sajnos eléggé keveset töltöttem idefent, az írói - analizáló buddhista magaslaton, de egy körbetekintésre gyorsan felugrottam. Elnézést kérek, amiért megint felszívódtam! Ha érdekel bárkit is, ebben a virtuális naplóbejegyzésben megtalálja, mostanában mik agasztanak, minek örülök, milyen kérdések kavarognak a fejemben - van belőlük bőven.
          Remélem, hogy mindenkinek csodaszép a nyár, teljen jól és tartson sokáig, lehetőleg koronavírustól mentesen.
          Love, etc.: Haru

HaruAmadare

KAFKA A TENGERPARTON - olvasta közületek bárki? ha igen, Ti is gondolkodtatok azon, hogy amikor a tanárnő álmában a háborúba vonuló férjével szexel és utána már tudja, hogy a férje meg fog halni/ máris meghalt a háborúban, akkor az azért is lehet, mert már úgy érzi, megélték (akár álmában is a gátlások nélküli teljességet) az életet teljesen, megélték azt, amit meg lehetett... Van, aki hasonló következtetésre jutott? 

zombiromanc

"A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant, meggondolt munkával összevarrja az összes érzékeit. A szeretet és őrület összes formáját; megkeresi önmagát, kimer magából minden mérget, és csak azok sűrített lényegét tartja meg magának. Így érkezik el az ismeretlenhez."
          
          Jean Nicolas Arthur Rimbaud
          
          
          ezt itthagyom Neked, mert eszembe juttatott, mikor rátaláltam.
          remélem, szép napokat tudhatsz hátad mögött, és sokat mosolyogtál az utóbbi időben.
          with all my love and respect;
          
          Lara

HaruAmadare

@zombiromanc
            Őszintén, nekem Verlaine impresszionizmusa jobban tetszik, valahogy lágyabb. A képei érzékletesek, szépek és gyengédek. De ha azt kellene eldönteni, melyikőjük ért el a parnasszus csúcsára, akkor gondolkodás nélkül Rimbaud lenne a válaszom. 
Reply

zombiromanc

@HaruAmadare
            Rimbaud verseit furcsának tartottam, de pont ebből nyerték (legalábbis számomra) a szépségüket. Olyan képeket jelenített meg, amikre más nem volt és nem is lesz képes.
            Teljes napfogyatkozás, igen. Többször megnéztem már (Leonardo azért pozitív irányba taszigálja a mércén), de mindig összetörte kissé a szívem. Költőisége vitathatatlan, szépnek viszont a legnaívabb ember sem nevezhetné azt a viharos kapcsolatot...
Reply

HaruAmadare

@zombiromanc
            jaj, Rimbaud! :3
            Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám. Ez most igazán jól esett. 
            Pár héttel ezelőtt éppen Rimbaud volt a téma magyaron. A Tanár úr meg akarta nézetni a Teljes holdfogyatkozást (vagy napfogyatkozást?), de én képtelen voltam rávenni magam. Egyszer már láttam azt a filmet, s BL-rajongásom ide vagy oda, Rimbaud és Verlaine nekem túl toxikus volt. Viszont az ifjú Leonardo alakítása zseniális volt már akkor is. *-*
Reply

HaruAmadare

he said, "if you're going to try, go all the way". I'll be honest this time: I am afraid. I have this overwhelming fear of my own dreams and goals, and it seems I can't do anything against it. Maybe I am not able to accept the things I want to achieve. I don't want to sacrifice anything in order to fulfil these dreams. How cruel, that we can't have this whole world. We can't have everything, can we?

csengesztenye

@HaruAmadare
            We can have nothing and that is almost the same thing. 
Reply

HaruAmadare

van itt bárki, aki olvasott Sakaguchit és interpretálná nekem, hogy mit jelent a cseresznyefaerdőban a feleségdémon? hálás lennék neki! eszmecsere? somebody?

HaruAmadare

Heyhoo, ki szereti Baudelaire-t?
          Idén februárban készítettek a németek A táncoló kígyóból egy 4 perces produkciót. Személy szerint,  én ki nem állhatom a kígyókat, de a napokban sokat gondolkozom Ichimaru Gin szavain, hogy "ha holnap kígyóvá változnál, és embereket kezdenél felfalni, majd ugyanazzal a szájjal, mellyel embereket ettél, azt mondanád, szeretlek, képes volnék-e azt mondani, én is szeretlek, úgy, ahogyan azt ma teszem?" A válasz egyértelmű: nem. Valami megváltozna. A szerelmem szinte biztosan megrendülne. Sajnálnám magam és a kígyót is.
          No de, Baudelaire nem kérdez ilyeneket, helyette csak így szól a kedveséhez:
          
          "Lomha lépted lágy ütemre ring
          Szépen, szabadon,
          Mintha bűvölt kígyó tánca ing
          A varázsboton."
          
          "S mint patak, ha zordon gleccserek
          Olvadtán dagad,
          Inyed nedve bőven megered
          S elönti fogad,
          
          Ritka nektár nékem az, bizony
          Fanyar, büszke bor,
          Olvadt menny! s szívembe, míg iszom,
          Csillagot sodor!"
          
          Hallgassátok meg, szerintem csodaszép és egyedülálló produkció:
          https://www.youtube.com/watch?v=5Xm2vm3hiQA
          
          Becsülöm legalább annyira, mint a bukowski-s narrációkat. :3

HaruAmadare

representation [Google Translater]: 
          
          "Káposzta és Stockton közelében vagyok a keskeny kabinetvilágításom."
          
          hát igen, bár a legutóbbi Káposzta, amit láttam, macska képében jelent meg Genki Kawamura könyvében. Never mind.