Me and The Devil I.

BEFEJEZETT!

„A pokol néha nem ott kezdődik, ahol a szabadság. Sokszor ott, ahol egy új életet kínálnak mosolyogva."

Delany Morton gyerekkora óta az ördöggel álmodik.
Nem látja az arcát. Nincsenek vonásai, csak sötétség. Egy jelenlét, ami túl közel van ahhoz, hogy ne érezze, de túl távoli ahhoz, hogy megértse. Egy hang, ami nem a fülébe szól, hanem a csontjai közé. Egy kapu, ami minden éjjel megnyílik előtte - és egy árny, ami minden éjjel hívja.

Delany sosem tudta, miért pont ő.
Miért az ő álmai lettek a pokol küszöbei. Miért követi ez az alak, éveken, városokon, embereken keresztül. Mi benne az, ami érdemes volt egy örök figyelemre?

Sokszor kérdezte magától.
Aztán egy nap már nem kérdezett semmit.

Egy orvosi beszélgetés. Egy halk mondat.
Halálos diagnózis. Kevesebb mint egy év.
A világ Delany számára hirtelen túl kicsi, túl gyors, túl éles lett.

És valami a mélyben végre megmozdult.
Nem félelem. Nem kétségbeesés.
Döntés.

Tudta, kit kell felkeresnie.
Nem kellett gondolkodnia.
Nem kellett mérlegelnie.
A kapu már nyitva volt.

De vajon okos dolog alkut kötni az ördöggel... azzal, aki gyerekkora óta nem hagyja aludni?

Alkuknak mindig ára van.
És ez a mostani...
sem kivétel.