| RACHEL |
Esre kilenc órakkor végeztem a cégnél. Már a villanyt is lekapcsoltam az irodámban, mégis úgy éreztem, hogy elvagyok csúszva a papírmunkával. Oldalra fogtam a vállig érő a hajam és megsimítottam a nyakam. Muszáj pihennem. Fizikailag fáradt és terhelt voltam. Mégis ha Ethanre gondolok azonnal kipattan a szememből az álmosság és hevesebben ver a szívem. Ethan viselkedése gyökeresen megváltozott. Egy hét sem telt el a kibékülésünk óta, mégis azt érzem, hogy mind magatartásilag, mind személyiségileg változott. Egy igazi úriember lett belőle. Egy olyan férfi aki alázattal néz mindenkire. Ethan különleges férfi. Nem tudom, hogy az évek alatt változott - e. Azt sem tudom, hogy ezt a változást mi váltotta ki belőle. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem a régi Ethanbe vagyok szerelmes. Ezt pedig nem bántam. Az évek alatt én is változtam. Megtanultam nélküle élni. Még akkor is ha ez fájt. Megtanultam a szerelmem nélkül várni a reggelt.
A magassarkúm tompa kopogása visszhangzott az üres folyosón. Az irodaszobák ajtaja már zárva volt. Csupán a folyosón hevertek szemetes zsákok és a felmosórudak. Némán kikerültem őket és a porta felé igyekeztem. A hatalmas üvegajtón keresztűl láttam, hogy kint hatalmas pelyhekben esik a hó. Varázslatos volt. Felhúztam a kabátom cipzárját. Ethan ekkor sétált felém. Mint én, ő is meglepődött. Megtorpant és oldalra biccentette a fejét. Ekkor elmosolyodott és hozzám lépett.
- Papír munkák? - szemét összehúzta és csókot kért tőlem. Belebizseregtem az érintésébe. A keze a lapockámról a derekamra csúszott. Az ujjait erőteljesebben nyomta hozzám, az ajka közt a nyelvét a számba csúsztatta. A testemet a testéhez nyomtam. Csábítottam őt. Azonnal reagált. A száját beharapva hajolt el és engedett előre.
- Úgy érzem, hogy elvagyok csúszva. Mindent megteszek...de mintha semmi látszata nem lenne - sóhajtva léptem ki a fotocellás ajtón, majd fordultam vele szembe. Ethan nem látta de megvizsgáltam őt. Tényleg ennyire más lenne? Fekete haját elegánsan hátra lakkozva hordta. Halvány borostája fazonra volt borotválva, még a szemöldökét is formázva hordta. Minden szemszögből egy gazdag udvarias férfi állt elöttem. Térdig érő szürke kabátot viselt és barna kockás sálat. Az arcát enyhén kicsípte a hideg, ami rózsaszín pirulást eredményezett nála.
- Kitartás. Ez a lényege az egésznek. A hosszantanrtó munkának lesz eredménye. Bízz bennem - felhúzta a kabátja szélét és megvilllantotta a karóráját. Ekkor kifújta az orrán a levegőt. - Már itt kéne lennie a kocsimnak.
- Türelem... és kitartás - kuncogva bújtam hozzá és támasztottam az arcom a mellkasához. - Szeretlek - szimatoltam a parfümje illatát. - Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek, Rachel - fejét a fejemhez nyomta és átkarolta a derekamat. - De ide fogok fagyni ha öt percen belűl nem hozzák ide a kocsimat - súgta hallkan.
Ekkor halkan elnevettem magam.
- A régi Ethan nem panaszkodna a hideg miatt - amint kimondtam, a szemöldökét ráncba húzta. - Mármint... - kerestem a szavakat.
- Egy kicsit elvagyok kényelmesedve? - hajolt el tőlem.
- Én nem ezt mondtam...bár - a szájára pillantottam és megrántottam a vállam.
- Ezt a beszélgetést inkább fejezzük be - türelmetlenül vette át a kulcsot és nyitotta ki nekem az első ajtót. Beültem a fűtött BMWbe és néztem ahogy megkerüli az autót. Rutinosan ült be a kormány mögé, majd kapcsolta be az övet. - Szólval... - kezével beállította a fűtést és a szemembe nézett. - Mit szólnál egy film nézéshez? - amint befejezte a szemem izgatottan felcsillant.
- Örülnék neki - húztam mosolyra a szám.
- Akkor ezt megbeszéltük - kezével végig simította a bézs kormányt, majd a gázra taposott és elindult az utcán. A lámpák egymás után haladtak, miközben Ethan az autópálya mellett haladt. Gyönyörű volt a tél. Alig maradt egy hetünk karácsonyig!
- Meg sem kérdeztem még, hogy te tervezel karácsonyi bulit tartani? - húztam le a kabátom cipzárját. - Kérdezlek, mint a cég tulaját!
- Gondoltam már rá - figyelmesen indekszelt balra és hajtott le az útról. A kétirányú utcában óvatosan és lassan vezetett. Néha lelasított, vagy megállt mert piros lámpát kaptunk. - Szerintem hangulatos lenne. Bár...költségileg nézve nem a legszerencsésebb döntés. Télen leállnak az építkezések. A markolók és a daruk nem indulnak be. Az emberek is szabadságra mennek - gondterhelten fújta ki magát és parkolt le a mélygarázsban. - Valaki síelni megy, valaki elutazik - rántotta meg a vállát.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem megy jól a cég? - kapcsoltam ki az övem. A mélygarázs viszonylag üres volt. Az autók egymás mellett parkoltak, egy ember sem sétált vagy vezetett a garázsban. Csak mi voltunk azok, akik fél tízkor leparkoltak.
- Télen egy cég sem megy jól - csóválta a fejét és a lift felé pillantott. - Gyere. Itthon vagyunk.
Ethan a tizedik emeleten lakik. Amikor elmondta nekem azt, hogy hanyadik emeleten lakik... nem számítottam arra, hogy az egész az övé. A lift egy tágas és világos nappaliban nyílt ki. Egy hófehér csiga lépcső vezetett fel az emeletre. Mindenhol arany és fehér színben pompáztak a falak, a festmények és a parketta. Ez a ház szebb volt a mi lakásunknál is. - Add csak ide - Ethan levette a kabátomat és a fogasra akasztotta. - Szükséges, hogy körbe vezesselek? - akasztotta fel a saját kabátját. - Konyha és nappali - mutatott jobbra. - Ott van egy nagyobb szoba de csak ruhákat és kacatokat tárolok benne - mutatott balra. - A lépcső alatt van egy játékszoba. Egy Billiárd asztal van benne. Le van takarva, én nem használom. Fent van a szobám és a fürdőszoba. Igazából ennyi - fogta meg a kezem.
- Hatalmas ez a lakás.
- Pedig nem - sétáltunk a nappaliba. - A látszat néha csal - a kandalló elé sétált és felsóhajtott. - Van padlófűtés, de általában én gyújtok be. Megharagudnál ha... - gyorsan feltűrte az ingjét a könyökéig, majd leguggolt a kandalló elé.
- Dehogyis! Én addig... - a konyha irányába mutattam. A zoknim alatt szinte éreztem azt, hogy meleg a padló. Nagyon kellemes volt. Mosolyogva kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy Baracklevet. Megkerestem a poharakat majd öntöttem magam. Ethan húsz perc alatt gyújtott be. Fél szemmel mindig néztem azt, hogy mit csinál. Igézően hatott rám a válla amin feszült az ingje. Szinte csábított, hogy a nadrágja öve alól kicsúszott az ing ami felfedte a fekete alsónadrágját.
Tényleg ennyire vágyok rá?
Ez lenne öt év eredménye?
A szex iránti sóvárgás?
- Én kész vagyok - kormos volt a keze, a ruhája és valami okból kifolyólag a halántéka is. - Figyelj Rachel, én lefagytam és koszos is vagyok - mutatta meg a kezét. - Felmegyek és lezuhanyzok. Addig nyugodtan melegedj a kandalló mellett, vagy keress egy filmet. A CD - k a tévé mellett vannak, de a Notebookon is találsz ami a tévé alatt van - csapta össze a kezét. - Mindjárt jövök!
- O...oké - eröltettem magamra egy mosolyt.
Miután Ethan felsétált az emeletre, hangosan felsóhajtottam. A pultra támaszkodtam és megráztam a fejem. Ethan meztelen van fent!
Én mit keresek itt lent?
A szám szélét rágcsáltam és ráztam meg a fejem. Nem akartam elijeszteni. Pusztán az ösztöneimre hallgattam. A pultra csúsztattam a táskám és felsétáltam a lépcsőn. Egy hosszú folyosó várt engem, három darab ajtóval. A középső ajtó kétszárnyú volt, arany színű csíkokkal és virágokkal díszítve. Lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. Biztos voltam abban, hogy ez Ethan szobája. Egy fekete ágy volt a szoba közepén. Fal helyett egy hatalmas üveg választotta el a szobát a külvilágtól. Hosszú, padlóig érő arany színű függönyök lógtak a karnisról. Az oldal helyiség ajtaja résnyire nyitva volt. Erőteljesen csapott ki a pára és a meleg. Hevesen dobogó szívvel nyitottam ki és pillantottam oldalra. A pára miatt nem láttam őt, viszont a körvonalát igen. A párás üvegen keresztül láttam, hogy a csempének támasztott kézzel áll a forró zuhany alatt. Oldalra biccentettem a fejem és levettem a ruhámat. A bugyimat és a melltartómat is. Lassan fogtam meg az üvegre rögzített gombot és nyitottam ki az ajtót. A meleg és a pára azonnal megcsapott, de nem érdekelt. Végig néztem Ethan meztelen testén. Erre vágytam. A víz szabályosan folyt végig minden porcikáján. Néztem ahogy megmossa a hasát, a vállát és a...
Mosolyra húztam a számat. Lassan támasztottam a mellkasom a hátának és tettem a kezem a lapockájára. A teste azonnal megfeszült. Látszólag nem számított rám. Apró puszival ajándékoztam meg a bőrét és hunytam le a szemem.
- Ne haragudj, hogy így rád tőrtem - suttogtam szomorúan. - Csak annyira hiányzol - folytattam. Ethan némán hallgatott. A levegőt gyorsabban vette. - Én csak... a közeledben szeretnék lenni. Annyira félek, hogy újra elveszítelek!
A mellemet a hátához préseltem, a kezem erotikus felfedező útra indult. A bordáit lassan tapogattam végig. A mellkasát is végig simítottam, majd a kezem a hasa felé vándorolt. Mindennél jobban vágytam ennek a férfinak a szeretetére. Ő nem tudta. De teljes mértékben kész voltam rá. A gondolat, hogy ma éjszaka akár szeretkezhetünk is... egy másik világba repített el engem. Egyszerre voltam szégyenlős és határozott. Egyszerre féltettem a meztelenségem és akartam azt, hogy a magáévá tegyen. Ethan megfogta a kezem. A köldökétől nem engedte, hogy lejjebb vigyem. De ekkor egy váratlan dolog történt. Felém fordult és az arcomra csúsztatta a kezét. Nem csókolt meg, csak a szemembe nézett. Nem tudtam, hogy mire gondol. Az sem érdekelt, hogy a meztelen testemet nézte. Ezt akartam elérni. Közelebb akartam kerülni hozzá. - Mondj valamit - hunyorogva néztem rá, miközben a vízcseppek az arcomon landoltak. Ethan lassan hajolt a számhoz és lopott tőlem egy csókot. Ajkát megnyalta és ismételten hozzám hajolt. De ekkor a nyelvét is használta. Isteni volt érezni. A kezével végig simította a lapockámat. A mellkasunk összeért. A tenyerével hol a vállamat, hol a hátamat simogatta. De akkor lepődtem meg, amikor a kezével lassan markolt a fenekembe. Nem volt durva. Inkább lassú és óvatos. Mégis a csókunkba sóhajtottam.
- Az enyém vagy, Rachel - simította hátra a hajam. - Csak az enyém vagy - az ágyékát is hozzám nyomta. Teljes egészében éreztem őt. A levegőt szaporábban vettem, a számat résnyire kinyitottam.
- Ethan... - kezemmel a vállába kapaszkodtam és lehunytam a szemem.
- Mit szeretnél, Rachel? - sóhajtotta. Éreztem, hogy készen állt. De még mennyire. A férfiassága keményen nyomódott a derekamhoz.
- Azt amit te. Azt akarom amit te - karoltam át a tarkóját és a számhoz húztam őt.