2018.szeptember.
Reggel szokásosan halálfájdalommal keltem fel.Egyszerűen gyűlölöm a reggeleket,nem lehet hozzám szólni,morcos vagyok és kibírhatatlan.Anya már elment dolgozni,így kiélvezve a helyzetet,elindítottam egy lejátszási listát a laptopomon,amíg készülődtem.Gyorsan bedobtam az ebédemet a táskámba,felvettem a cipőmet és már rohantam is a buszmegállóba.Az úton találkoztam az egyik évfolyamtársammal,aki odalökött hozzám egy sziát.Nem volt beszélgetős kedvében.Nem is baj,mert én sem.Inkább a telefonomat nyomkodtam és Andrissal beszéltem.Vártam a délutánt,mert megbeszéltük,hogy átmegyek hozzájuk.
Amikor felvonszoltam magam az emeletünkre,rögtön előttem termett Dominika és Evelin.Eléggé izgatottnak tűntek,de nem tudtam eldönteni,hogy miért mosolyognak ennyire.
-Sziasztok!-köszöntem.-Hát ti?Mi ez a nagy vigyor?
-Nem hiszed el,hogy mi történt!-kezdett bele Evelin.-Reggel halál nyugodtan ültem a buszon,majdnem elaludtam...
-Majdnem?-röhögött fel Dominika.-Oké,azt hiszem azt akartad mondani,hogy elaludtam...
-Na,épp ez az... Ült mellettem egy olyan pasi,hogy azt a rohadt,olyan szemei voltak,amilyet te még soha nem láttál!
-Nem is akarom,barátom van.-vontam meg a vállam.
-Egy kicsit maradj már csöndben na,én beszélek!Szóval,elaludtam és a fejem eldőlt a fiú vállára,ő meg tök aranyos volt,nem ébresztett fel.Amikor hallottam,hogy a Keleti pályaudvar következik,kipattant a szemem,én meg eléggé elszégyelltem magam és bocsánatot kértem.Ő pedig mondta,hogy nem baj,legyen szép napom és majd várja,hogy újra találkozzunk.
-Micsoda?Újra?-vontam össze a szemöldököm.
-Aha.Mert hogy amíg aludtam,ő kivette a telefonomat a kezemből és leírta a számát egy jegyzetbe.
-Hogy mi van?-akadtam ki.-Azt hogy?Le volt zárolva,nem?
-Nem!Zenét kerestem és valahogy úgy maradt a kezemben,Isten is így akarta!-vigyorgott.
-És...Felhívod?
-Persze,hogy felhívja te lökött!-nézett rám Dominika.-Suli után üljünk be valahova.Hallanom kell élőben a sztori további folytatását.Meg persze a fiú hangját.
-Benne vagyok.-leraktam gyorsan a táskám az asztalra,elővettem az irodalom felszerelésem és magam elé bámultam.
Gondolkodtam.Általában mindent "értelmezek" a fejemben.Ilyenkor ha beszél valaki hozzám,nem tudok rá figyelni,kell egy kis idő,hogy el tudjak szakadni a fejemtől.Hirtelen egy nagy csapódásra kaptam fel a fejem.A tegnapi sötét lila hátizsákos fiú vágta le magát mögém.Automatikusan hátrafordultam,bassza meg,gondoltam magamban,nem emlékszem a nevére.Gyorsan ki kellett valamit találnom,mert már kb. 10 másodperce néztem őt és kezdett kínossá válni a dolog.
-Szia Marci!-mosolyogtam rá,ami gyorsan lehervadt az arcomról,mert megállt a kezében a telefon és felvonta a fél szemöldökét.Jaj,most tuti azt gondolja,hogy valami nyomi vagyok,aki össze vissza köszön mindenkinek,szóval gyorsan előre kaptam a fejem.
A nap elég unalmasan volt,szinte minden órán bemutatkoztunk a tanároknak,ők pedig elmondták,hogy miket várnak el tőlünk,így nem is csináltunk semmit.Szünetekben a lányokkal csacsogtam.Az utolsó óra csöngője után összeszedelőzködtünk Zsófival,Dominikával és Evelinnel,elköszöntünk a többiektől és elindultunk ki a suliból.Hamar megbeszéltük,hogy beülünk a közeli fánkozóba.Evelin egy oreósat,Zsófi egy epres-málnásat,Dominika egy nutellásat,én pedig egy karamellás fánkot kértem, mellé pedig mindegyikünk epres limonádét.
-Jaj gyerekek én úgy izgulok.-kezdett bele Evelin.-Mi van,ha csak játszadozott?Túlságosan is beleéltem magam ebbe a helyzetbe...
-Na ide figyelj Evelin!-fogtam meg a vállát.-Tárcsázzad azt a számot,hallani akarjuk a lovagod hangját!Női megérzéseim azt súgják,hogy téged ma nem utasítanak vissza,plusz lesz egy új időpont a naptáradba egy randihelyszínnel!Ha közöttünk fel van vágva a nyelved,a telefonba is legyen!Na.
-Jól van...-húzta el a száját,majd beírta a telefonszámot,és a füléhez emelte a telefont.Szinte azonnal felvette a lovagja.
-Ember beszél már!-suttogta Dominika.
-Ööö.Szia.Evelin vagyok.Tudod,a lány a buszról.-röhögte el magát és lerakta az asztalra a kihangosított telefont.-Megtaláltam a...számod.
-Szia Evelin!-szólalt meg egy kissé mély hang,amiből hallani lehetett,hogy az illető mosolyog.-Kornél vagyok.Ne haragudj,hogy kivettem a kezedből a telefonod és sajnálom ha barátod van,nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni,de a "Pesten Láttalak" csoportba sem írtam volna ki szívesen,hogy a mai napon elaludt reggel egy lány a vállamon a buszon,és elbűvölt a cukisága...
-Najóóó!-dőltem hátra a székben suttogva,össze vissza kapálózva.-Tuti,hogy elhív randira!
-Ja nem,dehogy baj.Nincs barátom.Csak egy kicsit megleptél.
-Hát azt gondoltam!-nevette el magát Kornél.-Figyelj.Nagyon szép lány vagy.Arra gondoltam,hogy elmehetnénk moziba vagy kajálni,persze csak akkor,ha van kedved hozzá.Ha nincs ellenedre,bejelölnélek Facebook-on is,hogy meg tudjuk beszélni mikor...
-Nem,nincs...
-Oké.
-Oké.-Evelin lesütötte a szemét,elkezdett lecsúszni a székből,mi pedig nem bírtuk tovább,elkezdtünk vele együtt örülni,persze most már nem halkan.
-Hallom nem egyedül vagy...Na mindegy,én sem.Akkor megadod a neved szépségem?
-Kovács Evelin!-mondtam ki hangosan,mert Evelint elvesztettük,én meg azonnal kaptam az alkalmon,hogy beégessem kicsit.-Bocsi,én vagyok a legjobb barátnője,Evelin már nincs közöttünk.Túl nagy hatással vagy rá.
-Haha,örülök.További szép napot csajok!-ezzel lerakta a telefont.A következő pillanatban felvillant egy új jelölés Evi értesítései között.
-Hát szívem,Isten áldása rátok!-cukkoltam még mindig.-Csajok,mi a véleményetek?
-Gáz,ha ha a hangja alapján beleszerettem?-visongott Zsófi.-Jaj,csak maradjon meg normálisnak és ne csak a szexre menjen!
-Kellemes hangja van.-vélekedett Dominika.-Mély,tekintélyt parancsoló,de pajkos.Megnézhetem a képeit?
-Jézusom,most tényleg egy pasi hangjáról beszélünk így?-sütötte le Evelin a szemeit.Eléggé zavarban volt.
Kb. még 1 órát beszélgettünk,aztán búcsút vettem a lányoktól,mert Andrishoz siettem.Gyorsan buszra szálltam és egy 20 perc alatt odaértem.Már az utca elejéből írtam neki,hogy jöjjön ki,hogy mire a kapuhoz érek,ő már egy hatalmas öleléssel várjon.
-Szia!-bújtam hozzá,majd nyújtottam az arcom csókhoz.
-Hát szia!-mosolygott rám és megfogta fél kézzel az állam.-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem...-amint ezt kimondtam,kaptam egy hosszú,finom csókot.2 év együttlét után is minden egyes csókjába beleremegek.Nagyon szeretem ezt a fiút.Gyorsan bementünk a házba,én pedig ledobtam a cipőm és a táskám.
-Szia Vivi!-köszöntem a nővérének.-Hogy vagy?
-Jaj szia Solya,épp enni készültem te éhes vagy?Milyen a gimi?-mosolygott,majd egy hatalmas ölelést adott.
-Nem köszi...Ami azt illeti,jó.Rosszabbra számítottam.
-Örülök.Nekem először egy nagy szopás volt az egész...
-Vivike,ne vedd el a csajom!-fogott meg hátulról Andris,majd finoman húzni kezdett.-Most nagyon sok napi elmaradás van a számláján,szóval most az enyém!-kacsintott.
-Oké,nem érdekel,hogy mire készülsz vele!-kacagott,mi pedig bementünk a szobába.
Átvettem a ruhám,hogy ne az utcaiba üljek le az ágyára.Beszélgettünk sok dologról.Hogy milyen az új környezet,milyenek a tanárok,osztálytársak,végül hozzá bújtam szorosan és megnéztünk egy Trónok Harca részt.Imádom hallani a szuszogását.Olyankor olyan nyugodt az arca,egy gyerekre hasonlít.Elmosolyodtam.
A rész végén elkezdtem ébresztgetni,mert sajnos lassan indulnia kellett edzésre,ami azt jelentette,hogy nekem is mennem kell haza.Nem igazán szeret ő sem felkelni,inkább mindig elfordul a másik irányba,kérlel,hogy még öt percet...Csak a szokásos.Nagy nehezen vele együtt kikeltem az ágyból,visszavettük az utcai ruhánkat.Gyors puszit nyomtam Vivi arcára,majd a kapuban búcsúzkodtam a szerelmemtől.
-Jó edzést.Örültem,hogy veled lehettem,ha csak 2-3 órára is.Szeretlek!-álltam lábujjhegyre,ő pedig megfogta a derekam szorosan és viszonozta a csókom.
-Én is szeretlek.Este beszélünk,rendben?
-Rendben...
-Na, ne szomorkodj.Hétvégén a tiéd vagyok.Nem mondtam,de foglaltam helyeket egy filmre,szóval szombaton megyünk moziba.
-Köszi!-mosolyodtam el.Adtam egy utolsó puszit az arcára,aztán én jobbra,ő pedig balra ment.
Hamar hazaértem,ismét átöltöztem és felnyitottam a laptopom.Beszélgettem a lányokkal,Instáztam majd leültem a tv elé és Netflixeztem.Gyorsan lefürödtem és bebújtam az ágyba.Sajnos Andrisnak eléggé elhúzódott az edzése,így sűrű bocsánatkérés és jó éjt üzenettel leraktam a telefonomat az éjjeliszekrényre.Tudtam,hogy ma nem fog könnyen menni az alvás...Már elég régóta bennem volt a feszültség,amit sehogy sem tudtam kiadni magamból,így a szervezetem az alvást vonta meg tőlem.Hát,holnap sem fogok kipihenten felkelni,az biztos...